NEHAZUGGY

Mi már megittuk a levét

Vogronics András | 2023. Február 19, Vasárnap | 13:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dobpergés, csinnadratta! Közhírré tétetik, hogy a rubeljobboldal malaszttal teljes homárzabáló kegyelmes urasága nyilvános epehányást tart a sokadjára elfoglalt és magáévá tett vár kertjének bazárjában, az Úr 2023. éve február havának 18. napján. A helyszínen legfeljebb 1000 fő jelenhet meg, ezek mind kitartott közszolgák, ispánok, földesurak, strómanok és az udvar kegyeiből élő prominensek lehetnek. A jobbágyok élő egyenes adásban követhetik az eseményeket, az einstandolt, ellopott közmédián és a hozzá szervesen kapcsolódó kereskedelmi csatornákon. Aki mégsem tudná megnézni, az még legalább két héten keresztül bármelyik adón megteheti, mert legalább ezerszer fogják levetíteni a nagyérdeműnek. A beszédet Rogán Bűnöző Antal remek ötletei alapján vetették papírra, hogy a cserepes szájú, levegő után kapkodó félisten azt szóról szóra tolmácsolhassa a nagyérdeműnek. Lehet oszlásnak indulni!

Ha vicceskedni meg idétlenkedni akarnék – egyáltalán nem akarok -, akkor így kezdhetném az érdemi mondandómat, de mivel tegnap kétszer is beleléptem ugyanabba a szarba, még ma is kicsit paprikásabb a hangulatom. Történt ugyanis, hogy háromkor munkaköri kötelességemnek eleget téve végigszenvedtem a brüsszeli partizán előadását, majd utána én hülye este nyolckor ugyanezt megtettem A bálna című filmmel. Akinek van rá módja, hagyja ki lehetőleg mindkettőt, nem azért mert én azt mondom, de őszintén: egyik se ér annyit egyetlen jóérzésű embernek se, hogy az egyikre időt, a másikra pénzt áldozzon. Persze aki igényli a fájdalmat, annak lelke rajta, valószínűleg nem fog csalódni. Ami közös a két produkcióban: mind a film, mind a színpadi(as) ámulatba ejtés főszereplője igencsak túlsúlyos, és mindkettő valamilyen mentális problémával küzd. Pont. (Mielőtt valaki utánam köpne: nem én találtam ki, nem én rágalmazok, a politikai főszereplő saját bevallását vettem alapul.)

És akkor rákanyarodnék az egy tölténnyel tigrisre (ez az infláció vegyjele) vadászó, Amerikát és az Európai Uniót teli szájjal gyalázó Pampalini Viktorra, aki ezúttal sem bízott semmit a véletlenre: már egy nappal a nagy esemény előtt helyszíni bejárást tartott a jogerősen bűnözőnek nevezhető szövegíróval, ott kínosan poénkodott színpadőrökkel, hogy aztán a nyakkendőválasztási dilemmán átesve telefossa mindenféle hazugsággal a mikrofont, amit elé toltak. Mindehhez a biodíszletet a slepp szolgáltatta, csak ez nem az Oscar-gála volt, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem egy jól megkonstruált gyűlöletbeszéd helyszíne. Egy mára a civilizált világ politikájából kibukott miniszterelnök verbális maga alá ürítése, a saját és a jelenlévők nagy örömére. Az Oscar-gálán általában megy a villantás, mindenki valami neves divatház milliós ruháit és ékszereit promózza a vörös szőnyegen, és hát hála a magyarok istenének, itt Anditól Ádámig mindenki meg tudja vásárolni magának a legaktuálisabb Gucci és Versace darabokat, hogy aztán a puritán partin kikerázva rázhassa a rongyot. De sikerült? Persze! A milliárdos gázszerelő-stróman nején legalább olyan értékű ruhadarabok voltak, mint Bodolyabér egész éves költségvetése.

A beszéd a szokásos jópofáskodó hangulatban kezdődött, a koreográfia szerint az igehirdető kinyalta a Schmitt Pál nevű bukott köztársasági elnök, valamint az Áder nevű bajuszos horgász és leköszönt köztársasági elnök hátsóját. Aztán rövid időn belül jött egy vadnyugatos hasonlat, biztos nosztalgiázni akart, mert régen állandóan dakota közmondásokkal fárasztotta a híveit, de úgy látszik, mára már inkább a cowboyokra bukik a nagy mesélő. Hogy azt mondja:

„Emlékeznek a Volt egyszer egy vadnyugatra? A párbeszédre a film elején? Amikor Charles Bronson, a szájharmonikás azt kérdezi a rá várakozó három banditától:

-»És Frank?«

-»Frank minket küldött.«

-»Hoztatok nekem lovat?«

-»Nem.«

Mire a harmonikás:

-»Így is lesz két felesleges.«

Ez történt 2022-ben Magyarországon. S ha jól látom, a magyar Frank, a mi Ferink éppen most próbálja összefogdosni a gazdátlanul maradt lovakat. Tanulság: ha az ellenfeledet nézed, ne a számuk, hanem képességeik alapján ítéld meg őket. Úgy tűnik, szeret bennünket a Jóisten.”

