Június 8,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Akár rokonlátogatás is lehetett volna

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 463,022 forint, még hiányzik 2,536,978 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az utazó a tél derekán érkezett orosz síkság északkeleti, a sarkkörrel megosztott vidékére, amit Timan-Pecsora medencének hívnak, benne az 1921-ben létrehozott, később többször módosított határú Komi Köztársasággal. A nagyobb részben sík területnek a sarkkörtől északra eső része mocsaras tundra, a tundrától délre ugyancsak mocsaras, de nagy területeken összefüggően erdősült. Keleti részén az Ural hegység  észak-déli irányú rögvonulata helyezkedik el.  A közigazgatási egység területe négyszer nagyobb, mint Magyarországé, ám lakossága alig haladja meg az egymillió főt. A  lakosság 39 város vagy városias jellegű településen és 700 körüli számú kicsiny faluban lakik.  A szokatlanul hangzó helységnevek (Uhta, Sziktivkar, Pecsora, Inta, Jemva, Vuktil) sajátságos hangulatot sugallnak annak, aki a régióval éppen ismerkedik.  A települések egy része azonban már lakatlan, az elmúlt harminc évben a köztársaság lakosságának több, mint harmada  (400 ezer fő) hagyta el a régiót. Ennek oka alapvetően az, hogy a természeti erőforrásokban amúgy gazdag vidéken az életminőség messze elmarad a hasonló erőforrásokkal rendelkező más oroszországi régiókétól.

A területen az őslakosok a finnugor eredetű komik (más néven zürjének). Az utolsó népszámlálás szerint 280 ezer fő vallja magát kominak. Az egykor még toleráns középkori orosz térítőknek köszönhetően nagyon korán felvették a kereszténységet. A cári birodalom több évszázados expanziója elől ugyan nem térhettek ki, kultúrájukat, nyelvüket megőrizték, sőt a betelepült oroszok egy része is – akkoriban szokatlan módon –  átvette a zürjén életmódot és szokásokat. A szovjet rendszer kezdetén a lakosság több mint 90 %-a komi nemzetiségű volt, az oroszok aránya mindössze 5 %. A harmincas évek elején nagy demográfiai és politikai- gazdasági változás következett be, az ekkor történt nagy betelepítések eredményeként az őslakos komik aránya mindössze az össznépesség egynegyede volt.

A térség klímája szélsőségesen kontinentális illetve a sarkkörtől északra már arktikus. Januárban – 15° – -20°C a jellemző hőmérséklet, nyáron pedig alig haladja meg a 10°C-ot. A tél közepén utazva a vastag hótakaróval borított vidéken, a szinte állandó széllel súlyosbított hideget volt alkalom megtapasztalni. A  máig fejletlen közlekedési infrastruktúra és a nagy távolságok miatt gyakran a helységek vagy létesítmények közötti közlekedés egyik lehetséges eszköze a helikopter. Ennek ugyan korlátot szab az időjárás, ugyanis – 20°C-nál nagyobb hidegben a helikopterek sem szállnak fel. (Külön történet lehetne ennek az utazásnak a körülményei, mert távolról sem milliomosok magángépeit idézik ezek a közlekedési eszközök.)

Uhta városból a repülőtérre menet az út hosszú ideig egy téglakerítés mellett vezet, ami mögött nem látszottak magasabb belső építmények. Az érdeklődő kérdésre a kísérő magától értetődően válaszolta, hogy ez volt a láger. (A következő részben erről még részletesebben szükséges szólni.)

A Timan-Pecsora medence Oroszország egyik jelentős kőolaj- és földgázkitermelési területe. Szénhidrogénkészletei ugyan messze elmaradnak a nyugat-szibériai és a volga-urali nagy provinciák gazdagságától, mégsem elhanyagolható mennyiségűek. A medence becsült szénhidrogén-készlete 2,4 milliárd tonna, ennek hozzávetőlegesen 60 %-a kőolaj. A medence készleteinek harmada Komiföld területén, kétharmada pedig a medence nyugati részén, a Nyenyec Autonóm Területen. A térség lelőhelyein kitermelt nyersolaj a teljes orosz termelésnek mindössze 3 %-át adja jelenleg, éves szinten ez 15,1 millió tonna. Az olajtermelés csúcspontja 1985-ben volt, ekkor 20,3 millió tonna származott innen. Az orosz állami nyilvántartás szerint ma a Timan-Pecsora vidéken 157 szénhidrogén-lelőhely van, ebből azonban csak 77 mezőben folyik kitermelés.

