NEHAZUGGY

A nemzetikereszténypatrióta hitványságról

Molnár Bálint | 2023. Április 24, Hétfő | 10:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

• „Általánosságban tényleg könnyebb az élet Németországban. (…) Szerintem lehet nagyon boldog az ember Magyarországon, lehet kevésbé szigorú a piacgazdaságot, a demokráciát még csak két évtizede gyakorló emberekkel (egyben önmagával) szemben, élhet itt is őszinte és fontos értékek mentén. Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”. (Novák Katalin, Németországban kalandozó háziasszony, valamikor ~~időszámításunk~~ 2010 előtt)

• Az oktatásnak és a köznevelésnek a „szíve-lelke” a pedagógus, hogy milyen felnőtté válnak gyermekeink, az a pedagógusoktól is függ (Novák Katalin, Németországban kalandozó háziasszonyból lett fideszes pártkatonából/pártalelnökből/miniszterből lett független köztársasági elnöke a nem létező köztársaságnak, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Tolcsva, 2023 áprilisa)

Belátom, hogy időnként talán sok lehet a jóból, a tegnap reggel más összefüggésben megénekelt fideszes államelnökből meg különösen, de nehéz figyelmen kívül hagyni azt az arcba mászó, cinikusan időzített impertinenciát, amellyel a megbecsülésükért küzdő, ámde Novák Katalin áldásával és a gazdájához hűséges államelnöki aláírásával ebbéli erőfeszítéseikben jelentősen ellehetetlenített, ráadásul egy korrupt, gonosz, rossz rendőrminiszter által éppen végérvényesen sárba tiport pedagógusokat ebben a giccses, patetikus kontextusban a szájára merte venni a NER jó rendőrének szerepében életvitelszerűen tetszelgő alezredesné. Úgy gondolom, hogy ma, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) által a közoktatásban és a szakképzésben meghirdetett egységes, országos sztrájk napján, miután a pedagógustársadalom egy része hosszú hónapok óta tiltakozik a megbecsültsége hiánya és a munkaterhei emelése miatt, miután tanár- és diáktüntetések, polgári engedetlenségi akciók zajlottak anélkül, hogy azok akárcsak minimálisan jobb belátásra bírták volna a rendeletekkel kormányzó illetékeseket, borzasztóan hiteltelen, hitvány beszéd az, amit Novák ezen a hétvégén előadott.

Az MTI tudósítása szerint a Sándor-palota beszélő feje Kovács Béla, Tolcsva díszpolgára, egyben egykori gimnáziumi tanára születésének 106. évfordulója alkalmából emelt emléktáblájának avatásán szónokolt szombaton arról, hogy a gyermekek nevelése a családban kezdődik és zajlik, a családon kívüli idő legnagyobb részét azonban az iskolában töltik el, ahol a pedagógusok segítik őket a tapasztalatok és tudás megszerzésében. E kínosan alacsonyan szálló közhelyből Novák levonta a konzekvenciát, szerintem egész BAZ vármegye beleremegett:

Ezért fontos, hogyan tudjuk ezt a hivatást minél inkább vonzóvá, megbecsültté tenni, hiszen azt szeretnénk, ha a legjobbak választanák a pedagógushivatást, azt szeretnénk, ha a legelhivatottabbak lennének azok, akik gyermekeink nevelését mellettünk, szülők mellett a hétköznapokban teljesítik; „jó pedagógusokra van szükségünk, elhivatott pedagógusokra van szükségünk, olyan nagybetűs pedagógusokra, akik nyomot tudnak hagyni egy életen keresztül a gyermekeinkben”.

A kétségtelenül jól hangzó elméleti propaganda hablaty stimmel, a valósághoz azonban arcpirítóan semmi köze nincs. A ragacsos elmélettel szemben a valóság megöl, elbutít és nyomorba dönt. Az Orbán-Pintér-kormány és az ő korábbi okleveles pártkatonája, aki ma már papíron a nemzet egységének megtestesítéséért kapja a fizetését (tök függetlenül a teljesítménytől, pontosabban fordítottan arányosan az általa nyújtott teljesítménnyel), úgy viselkedik, mint a ~~heteroszexuális párját~~ hites feleségét és a gyerekeit bántalmazó ~~fehér, keresztény~~ férj és családapa. Pont ugyanúgy, mint a korábbi párt-, elv- és bűntársai. Miközben reggeltől estig rommá terrorizálja, fenyegeti, alázza, rugdossa őket, fantasztikusan megejtő előadásokat képes tartani nekik arról, hogy mennyire fontosak neki, mennyire szereti őket, mekkora szüksége van rájuk és mennyire nem tud nélkülük élni. Nem állítom, hogy Novák és cinkostársai szociopaták volnának, mert a diagnózis felállításához nem rendelkezem sem megfelelő képzettséggel, sem elvégzett szakirányú vizsgálatokkal, de nem is az a lényeg, hogy minek nevezzük ezeket az elvetemült politikai szereplőket, akiket egyáltalán nem hoz zavarba, hogy mi a felelősségük, mi a kötelességük, hogy ők szolgák, és véletlenül sem rendőrök vagy morálfilozófusok, és 2023-ban már kurvára nem tehetnek úgy, mintha az elmúlt több mint tíz évben itt sem lettek volna.

