Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Én az a magyar vagyok, akinek ég a pofáján a bőr a kormány és külön a miniszterelnök miatt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras, madárfüttyös, vidám, tavaszi jó reggelt kívánok mindenkinek! A fideszes kulturális forradalom lassan beérik, eléri a célját. Mármint amennyiben az a célja, hogy a feledésből előkotort, jellemzően bőven kivénhedt, zenésznek látszó szerkezetek ismét valakinek érezhessék magukat akkor is, ha már fénykorukban sem ment ez nekik olyan nagyon jól. Alaposan megfigyelve a fideszes taktikát az van, hogy nerencék kifigyelik, melyik hajdani többé, vagy kevésbé ismert, zenélésből élő ember került meglehetősen nehéz helyzetbe anyagilag, őket kissé megtámogatják (igen, a mi pénzünkből), amitől azok nyomban felismerik a bennük évek, vagy akár évtizedek óta tomboló érzést; hiszen ők mindig is jobboldaliak, keresztények, fideszesek és Orbán-fanatikusok voltak! És láss csodát, lesz koncert, lemez, zsűritagság, valamilyen díj (persze amivel pénz is jár), szerencsésebbeknek a frissen létrehozott Petőfi Zenei Tanácsban jut valami jóféle pozíció, és persze a tudat, hogy erősíthetik ők megfelé a magyar popkultúrát. Gondolom, ennek lesz majd női tagozata is, Szendrey Zenei Tanács néven, oda biztosan be fog térni Tóth Gabi, Cini, a többieket még keresik. A fiús (jó, inkább bácsis) Petőfi Zenei Tanácsban már telt ház van. Olyan nagyságokkal tömködték meg, mint (természetesen) Nagy Feró, (természetesen) Ákos, de felbukkannak érdekesebb nevek is. Vagy csak én csodálkoztam rájuk, Bodnár Attiláéra mindenképpen. Segítségképpen hoztam egy videót. Jelzem, már a sztárok bevonulása előtt előadott táncos produkciónak komoly szórakoztató értéke van.

No, ő Bodnár Attila, aki magasabb szintre emeli a magyar popkultúrát. Nagy Feróval kéz a kézben. Tényleg megér a dolog bármennyi pénzt, én azt nem is vitatom. Nem igazán vagyok képben a jelenlegi popzeneművészeti magyar világsztárokkal kapcsolatban, de ha 60-70 éves, jellemzően soha be nem futott, ám azóta már elfelejtett arcokat kell előásni a felpezsgetéséhez, akkor nagyon komoly lehet a baj. Ezer szerencse, hogy nem az én bajom. Ameddig kedvem szerint hallgathatom a Kispál és a Borzot, vagy amihez kedvem van, felőlem azt csinál Ákos, Bodnár Attila és Nagy Feró, amit akar. Csak az a kérésem, hogy lehetőleg ne az én pénzemből.

LMBT hónap van, ez állítólag 14 éve minden évben ilyenkor szokott lenni nálunk is. Nekem mondjuk eddig nem tűnt fel, most is onnan tudom, hogy a rendes fehér, hetero, keresztény embertípus elkezdte széjjeltépdesni magát azért, mert a rohadt buziknak otthon, a négy fal között kellene tenyészniük, nem ám kicsődülni az utcára. Azt azért megállapítom, hogy pocsék lehet szerencsétleneknek. Állandóan azt lesik, mi dühíti fel őket, mit utasítanak vissza, mit kérnek ki maguknak, mitől rettegnek és mitől féltik a kölkeiket, közben meg nem arról van ám szó, hogy kötelező lenne akár részt venni ezeken a rendezvényeken, akár bármi más módon foglalkozni ezzel, de – mint az én példám mutatja – tudni sem feltétlenül kell róla. Ehhez képest mókás a hörgés és a fogaknak csikorgatása. És bele kell foglalni a cikkekbe azt is, hogy még jó, hogy a buzik nem fogadhatnak örökbe, hiszen a gyereknek joga van anyához és apához is. Franc tudja. Nemrégiben jártam egy brit oviban, ahol egy gyereknek két apukája volt – azt már mondani sem merem, hogy az egyik óvónéni nyakig tetovált, orrgyűrűs, lila hajú és leszbikus volt -, abba az oviba járnak mindenféle nemzetiségű gyerekek, többnyire az egyik szülő brit, a másik nem, ramadánkor beszélgetnek arról az ünnepről, idén elmentek egy muszlim családhoz vendégségbe, kaptak tradicionális ételeket, megnézték az imaszőnyeget, de a holdújévet és minden mást is megünnepelnek, aztán senki nem őrült még meg ott. Senkit nem zavar, hogy a szöszi kisfiú legjobb barátja egy sötétbarna kicsi fickó, a szülők figyelnek a leszbikus óvónénire, mert tudják, hasznos tanácsokat kaphatnak, és nagyon bíznak benne, a kicsik imádják ugyanazt az óvónénit, senkit nem zavar sem a másik színe, sem az, hogy két apukája van egy gyereknek. Nem is értem, hogy lehet így élni? Holott lehetne jó kis összefogás az óvónő menesztése érdekében, aztán jogos önvédelemből el lehetne üldözni a két pasit a gyerekkel, aztán a más bőrszínűeket, a más vallásúakat lehetne menekülésre kényszeríteni, végül ott maradna győztesen néhány szülő a gyerekével, és biztosan nagyon boldogok lennének. Vagy nem. Hogyan is lehetne bárki boldog attól, hogy másokat bánt?

Végezetül emlékezzünk meg Orbán Viktor közösségi oldalának kezelőiről, akik a múltkoriban leszálló sasként látták az ő dagi kis főnöküket, most azonban enyhe fenyegetést vélek felfedezni a hátitatyóval a repülőgép ajtajából előgördölő kisemberre vésett feliratban: Megjöttek a magyarok! Gondolom, Brüsszelben már csak a csútit várták, addig levegőt sem mertek venni. Ámde ha kérhetem – tudom, hogy nem, de ez eddig sem érdekelt -, engem tessenek kihagyni a rablóbandához sorolásból. Én magyar vagyok ugyan, de nem az a magyar, aki bármi módon segítené, támogatná, kedvelné ezt a csürhét. Én az a magyar vagyok, akinek ég a pofáján a bőr a kormány és külön a miniszterelnök miatt.

További jó ébredezést, szép reggelt kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Update: megvilágosodtam – nem magamtól, olvasói komment hatására, amit ez úton is köszönök – hogy a Zenei Tanácsba nem Bodnár Attila (Papp Rita párja) került be, hanem Bognár Attila, aki másvalaki. Ez úton is elnézést kérek minden érintettől, és mindazon olvasóktól, akik életében törést okoztam a téves információval. A videót azért benne hagyom a cikkben, az élvezeti értékéből mit sem von le a tény, hogy ez a Bodnár nem az a Bognár.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.