NEHAZUGGY

Mert még a jobboldalon is létezik erkölcsi mérce

Lázár Gergő | 2023. Április 30, Vasárnap | 10:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elhunyt Vágó István.

Öregkorára a DK politikusaként, Gyurcsány egyik legodaadóbb híveként időnként, sőt valójában szinte mindig olyan benyomást keltett, mint aki elvesztette a józan eszét, de most végre megpihenhet.

Nyugodjék békében!

Szokás mondani (igaz, tévesen, de szokás), hogy halottról vagy jót, vagy semmit, mindenesetre ez Apáti Bence fideszes propagandistának sem jutott el a tudatáig, akinek a fenti posztot sikerült megosztania azt követően, hogy szombat hajnalban váratlanul elhunyt Vágó István. Ugyan való igaz, hogy Vágó az utóbbi években a DK-t erősítette és politizált, de az ország legnagyobb része számára nem mint politikus, hanem például mint a Legyen ön is milliomos művelt műsorvezetője fog örökre megmaradni. Politikai oldalaktól függetlenül szerették, de legalábbis kedvelték és tisztelték őt milliók, akik Apáti posztja miatt érthető módon kiakadtak. Hiszen nem más történt, mint hogy a jobboldali erkölcsi fölény ismételten megmutatkozott, ami már több jóérzésű jobboldali számára is sok volt, ezért arra kérték a balettművész urat, hogy takarítsa el ezt a posztot a Facebook-oldaláról, mert egyszerűen méltatlan ilyen sorokkal „megemlékezni” valaki halála kapcsán.

Idehaza jól láthatóan egy közéleti szereplő halálából egyáltalán nem következik az, hogy akkor békében nyugodhat, hiszen egyesek még ezt is arra próbálják felhasználni, hogy odamondjanak neki. Jelen esetben annak a politikai közösségnek, amelyhez tartozott. Apáti arra hivatkozik, hogy még életében számtalan alkalommal minősítette őt, ezért a fenti sorok még kedvesek is ahhoz képest, hogy miként illette őt Vágó István. Hogy mikre gondol konkrétan, azt én nem tudhatom, de igazából nem is érdekel, hiszen Vágó István már nem él, ezért bármit mondani vele kapcsolatban, amivel szemben nem tudja megvédeni magát, amire nem tud reagálni, talán az egyik legaljasabb emberi cselekedet. Ez a viselkedés ezúttal még az ún. jobboldalon is kiverte a biztosítékot, ami azt mutatja, hogy legalább van valamiféle mérce, még akkor is, ha ez a mérce legtöbb esetben igencsak mélyen van. Persze Apáti ezt is meg fogja úszni, hiszen el fogják felejteni sokan, hogy mit is nyilatkozott, és folytathatja tovább szerintem mérgező propaganda tevékenységét, hiszen az jól láthatóan megy neki. Bayer Zsolthoz hasonlóan sokan figyelnek a mondanivalójára, és egy ilyen gusztustalan, ocsmány kijelentést követően is ez lesz a helyzet sajnos.

De nem csak Apáti volt az, aki ilyen sajátságosan ízléstelen módon nyilatkozott meg Vágó István halhírére reagálva. Ott van például Hont András is, aki nyilvánvalóan szereti ha a figyelem rá irányul, de szerintem arra most nagyon nem volt szükség, hogy a kvízlegenda halálát arra használja fel, hogy az alábbi magvas gondolatot közölje:

Ami nem mindegy, az a következő. Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra.

A kérdésem egyszerű: vajon ezt feltétlenül most kellett közölni, Vágó István halálának napján? Meg egyébként is, mi értelme van ennek a parttalan vitának, ahol a nemdiktatúra védelmezői a saját igazukat bizonygatják, miközben a valóság vagy az, vagy inkább nem az, amit állítanak. De nem mennék most ebbe bele mélyebben, hiszen Vágó István haláláról van itt szó, amely súlyosabb annál, mint hogy lealacsonyodjunk erre a szintre. Egy valóban milliók által kedvelt és tisztelt ember távozott az élők sorából, akinek műsorain sokan felnőttünk. Én magam is gyerekként néztem a műsorait, ahonnan általános tudásra tehettem szert, és kipróbálhattam magam a kvízjátékok világában. Az ő távozásával mindannyian egy legendás műsorvezetővel lettünk szegényebbek, akinek a halála ráadásul rendkívül váratlan volt. De az élet sajnos ilyen, egyik napról a másikra érhet véget, még akkor is, ha azt nem látta senki sem előre. A halál az élet része, annak is talán a legkiszámíthatatlanabb, legtragikusabb része, de ezt kivédeni nem tudjuk.

Nem érzem úgy, hogy Vágó Istvánnal kapcsolatban van bármi értelme is arról beszélni, hogy mit mondott, mit képviselt kimondottan DK-s politikusként, ezt majd a jövőben mérlegre tehetik mindazok, akik ezt fontosnak gondolják. Most még nem jött el annak az ideje, hogy elemezzük a munkásságát. Most vagy méltó módon kellene megemlékezni róla, vagy sehogy. Azt elfogadom és megértem, hogy nem mindenkinek volt a kedvence, noha azt hiszem, még ha nem is szerették kifejezetten egyesek, azért elismerték és tisztelték a tudását, az általános műveltségét. De ha esetleg ezek egyike sem igaz, akkor például csendben is lehetne maradni, hiszen azzal sincs semmi baj. De az, amit Apáti és mások művelnek Vágó halála kapcsán, véleményem szerint a legalját jelentik, és ezért nem is nagyon szeretnék ennél többet erről írni. Az egyetlen előremutató dolog ebben a helyzetben az, hogy igen, a jobboldali szavazókban is van valamiféle erkölcsi mérce, amelyet talán még az általuk kedvelt megmondóemberek sem taposhatnak csak úgy el.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!