Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lenyűgöző teljesítmény népnyúzó diktátorokkal a béke pártján állni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok mindenkinek, előre megy, nem hátra! Nem hát! Csak pontosan szépen, vágjunk is bele a közepébe, vegyük fel a fonalat onnan, ahova letettük. Kezdjük onnan, hogy sok egyéb mellett ugye azt is terjesztik a mocskos brüsszeli bürokraták (magyarul: Európai Bizottság), hogy idén Magyarországon még annál is nagyobb lesz az infláció, mint amekkora tavaly volt, és hát ahhoz képest, hogy világbajnok válságkezelők meg okleveles gazdasági dübörgők vagyunk, elég szerénynek ígérkezik a gazdasági növekedésünk is.

Most akkor vagy az van, hogy a keleti nyitás által generált, propagandával szájba vert huzat becsapta az ajtót és ablakot is, vagy az van, hogy a csúnya, gonosz brüsszeliták butaságokat beszélnek. Ez utóbbinak más oka nem nagyon lehet, mint az, hogy nem követik figyelemmel a fideszesek miniszterelnökének péntekenként élőben sugárzott közpénzszolgálati imareggelijét, különben pontosan tudnák, hogy ki van adva a parancs, és be van adva a vakcina. Aminek köszönhetően év végére márpedig meg fog feleződni az a fránya infláció, ha Matolcsy Varga Mihályt eszik is. Vagy (f)ordítva. Ami tulajdonképpen már most is kizárólag azért annyi, amennyi (közel 26%), mert a brüsszeli szankciók tönkretesznek minket. Valamelyik nagyokos igazán a nevére vehetné végre, egyúttal plakátra is hányhatná, hogy tulajdonképpen a Moszkva elleni szankciókkal nem is Moszkvát, hanem kizárólag minket, mimagyarokat akar büntetni a csicskagyász Brüsszel. Szerintem azok, akik Bencsik András putyinista gyűlöletbeszédeit vagy mondjuk Szijjártó Péter kelet felé gazsuláló külügyminiszter Minszkben előadott putyinista békevisításait jó étvággyal fogyasztják, vagyis akik a magyarok 97%-ához tartoznak, rágás nélkül lenyelnék, hogy bizony ez így is van.

Számukra van másik marha jó hír is, bár kétlem, hogy a közszolgálati televízióban a tájékoztatás tárgyát fogja képezni, úgyhogy fogalmam sincs, hogy valaha megtudják-e az igazságot. Ugyan legalább tíz éve azt terjeszti a propagandakormány és külön a gasztronómiai rezsivédelmi birkózóbajnok, hogy Európában, sőt az egész világon egyedülálló módon az orbánizmus védi a lakosságot a rezsicsökkentés nevű bűvészmutatvánnyal, hát nem erről is kiderült, hogy egy büdös szó nem igaz ebből se? De. Még abban is sereghajtók vagyunk, amiben egyébként a fülkeforr óta a legfaszábbak vagyunk. Az Orbán-kormány Magyarországa mindössze a GDP 1,1 százalékát bírta rezsitámogatásra költeni 2021 szeptembere óta. Mint a Bruegel Intézet rohadt tanulságos összesítéséből kiderül, a szlovákok fordítottak legtöbbet erre a célra: a GDP-jük összesen 9,3 százalékát fordították rezsivédelemre.

Vagyis abban az időszakban, amikor végre értelmet nyert volna a rezsicsökkentés, mert a háborúra készülő moszkvai KGB-ügynök elszabadította az energiaárakat, amikor a magyaremberek valóban védelemre szorultak, a rezsivédő hírében álló kormány lehányta a saját politikai termékét. Ezért aztán mindössze egyetlen olyan ország van az EU-ban (Málta), ahol a kormány nem adott célzott támogatást a rászorulóknak, miután évekig finanszírozták a NER-oligarchia rezsicsökkentését. Aztán most reggeltől estig azzal mossák az agyakat, hogy Brüsszel tehet arról, hogy magasak az energiaárak. És ha a pórnép már tudja, hogy ki miatt nyomorult az élete, akkor a kormánynak nincs egyéb teendője, hátra is dőlhet vidáman. Problem solved. Hülyék is lettek volna az adófizetők pénzét az adófizetők védelmére költeni. Hát hova vezetett volna az? Pont olyan ez, mintha az egyházak és a látványsportok helyett az oktatásba invesztáltak volna tíz éven keresztül. Hát kinek kell gondolkodó, az egybites propagandát megkérdőjelező, a hazugságokon átlátó, a saját érdekeit érvényesíteni képes társadalom? Tényleg egészen szürreális, hogy miközben ez volt a választási demagógiájuk fő csapásiránya, mennyire bejött nekik. A korrupció, az infláció Európa-bajnokai a saját polgáraik megvédésében sereghajtók. Mondhatni szükségszerű az összefüggés. Kormányozni nem kell, a hazug propaganda mindent túlordít, hülyék lennének másként csinálni, ameddig önérdekérvényesítésre képtelen néptömegek ölre mennek bárkivel, aki báncsa a Viktort és az ő feddhetetlen kormányát.

