NEHAZUGGY

A büntetés lehetősége rendelkezésre áll, csak megfelelő ítéletet kellene hozni

Lázár Gergő | 2023. Április 28, Péntek | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A hétről hétre felbukkanó iskolai pedofil esetek azt bizonyítják, hogy szükség van a további változtatásokra a gyermekek védelme érdekében. Párkányi Eszter szerint szinte borítékolható, hogy miként reagálna az Európai Unió a beharangozott gyermekvédelmi kormányzati lépésekre.

Ezt a Mandiner, vagyis a kormány egyik propagandalapja írta nemrégiben. Előre felhívják a figyelmet arra, hogy az EU-nak nem fog tetszeni Orbán szigorítása, amely ha valóban a gyermekek védelméről szólna, és nem a kisebbségek jogainak sárba tiprásáról, akkor azzal semmi baja sem lenne az Európai Uniónak. Nincs az a kormány, amely felháborodna azon, hogy más kormányok arról döntenek, hogy szigorítják a pedofilokkal szembeni törvényeket, hiszen egy olyan csoportról beszélünk itt, akiket még a börtönök lakói is olyannyira megvetnek, hogy a velük szemben elkövetett erőszak szinte teljesen elfogadott. Egy pedofilnak lényegében halálos ítélet a börtön, már ha kiderül, hogy mi miatt is került oda az illető. Már csak ezért is nevetséges, hogy arról beszélnek a hazai lapok, és mindenféle fizetett szakértők, hogy az EU-nak ezen szigorítással van baja, nem pedig valami teljesen mással.

A helyzet az, hogy sajnálatos módon pedofilok mindenhol vannak, de a gyermekek közelében lévők azok, akiknek a legtöbb lehetőségük van arra, hogy valamilyen bűncselekményt elkövessenek. Ezért is veszélyes ilyen szempontból egy iskola, egy sportklub vagy egy egyház, hiszen oda többségében fiatalok járnak. Megfelelő átvilágítással persze megelőzhetőek lennének az ilyen esetek, de mivel egy védtelen, kiskorú gyermek igen ritkán szól bárkinek is arról, hogy őt molesztálták, ezért ha valaki rajta nem kapja az elkövetőt, akkor igen ritkán derül ki, hogy mi is történt valójában. A legfontosabb az lenne, hogy a kollégák és az ott dolgozó felnőttek ha bármiféle gyanús dolgot észlelnek, tudjanak kihez fordulni, aki aztán vizsgálatot indíthatna az üggyel kapcsolatban. Ha pedig bebizonyosodna a bűncselekmény elkövetése, akkor egy bírósági tárgyalást követően el lehetne ítélni az elkövetőt.

Normálisabb helyeken ez így működik, de mint ahogy azt a példa is jól mutatja, az egyházi fenntartású intézményekben az ott dolgozók egyszerűen összezárnak, és sokszor szemet hunynak a bűncselekmények felett, ezért az elkövetőket soha nem vonják felelősségre. Mert lehet itt az egyszerű, állami fenntartású intézményekről beszélni – mint ahogy azt a Mandiner cikke megteszi -, de az igazság az, hogy pont azért lehet ennyi esetről beszámolni, mert ott egy-egy molesztálást követően nem marad mindenki néma, ott bizony megtörténik a felelősségrevonás, pont emiatt beszélhetünk mi magunk is az esetekről. De ott van a nemrégiben kiderült molesztálási ügy, ahol ugyan az iskola igazgatója is tudott a lehetséges bűncselekményről, de inkább csöndben maradtak egészen addig, ameddig el nem jutott a sajtóhoz, hogy mi is történt. Az elkövető azóta egy jobb munka miatt felmondott, és máshol van lehetősége arra, hogy fiatalokat molesztáljon.

Valóban változtatásokra van szükség, de nem a törvények szigorítására, hanem arra, hogy az egyházi intézményekben be is tartsák azokat. Ne zárjanak össze, mint egy maffia, és ne tudják maguktól távol tartani a rendőrséget, amelynek feladata lenne az ilyen eseteket kivizsgálni és ha kell, azt a bíróságnak továbbítani. Olyan ez, mint az állatkínzási ügyek, amelyek elviekben súlyos büntetéssel sújthatóak, de valamiért az ügyészség és a bíróságok megkönyörülnek azokon, akik véleményem szerint egyszerűen veszélyesek a társadalomra. A pedofil elkövetők is pontosan ugyanilyenek, de ha egyházhoz köthető a tevékenységük, akkor valamiért igen ritkán kerülnek bíróság elé. A kormány egyszerűen megvédi őket, mert éppen a kereszténység fedősztorijával kormányoznak, ezért megengedhetetlen számukra az, hogy kiderüljenek ezek az ügyek, amelyek egyébként súlyos bűncselekménynek minősülnek, és emberéletek tucatjait tették tönkre.

Tehát még egyszer: az igazság az, hogy nem a törvények szigorítására lenne itt szükség, hanem arra, hogy akik elkövetnek valamilyen bűncselekményt, azokat meg is büntessék a törvények betűje szerint. Azon törvények betűje szerint, amelyek elviekben rendelkezésre állnak. Azok az ügyek, amelyekről a Mandiner is beszámolt, vélhetően bíróság elé fognak kerülni, és komoly éveket fognak kapni a pedofil elkövetők, de vajon mi lesz az egyházhoz közel álló pedofil papokkal és más egyéb tisztséget betöltőkkel? Róluk nem akar beszélni a propagandamédia, és inkább letagadják azt a tényt, hogy idehaza egyetlen átfogó vizsgálat sem született még a molesztált fiatalokkal kapcsolatban. Egy tucat országban – ahol az egyház talán kisebb szerepet tölt be az emberek életében – derült már ki, hogy súlyos pedofilügyeket tussolt el az egyház. Nálunk ilyen vizsgálat nem volt, méghozzá azért nem, mert a magyar katolikus egyház vezetése szerint Magyarország mindig is más volt, itt ilyen esetek egyszerűen nem, vagy nagyon kevés esetben történtek meg. Ha nincs vizsgálat, akkor persze könnyű ezt mondani. A gond tehát itt kezdődik, nem pedig a törvények puhaságánál.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!