NEHAZUGGY

Tényleg sajnálatos, hogy még nem sikerült mindent eltanulni a világ egyik feketeöves korrupt zsarnokától

Jó reggelt kívánok mindenkinek az Európai Unió legkorruptabb országában és természetesen azon kívül is! A vadonatúj év második hónapjának első napját tartjuk, mi tagadás, rendületlenül rohan az idő, amivel arányosan a helyzetünk nem javul, de legalább rohamosan romlik. Jó, mondjuk Novák Katalin fideszes államfőnek erről nem szóltak, ő úgy tudja (és ezt terjeszti a nemzetközi sajtóban is): azt, hogy Magyarország demokratikus jogállam, érdemben eddig senki nem tudta elvitatni. Igaz, ő azt is úgy tudja, hogy a főnöke és pártja dehogy diszkriminálja a nőket és a szexuális kisebbségeket. Jól van akkor.

Mint minden évben, idén is az egyik kiemelt pirosbetűs ünnepnapja ez az ország nyakán taposó politikai horda által sikerrel üzemeltetett népnemzeti hülyének nézésnek. De ne szaladjunk ennyire előre. Mindenek előtt feltétlenül gratulálnom kell azoknak, akik ezt összehozták, akik érvényt szereztek az előre menjünk, ne hátra nemzetfelvirágoztatási cselekvési tervnek, akik lehetővé tették Mária országa számára, hogy Bulgáriát is megelőzve az uniós tagállamok sorában először egyedüliként birtokba vegye a legkorruptabb uniós banánköztársaságnak járó unortodox elismerést. A hátulról legelső helyet. Azért abban nem kevés pusztító meló van, hogy tíz év leforgása alatt mindenki mást leköröztünk a hanyatlási sebesség terén. Az igen komoly tényállás, hogy tíz év alatt egyetlen ország sem rontott annyit a korrupcióérzékelési indexén/pontszámán, mint mimagyarok. Ezzel a penetráns teljesítménnyel csak a kormányzati félretájékoztatási és agylúgozási Rogán-hivatal reagálása vetekszik, amely stratégiai jelentőségű hatalomtechnikai – azaz Orbánt mindenáron hatalomban tartani hivatott – erőközpont ehhez a gyalázatos teljesítményhez semmilyen módon nem kapcsolódó, személyeskedő kocsmai hőzöngéssel állt elő, olyan kulcsszavakkal operálva, és vádolva a Transparency International-t (TI), mint Soros-hálózat, dollárbaloldal, hazugság. Mintha annak, hogy a Fidesz Burkina Faso, Kuvait vagy Kelet-Timor szintjére taposta Magyarországot a korrupcióban való dagonyázás tekintetében, bármi köze lenne ahhoz, hogy a korrupció máshol is fertőz. Mintha a dollárbaloldalazás felmentené a lassan másfél évtizede uralkodó orbáni autokráciát a meglehetősen nyilvánvaló ténykedései súlya alól.

Nem mellesleg. Akármennyire hülyének tartja is a híveit a Párt, Brüsszel továbbra sem egy ország. Ezért Rogán Bűnöző Antal propagandahivatalával ellentétben én a világon semmi érdekeset nem találok abban, hogy a Transparency nem vizsgálta Brüsszelt. Cserébe Belgiumot vizsgálta (mert Belgium viszont egy ország, és mert a Transparency 180 országot vizsgál a világ legátfogóbb korrupciós felmérése keretében), amelyik a Magyarország által elfoglalt 77. hellyel szemben az előkelő 18. helyen áll. Ezért azt sokkal érdekesebbnek találom, hogy egy, a kormány szerint sorosista szervezet, amelyik a kormány szerint hazug jelentéseket készít Magyarországról, mit keres a kormány által az uniós pénzekért cserébe felállított Integritás Hatóság mellett működő Korrupció Elleni Munkacsoportban? Hmmm? Azt meg még ennél is érdekesebbnek találom, hogy azon a listán, ahol Belgium a 18., Magyarország pedig Burkina Fasoval holtversenyben a 77. helyen szerepel, a magyar kormány által ájult tisztelettel körberajongott türk-kipcsak országok milyen helyezést értek el. Kazahsztán például Törökországgal fej-fej mellett a 101-ik, Kirgizisztán a 140., Azerbajdzsán a 157., Türkmenisztán meg a 167. helyen hasít.

Ez pedig általános értelemben azért érdekesebb nagyságrendekkel annál, ami Bűnöző Antalék szerint érdekes (igen, a jogerősen el nem ítélt Varju Lászlót lazán bűnözőnek nevező közmédia figyelmébe ajánlom, hogy Rogánt már bátran, jogerősen lehet bűnözőnek nevezni, még akkor is, ha a bűneiért MÉG nem ítélte el a független magyar igazságszolgáltatás), mert ezek azok az illiberális, az emberi jogokat igen rugalmasan semmibe vevő országok, amelyeknek az élén értelemszerűen mindenféle sötét, korrupt figurák állnak, akik az orbánizmus legnagyobb barátai. Akiknek a társaságában a magyar államvezetés Szijjártótól Orbánig menetrend szerint vernyákol tíz éve, hogy az Európai Unióban milyen sanyarú az életünk, folyton rúgnak, csípnek, harapnak, és meg akarják mondani nekünk. Hogy például ne lopjunk. Azt szinte szégyellem megemlíteni is, pedig kénytelen vagyok, hogy Szijjártó Péter, az EU legkorruptabb országának külügyminisztere – aki folyamatosan fejhangon nehezményezi, hogy őt Moszkva láncos kutyájának, a Kreml propagandistájának tartják, és pontosan annak nevezik, aminek látszik – már ott tart, hogy a köztudottan demokratikus Törökország élén álló véreskezű szultán Nobel-békedíjáért teper, tekintettel arra, hogy az Ukrajnában zajló háború során az egyetlen sikeres közvetítési kísérlet Törökország elnökének nevéhez fűződik. Esküszöm, úgy érzem magam, mintha az elmegyógyintézetben lennék. Még egyszer: Szijjártó vérkeresztény a sokan mások mellett a kurd keresztények vérét is ontó Erdogan Nobel-békedíjáért kampányol. És még csak szerda van.