Először is. Ha valaki, én biztosan emlékszem a filmre, mert ez a kedvencem ebben a műfajban. Aztán jön A Jó, a Rossz és a Csúf. Arra is emlékszem, hogy ez a párbeszéd nem egészen így hangzott, hanem így:

-„Hoztatok nekem lovat?”

-„Azt nem. De majd megosztom veled az enyémet.”

Klasszikust csak pontosan, elvtársak.

Tanulság? Az nincs. Egy béna párhuzam legfeljebb. Orbán a harmonikás bőrébe bújt, és jól lelőtte Frank, azaz Feri embereit, pedig hárman voltak ellene. Azért ehhez kell ám pofa, de abban soha nem szenvedett hiányt. Én inkább egy másik szereposztást javasolnék. Frank legyen mondjuk Lázár. Sweetwater legyen az ország. Morton, a vasútmágnás legyen Orbán, a harmonikás meg Hadházy. Így lenne tökéletes a kép. Amúgy sok mindent elvett már tőlem ez a szar alak, a Volt egyszer egy vadnyugatot nem fogja ellopni, azt nem hagyom!

És természetesen repkedtek az idei év nagy lózungjai is a veszélyek koráról, hiszen kellenek az egy-két szavas, degradáló, rágalmazó címkék, mint dollárbaloldal, elhibázott háborús szankciók, háborúpárti nyugat, stb. Ezek lesznek idén a fő hergelő motívumok azoknak, akiknek az érvelés mint olyan, soha nem volt az erősségük. Viszont az is kiderült, hogy egész Európában csak két ország – a Vatikán és Magyarország – áll a béke pártján, a többi mind háborúpárti. Ez is valami, nem? Még itt cseng a fülemben a májusra vége lesz a háborúnak dumája, amiről állítólag a pápának lamentált a békegalamb, a szombati kampánybeszédét is pont ennyire kell komolyan venni. Jó, azt nem mondta, hogy melyik év májusában, de majd májusban. Most már az a lemez forog, hogy évekig is elhúzódhat, és hát mi rohadtul nem fogunk belesodródni, az holtbiztos. Jut eszembe erről az a körülbelül 50 ezer ember, akik már nem tudják számonkérni őfényeségén, hogy miért is nem sikerült betartania azt az ígérvényét, hogy mindenkit meg fognak gyógyítani, aki elkapja a koronavírust. Nem baj, majd odaát, úgyis éppen mély spirituális révületben tetszeleg a szekta előtt, majd a túlvilágon megbeszéli az érintettekkel a miérteket.

És a szokásos összefoglalása a nagy terveknek, nem sok konkrétummal a homályos ígéreteken innen és túl. Az biztos, hogy Debrecen bekaphatja, akkor is lesz akkumulátorgyár, hatalmas nagy lesz itt a nép. Ahogy a nóta is mondja: Rómától Görög-Bizáncig, Rajnától Levédiáig, Félik majd utódaid nevét. Mohácsnál győzni fogunk, Dózsa lesz György királyunk, Nagyhatalom századokon át. Rákóczi világot hódít, Kossuth-tal valóra válik a Duna-menti Köztársaság.

Ja, és nem engedünk a buzilobbinak, és megvédjük a gyermekeinket. Na nem a Kaleta-féléktől meg a mindenféle molesztáló papoktól, de nem ám! Hanem az LMBTQ-aktivistáktól, akikből még senki nem látott egyet sem, és ha ők nem csinálnak belőle politikai terméket, akkor a keményen csodálkozó és dolgozó kisember, azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy megisszák. Mi már megittuk a levét, Nagy Ferenc meg megette már a kenyere javát, úgyhogy ő nyugodtan buzizhat öblösen Brüsszel felé rázva az öklét. És akkor felsír Szájer József a hátizsákjában nem kevés extasy tablettával, ahogy az ereszcsatornán menekül egy melegparti helyszínéről a bűnös város, Brüsszel főutcáján.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!