Komiföld területén a bizonyított kitermelhető kőolajkészlet 602 millió tonna, fejlett technológiával várhatóan további 221 millió tonna nyerhető ki.  Az itteni olaj fő jellemzője, hogy nagyon viszkózus, un. nehezen kitermelhető olaj, az összes készlet 70 %-a ilyen típusú. A köztársaság olajtermelésének bő egyharmada mindössze 7 termelő mezőből származik, jellemzően túlsúlyban vannak tehát a kisebb készlettel rendelkező mezők.

Különleges lelőhely az Uhta várostól 20 km-re található Jarega nehézolajat tartalmazó mező. A mindössze 160-200 m mélységben elhelyezkedő devon olajtároló rétegeket már 1929-ben felfedezték, azonban semmit nem tudtak kezdeni vele. A kitűnő minőségű homokkő tárolóban csapdázódott olaj ugyanis roppant sűrű, viszkózus tulajdonságú, oldott gázt gyakorlatilag csak nyomokban tartalmaz. 69 termelőkutat fúrtak nagyon közel egymáshoz, azonban a kihozatal 12 év termelési-kísérlet után mindössze 0,017 % volt. (“Normális” tulajdonságú olaj esetén minimum ∼30 % a kihozatal!) 1934-ben kitalálták, hogy gőzzel kell megsürgetni az olajat, azonban ekkor már sajnos egészen más kísérlet folyt itt. Sok évtizeddel később az óriás orosz magánvállalat, a Lukoil ismét “felfedezte” és megvásárolta a mező kitermelési jogát. A ∼300 millió hordóra (42,7 millió tonna) becsült kitermelhető olajkészletet a vállalat korunkban már széles körben alkalmazott technológiával, óránként 300 tonna gőz horizontális fúrásokba besajtolásával termeli. A Jarega mezővel kapcsolatosan érdemes még megemlíteni, hogy itt a gőzbesajtolásos megoldás mellett felszíni bányászattal is termelik a gyakorlatilag olajhomokkő tulajdonságú kőzetet. Ez a mező az egyetlen Oroszországban, ahol ezt a “kanadai” típusú megoldást alkalmazzák. További sajátossága a termelvénynek a magas titánium tartalom. Ez a nehézolajokban előforduló ritkafém itt jelentős koncentrációban van jelen, egyes – nem megerősített- információk szerint Oroszország titán készletének 40 %-a lehet az olajban.

A becsült kitermelhető gázkészlet 800 milliárd m³,  a gázipar láthatóan nem fejlődött ki a potenciáljával arányosan. A Komiban felszínre hozott gáz mennyiségének (2,4 milliárd m³) 86 %-a egyetlen mezőből (Vuktil mező) származik. Néhány kisebb előfordulásban folyik gáz és gázkondenzátum kitermelés.

A sok apró, már ismert vagy potenciális olajlelőhelyet 21, többségében külföldi olajcég leányvállalata vagy közös vállalata kutatja és kísérli meg termelésbe állítani. Komiban azonban a legnagyobb, leginkább tapasztalt játékos az orosz Lukoil. A gázipari kitermelés a szintén orosz Gazprom leányvállalata kezében van.

Komiföld és az itteni olajipar kapcsán azonban szót kell ejteni majd az Oroszországban ugyan ismert, Kelet-Európában azonban talán nem közismert másik történetről is. Komi területe és nem  kevés települése volt ugyanis a színhelye azoknak az eseményeknek, ahonnan a szovjet munkatáborok világa (“Gulág szigetcsoport” by Alekszandr Szolzsenyicin) első megvalósított modelljét és működésének gyakorlatát kialakították, majd rendkívül gyorsan a rendszert el is terjesztették az egész Szovjetunió területén. Komiföld olajipara gyakorlatilag ebben a szégyenteljes rendszerben jött létre. A következő rész erről fog szólni.

2019. 05. 12.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!