NEHAZUGGY

Amikor a hülyeség, a szervilizmus és az önkritika tökéletes hiánya körbeér

Tamás Róbert | 2023. Február 27, Hétfő | 7:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt, virgonc hétfőt kívánok mindenkinek! Azt már tudhatjuk – hiszen látjuk -, hogy Orbán veszettül tekeri a kormánykereket, szeretné megfordítani a húzómotort és vezérhajót, de legalább a gépház zaját, és hát kissé mintha lekéste volna a csatlakozást. Úgy egy évvel. A lírai képzavar után nézzünk szét egy kicsit a tágabb baromfiudvarban. Az viszonylag új – legalábbis számomra mindenképpen új -, hogy Putyin is mintha hasonlóban mesterkedne. Beszél persze baromságokat, hazudik, hogy a szeme sem rebben, hülyíti a híveit, de mintha sikerült volna elszivárogni az agyáig az információnak, hogy ő ezt a háborút nem nyerheti meg. Gyanítom, az semennyire nem érdekli, hogy hány ember, ezen belül hány orosz pusztul bele a megalomániájába, de a hatalmat meg akarja tartani. Nincs is más választása, szó szerint az életéért fut. Úgyhogy most ott tart, hogy a Nyugat támadta meg Oroszországot (tehát nem Oroszország hajt végre különleges és villámgyors műveletet Ukrajnában nácitlanítás és az orosz nemzetiségű ukrán polgárok védelme céljából), de ő hisz abban, hogy normális mederbe lehet terelni a dolgokat. Egy évvel ezelőtt még ilyet nem hallottunk őcársága szájából. Ha így haladunk, meg fogjuk élni, hogy Orbán és Putyin kézenfogva áll ki sajtótájékoztatóra, és felelősségre vonják a Nyugatot, miért bántja Oroszországot, és békét követelnek. Esetleg eldalolnak valami szívhezszólót is, mert az mindig nagyon hatásos szokott lenni.

Aligha maradt ki bárki a nagy hírből, mely szerint a fideszes Alapjogokért Központ nekiment az Alkotmánybíróságnak, mire a Kúria fideszes-kinevezett elnöke, Varga Zs. András kikérte magának, hogy bárki kritizálni merészelje a bírói kinevezések függetlenségét. Sok csodát látott már ez az ország, de amikor a hülyeség, a szervilizmus és az önkritika tökéletes hiánya körbeér, akkor még most is születnek egészen fantasztikus történetek. Javasolnám Varga Zs. Andrásnak, szóljon annak, aki őt kinevezte úgy, hogy ahhoz még a törvényt is módosítani kellett, mert az érvényes követelmények szerint nem felelt volna meg a posztra, szóval szóljon a gazdájának, hogy faragtassa bele a takonyszilárdságúba a kritizálhatatlanságot. Esetleg lehetne eszkábálni egy határozatot erről, amit a parlament megszavazhatna. Lehetne továbbá békemenetet szervezni, de akár nemzeti konzultációt is kiírni. Ebben az országban a lehetőségek szinte végtelenek a kormánypárt és a holdudvar számára, a többiek amúgy sem érdekelnek senkit. Igaz, a többieket meg az nem érdekli, hogy mi csikar a napfényes oldalon sertepertélőknek. Baromira sok dolgot meg lehet vásárolni. Speciel őszinte tiszteletet és igazságot pont nem, de minden másra ott a pénzünk. Szívesen. Ja, azt sem.

Azt hiszem, Varga Mihály is felért a csúcsra, innen már tényleg csak lefelé lehet menni. Azt én legalábbis komoly teljesítménynek érzem egy pénzügyminiszter részéről, hogy ilyen végtelenül okos dolgot tud mondani: ha többen fizetünk adót, kevesebbet kell fizetni. Szerintem ha kevesebbet lopna szeretve tisztelt kormányunk szervezésében a NER, akkor a befizetett adót arra lehetne fordítani, amire azt mi adjuk. Oktatásra, egészségügyre, szociális biztonságra. Ha pedig kevesebbet lopnának, és még becsületesen is viselkednének, az országot nem a személyes, hanem a köz szolgálatában vezetnék, akkor akár jól is élhetnénk. Persze nem osztrák színvonalon, de legalább minimális anyagi biztonságban – kezdésnek -, nyugiban, mert ha a kormány nem paráztatná és uszítaná egymás ellen az embereket, hanem elfogadást, egymás megértését és tiszteletét tartaná a társadalom elé példának, akkor simán megnyugodhatna mindenki, és élhetnénk emberhez méltóbb életet. Olyat, amikor nem arról szólna minden, hogy rettegni kell a migránsoktól, a háborútól, az idegen hatalmaktól, a jobbosoktól, a balosoktól, a melegektől, a megszállóktól, a pirézektől, hanem lehetne olyan hétköznapi dolgokról beszélgetni a mindennapokban, mint például az időjárásról, a gyümölcsfák metszéséről, a gyerekek fejlődéséről, színházról, zenéről, sportról, nyaralásról, kajákról. Lehetne örülni a tavasznak, de akár az ősznek és a télnek is, ha nem kellene attól rettegni, hogy nem fogunk tudni fűteni, világítani, enni. Ez már önmagában elég lenne egy sokkal minőségibb élethez, de ameddig ezek a bűnözők ülik torukat a romokon, addig erre esély sincsen.

Arra viszont van esély, hogy befejezzem a reggeli lamentálást, és vegyem a búcsúmat. Szép napot kívánok mindenkinek, mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!