Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A dolgok nem ennyire egyszerűek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jogerősen is felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek kedden a Pécsi Ítélőtáblán egy öngyilkos asszony halálát meg nem gátoló férjet és gyermekét. A 76 éves asszony 2021. június 4-én gyógyszerrel követett el öngyilkosságot szekszárdi otthonában. A kétszobás lakásban a nővel együtt élt a férje és első házasságából származó fia, akik tudták, hogy családtagjuk szándékosan mérgezte meg magát, mégse hívtak orvost, így az asszony – bár megmenthető lett volna – meghalt.

Mindkét férfi, első fokon 2 év – 5 évre felfüggesztett – börtönbüntetést kapott azért, mert hagyták, hogy a történetben szereplő nő, vagyis a közvetlen családtagjuk döntsön a saját haláláról. Véleményem szerint – és ezzel tudom, hogy messze nem vagyok egyedül – a törvénykezésen változtatni kellene, hiszen a nő hozzátartozóinak elég büntetés az, hogy el kellett engedniük a krónikus beteg, elviselhetetlen fájdalmakkal küzdő nőt, nem hiányzott még nekik az, hogy a bíróságon kelljen magyarázniuk a tettüket. Borzasztóan fájdalmas dolog az, ha az ember kénytelen elfogadni azt, hogy szerette a halált választja, de van az a pont, amikor az élet már nem élet, és a halál szinte megváltást jelent. Van az a pont, amikor joga kellene, hogy legyen az embernek ahhoz, hogy saját maga határozzon a sorsa felől, mert ha élni, akkor meghalni is mindenkinek van joga.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy magára a vallást ráerőszakoló (vagy a kormánya által vallásos pszichózisban is tartott) országtól nehéz elvárni, hogy racionális törvényeket hozzon, de szerintem azt minden értelmes vallásos ember is belátja, hogy a kegyes halál jelenti az emberséget sokszor, nem pedig az, hogy hagyjuk szenvedni a szerettünket akkor, amikor tudjuk, hogy az élete már soha nem lesz olyan, mint azt megelőzően, és azzal, hogy nem engedjük el, csupán a szenvedéseit hosszabbítjuk meg. De a vallás önmagában nem ok az eutanázia megtagadására, mivel Spanyolország, amely nem csak papíron, de a valóságban is egy sokkal vallásosabb ország Magyarországnál, 2021-ben, a világon hatodik országként döntött arról, hogy bizonyos körülmények között a betegnek joga van az eutanáziához. A törvények jóval szigorúbbak, mint mondjuk Svájcban vagy Belgiumban, de gyógyíthatatlan, fájdalommal járó betegség esetén a törvények engedik, hogy valaki véget vessen az életének.

Spanyolországban már évtizedek óta téma volt a törvények módosítása, hiszen a passzív eutanáziát – ami a fenti esetben is megtörtént – már igen régóta végeznek az országban. Az utolsó csepp a pohárban viszont egy olyan eset volt, amely megrázta az egész országot. Egy férj a felesége akaratának megfelelően véget vetett a szenvedésének, amelyet videóra is vett azért, hogy bizonyítsa igazát. A férfit viszont letartóztatták és bíróságra vitték, aminek következtében lényegében a teljes spanyol társadalom felbolydult, és a férfi szabadon engedését követelte. A megmozdulásoknak meg is lett az eredménye, hiszen 2021-ben megváltoztatták a törvényeket, amit egyébként a spanyolok többsége – egy 2018-as felmérés szerint 86%-a – támogat annak ellenére is, hogy itt tényleg több millióan vallásosak, és gyakorolják is a vallásukat. Akinek viszont rendelkezik némi empátiával, az pontosan át tudja érezni, hogy milyen nehéz döntés az, ha valaki lemond az életéről és arról a szenvedésről, ami elé néz.

Magyarországon ez még jól láthatóan gyermekcipőben jár, noha legalább annyi volt a bíróság vezetőiben, hogy felfüggesztettre ítélték a két férfit. De véleményem szerint még ez is nagyon távol van a megfelelőtől, mivel az eutanázia egy törvényben lefektetett jog kellene, hogy legyen, nem pedig egy olyan bűncselekmény, amiért akár több év börtön is járhat. Mert aki azt hiszi, hogy egy ilyen döntés hirtelen felindulásból történik meg, és nem jól átgondoltan, minden lehetőséget kimerítve, az nagyot téved. De ezt ne csak nekem higgyék el, hanem az „elkövetőknek” is, akik közül a férj a következőket mondta el a bírósági trágyaláson:

A sértett asszony 85 esztendős férje – aki 35 évig szeretetben élt együtt párjával – az utolsó szó jogán elmondta, hogy feleségével drága magánklinikákra is eljártak, ám az ott kapott gyógyszerek sem segítettek, az asszony fájdalmai nem csillapodtak.

Ehhez képest az ügyész a vádlottak cselekedetének társadalmi veszélyessége miatt letöltendő szabadságvesztést kért. Nem tudom, mit lehet mondani erre a gondolkodásmódra. Milyen ember az, aki nem tartja elegendő büntetésnek azt, hogy egy férj és egy gyermek több évtized boldogság és szeretet után kénytelen volt elfogadni, hogy az, akivel eddig életüket töltötték, nincs többé? Ezen felül még letöltendő börtönbüntetést is ki akarna szabni? Milyen ember az ilyen? Véleményem szerint csak az nem érti meg a halálhoz való jogot, aki még soha nem látott embert szenvedni, és nem látta azt, hogy valaki a kegyes, fájdalommentes halálért könyörög. Értem, hogy vannak írott, mindenkire érvényes törvények, de csak azért, mert ezek éppen hatályban vannak, az még nem jelenti azt, hogy ezek helyesek is. Mert ahogy azt a fenti példa is mutatja, a társadalom jó része – meg merem kockáztatni: a többség – egyetért abban, hogy nem csupán élni, de meghalni is van jogunk. Persze nem gondolom, hogy a közeljövőben bármiféle változás is bekövetkezik ebben a kérdésben, de talán jobb beszélni erről, mintsem félrenézni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.