Ma, a pedagógusokat minden szempontból a jelenleginél is rosszabb helyzetbe taszító, totális hatalmi bosszúval felérő, gyalázatos státusztörvény bevezetésének árnyékában, amikor a kormány hosszú hónapok óta Brüsszel mocskos pénzére várva, Brüsszelre és a nem létező, de állítólag hazaáruló magyar ellenzékre mutogat, miközben a pedagógustársadalom félni, rettegni, lehajtott fejjel szolgálni már nem hajlandó része minden remény nélkül a megbecsüléséért küzd, Novák Katalinnak hatványozottan lenne oka szégyenkezni. Egyedül szégyenkeznie lenne indokolt ahelyett, hogy cinikus időzítéssel nyomja a süket dumáját. Csak azért, mert – mint tegnap kifejtettem – ő nem érzi úgy, hogy indokolt volna szégyenében elsüllyednie, ez még igaz. És nem is feltétlenül azért (bár azért is), mert Németországban unatkozó háziasszonyként még megvetéssel beszélt azokról a pedagógusokról, akik egy másik rendszerben, egy másik kormány regnálása idején kitartottak a diákjaik mellett, a hivatásuk mellett, pedig akkor sem voltak túlfizetve. Azért viszont feltétlenül, mert Novák Katalinnak is több mint tíz éve volt arra, hogy érvényt szerezzen annak, amiről ma pofázik, hogy ne egyik választástól a másik válságig kelljen feltételes jövő időben moralizálnia a nyilvánvalóról. Neki és pártjának több mint tíz éve volt arra, hogy vonzóvá és megbecsültté tegye a pedagógusi életpályát, hogy bebizonyítsa, milyen az, amikor egy nemzetikereszténypatrióta kormánya van az országnak, amelyiknek fontos, hogy a pedagógusoknak ne röhejes jövedelemből kelljen nyomorogniuk.

De sikerült? Nem sikerült. Nem sikerült se vonzóvá, se megbecsültté tenni ezt a hivatást, nemhogy nem sikerült elérniük, hogy csak a legjobbak, a legelhivatottabbak válasszák ezt a pályát, de már a legkevésbé felkészültek is legfeljebb fogcsikorgatva mennek tanárnak. Novák és bandája nemhogy nagybetűs pedagógusokat nem akar látni sehol, nemhogy leszarja, hogy félanalfabéták kerülnek ki abból az oktatási rendszerből, ahol a kémiaórát a testnevelés tanár tartja, de legszívesebben mindenkit eltaposnának, akinek eggyel több agysejt kering a fejében, mint a manipulálható, zsibbasztható, tetszőlegesen irányba állítható sokévi fideszes átlagnak. A nemzetikereszténypatrióta hitványság csúcsa már eleve az volt, amikor egy, az oktatási, nevelési kérdéseket illetően totális analfabéta, kizárólag a nyers erő, az erőszak és a rendpárti gonoszság nyelvét beszélő, maffiózó allűrökkel felvértezett Pintér Sándor gondjaira bízták az oktatást, de az emberarcú, empatikus női rendőr szerepét alakító Novák még erre is rá tud tenni egy lapáttal.

Nem tudom, hogy a Sándor-palota bármelyik tükrébe belenézve mit lát, de ha véletlenül szerepel az első száz problémája között az a célkitűzés, hogy nem akar élete végéig a fal mellett lapulva settenkedni azért, mert egy csomó ember stratégiai megnyomorításához, egy életképes, versenyképes ország jövőjének megsemmisítéséhez asszisztált, akkor be kéne fejeznie az önámítást és a nemzet egységét aláásó nyilvános hazudozást. Bele kellene néznie abba a tükörbe, össze kellene szednie minden maradék becsületét, és ezzel a Tolcsván előadott szöveggel a száján át kellene sétálni a Sándor-palotából a Karmelita kolostorba (azon az útvonalon, ahol a bátoraknak szokása menekülni a kritikus sajtó elől), és ott az asztal ütemes csapkodása közben elmesélnie a gazdinak. Az az egyetlen hely, ahol ez a szépen csengő propaganda hablaty hitelesen hangzana. És még mindig nem lenne késő. Ha valami, akkor ez nyomot tudna hagyni, drága elnökasszony, egyem a szívét-lelkét.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!