Amely néptömegek napi ökölbeszorulását, mentális zsibbadását, minden erkölcsi tartásukból való kifordulását kiválóan szolgálják a megboldogult állampárt moszkovita propagandistáiból az új, fülkeforradalmi állampárt propagandistáivá átvedlett Bencsik Andrások, akik persze úgy tudják, hogy soha nem voltak kommunisták, de ma is ugyanazoknak szurkolnak, akiknek akkor szurkoltak, amikor a megboldogult kommunista párt hivatalos lapjában tettek hitet Budapest és Moszkva örök és megbonthatatlan barátsága mellett. Nem állítom, hogy megrendített Bencsik Nem-munkásőr-nem-voltam-kommunista András rémhírtévés vallomása, amelyben 1986 után közel 40 évvel újfent szerelmet vallott az aktuálisan háborús bűnös orosz rezsimnek. Ellenkezőleg. Miután a minap szóvá tettem, hogy vajon mikor jutunk el oda, hogy végre Európa békepárti korruptjai világosan elmondják, lerajzolják, eldalolják, hogy pontosan hogyan képzelik el azt a békét, amivel a habzó szájában Szijjártó bokázva körberepüli a világ összes fél- és egész diktatúráját (újabb propagandaszakkifejezéssel: a transzatlanti buborékon kívüli országok), végre itt a válasz Bencsiktől. Végre valaki kimondta: győzzenek végre az oroszok,

hogy ennek a pokoli hazugsággépezetnek legyen már vége, hogy egyszer süssön ki a nap, és mondjuk ki, hogy a fehér fehér, a fekete fekete, Zelenszkij egy bohóc.

Akkor ezt legalább tisztáztuk. Ha Vlagyimir elfoglalja Ukrajnát, végre kisüt a nap, és végre ki lehet mondani, hogy Zelenszkij egy bohóc. Mert eddig rohadtul nem lehetett kimondani, mi? De majd amikor Vlagyimir beköltözik a szomszédba, akkor majd végre kisüt a kibaszott nap. Minket nem érdekel, csak legyen béke. Hogy egy elmeháborodott féreg hogyan irt ki, tesz földönfutóvá, hontalanná, árvává, özveggyé ártatlan embereket, az mindegy nekünk. Világos. Megérkeztünk a NER erkölcsi zsinórmértéke által erkölcsi hulladékok képére formált szép új világba, ahol a magukat szabadságharcosok büszke örököseinek tartó elvetemült rongyemberek, akik minden második napon lehazaárulózzák azokat, akik nem hajlandóak velük tartani a teljes emberi lealjasodásban, annak drukkolnak vasárnap este főműsoridőben a párttévé stúdiójában, hogy egy szuverén, független országot porig romboló, egész Európát válságba taszító elmebeteg végre legyőzze az áldozatát, és kisüssön a nap. Ez annyira szép, hogy minden idők külügyminiszterének minszki szégyenlátogatása adja a másikat.

Aki már előre telesírta a közösségi oldalát, hogy őt majd ezért sokan támadni fogják (liberális mainstream, nyugati kollégák), pedig ő is csak békét akar, mert ő tudja, amit a hülye nyugatiak nem, hogy kommunikációs csatornák nélkül nincsenek tárgyalások, tárgyalások nélkül nincs béke, ergo „nyitva kell tartani a kommunikációs csatornákat”. Mint valami ocsmány sci-fi, olyan ez az egész. Tehát az Európai Unió, amelynek Magyarország tagja, hivatalosan elítéli Belarusz részvételét az Ukrajnával szemben indított orosz katonai agresszióban (értsd: azt, hogy megengedi az orosz hadseregnek, hogy a területéről rakétákat lőjenek ki Ukrajnára, illetve átengedi az orosz nehézfegyvereket és az orosz légierőt), erre Magyarország külügyminisztere odacsámpázik Belaruszba, és üzen a nyugati politikusoknak, a nemzetközi liberális médiának, mint valami Rákay-színvonalú gagyi filmben. Egy olyan rezsimhez dörgölőzve óbégatni kappanhangon, hogy mi a béke pártján állunk, amelyik választási csalás árán van hatalomban évtizedek óta, amelyik az ellene tiltakozó állampolgáraival szemben brutális erőszakot alkalmaz, amely emberek ezreit vette őrizetbe, kínozta szarrá, százakat sebesített meg, néhányat megölt, és pár fura öngyilkosság is a nevéhez fűződik, a szégyen és a gyalázat legmélyebb bugyra. Népnyúzó diktátorokkal a béke pártján állni… lenyűgöző teljesítmény. Még Szijjártóhoz képest is mélypont. Ha nem tudnánk, hogy az ilyen Lukasenka-féle rezsimekkel mennyire érdemes nyitva hagyni a kommunikációs csatornákat, akkor is az lenne.

De hát a népnyúzás a közös nevező az orbánizmus és az összes emberi jogokat lábbal taposó ocsmány diktatúra között. Azok is nagyjából mindenben sereghajtók, de korrupcióban, nyomorúságban a dobogós helyekért ölik egymást. Jó. Szerintem barátkozni végül is bárkivel lehet. Mint ahogy konfrontálódni is lehet bárkivel, bár ha az ember egy országot vezet, akkor az nem vall túl kifinomult diplomáciai érzékre, de legyen. Az viszont, hogy egy uniós ország kormánya az Európai Unióval, a transzatlanti közösséggel, az Egyesült Államokkal állandó perben és haragban áll, és közben folyamatosan keleti banánköztársaságok kegyét keresi, azoknak gazsulál, azoknak a háta mögül kiabál, hogy őt mindenki bántja, az rohadtul nincs rendben. Már csak a rongyosra csócsált, életvitelszerűen követelt kölcsönös tiszteletre való tekintettel sem. Nem az a probléma, hogy Szijjártó miniszter elmegy Minszkbe és tárgyal a belarusz kollégájával, hanem az a baj, kizárólag ilyen helyekre jár, miközben Magyarország szövetségeseit reggeltől estig mocskolja. Ez a baj. Pedig a Fidesz-közeli szervezetekhez is Brüsszelből érkeznek a milliók, nem Minszkből.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.