Ráadásul ez csak az egyik része annak a totális erkölcsi megsemmisülésnek, amit az Európai Unió legkorruptabb kormánya ráerőszakol erre az országra. A másik része az, hogy ott van a világ 180-ból 157. legkorruptabb országának vezetője, aki előtt éppen két napja hajbókolt a Karmelita kolostorban a legnagyobb felcsúti. Orbán Viktorról Ilham Alijevről van szó, aki 2003 óta uralkodik Azerbajdzsánban, akinek az egész famíliája brutális vagyonra tett szert az ő elnöki pályafutása alatt, akinek részesedése van az országa legnagyobb bankjaiban, telekommunikációs, építőipari, olaj- és gázipari vállalataiban, aki a vagyona nagy részét pedig offshore számlákon tárolja, aki egy olyan országot vezet, ahol kétszer annyira burjánzik a korrupció, mint Orbán birtokán, ahol a karhatalom által boszorkányüldözött politikai ellenzék visszafordíthatatlanul meggyengült, ahol a 20 éve regnáló zsarnokot és az ő famíliáját szolgáló állami hatóságok elnyomják a polgári szabadságjogokat. És mit olvasok? Hogy a zárt ajtók mögött újabban kétségbeejtően zűrzavaros, közveszélyes aberrációkat terjesztő magyar miniszterelnök, aki szerint szép dolog ez a NATO meg az Európai Unió (…), ami ráadásul nem is olyan szép (2010 óta – szerk.), így hajlongott és hízelgett teljesen meghunyászkodva a világ egyik legkorruptabb diktátora előtt, akitől nagyon sokat tanult, de sajnos nem eleget:

Én nagyon sokat tanultam Alijev elnök úrtól az elmúlt tíz-egynéhány évben, hogyan kell bonyolult közegben jól vezetni egy országot. Sajnos nem mindent tudtam eltanulni tőle, merthogy mi inkább a radikális oldalhoz tartozunk, ő pedig a legmérsékeltebb politikusok közé tartozik. És azt kéne tőle eltanulnom, hogy moderált módon is hogyan lehet eredményeket elérni a nemzetközi térben. Úgyhogy, Elnök úr, hálásak vagyunk az elmúlt tíz-egynéhány évért. Mi nem energiabarátai vagyunk Azerbajdzsánnak, amelyből mostanság sok kerekedett, mi a kultúra és a közös múlt talaján állunk, és mi nagyon nagyra értékeljük azokat a lehetőségeket, amelyeket Ön kínált föl nekünk. Megengedte, hogy befektessünk az azeri olajiparba, ami a legnagyobb külföldi beruházásaink egyike vagy talán a legnagyobb, és van esélyünk arra, hogyha jól viselkedünk, akkor a jövőben is lesznek lehetőségeink.

Azért ez megint ütős lett. A magának állandóan tiszteletet követelő, a szuverenitással és a merjünk nagyok lenni nemzeti saját lábon állással öblögető utcai harcos, aki nem tűri, hogy neki megmondják, teljes eltorzult életnagyságában bepucsít Alijevnek, mert megengedte, hogy befektessen, és ha jól viselkedik, akkor a jövőben is hátha megengedi. Hát tényleg sajnálatos, hogy még nem sikerült mindent megtanulni Alijevtől a politikai ellenzék megsemmisítése, az emberi jogok szájba rúgása, vagy az ország zsebre vágása terén. Köszönjük ezt a kincstári őszinteséget, tökéletesen rímel az uniós tagsággal kapcsolatos félreérthetetlen nemviccelődésre. Ez meg különösen:

Barátkozni nem könnyű dolog, a magyaroknak különösen nehezére esik ez, mert, ugye, ilyenkor meg kell bocsátani a másik hibáit. És nekünk sok hibánk van, magyaroknak. Tehát nekünk olyan barátokat kell találni, akik megbocsátják a mi hibáinkat. 

Ezt sem lehet félreérteni, ez is ugyanarról szól. Nekünk olyan barátokat kell találni (nekünk = nekem, Orbánnak), akik nem hányják folyton a szemünkre, hogy lopunk, csalunk, hazudunk. Világos beszéd. A korrupció legfőbb politikájából nem engednek, akkor sem, ha ezzel az uniós források megszerzését kockáztatják. Például az ún. igazságügyi reformcsomaggal vagy azzal, hogy hiába ígérgetnek fűt-fát az Európai Bizottságnak Erasmus-ügyben, a választások előtt úgy bebetonozták a korrupt egyetemi modellváltást, hogy a mindenkori kormánynak formailag semmi beleszólása nem lehet ezen szervezetek működésébe, nem válthatja le, nem hívhatja vissza a vezető tisztségviselőket.

Ők azt hazudják évek óta, hogy minden rendben van, mert ha rendszerszintű korrupció lenne Magyarországon, akkor nem épülne, nem szépülne, és nem növekedne a GDP. Kár, hogy ebből az évek óta terjesztett hazug toporzékolásból annyi igaz, hogy az alacsony színvonalú korrupt kormányzás akadályozza a gazdasági fejlődést és csökkenti az állami beruházások hatását, másrészt a korrupcióval kormányzott országok a jóléti államok perverz ellentétei. Ezért van az, hogy Magyarország nemcsak az Európai Unió legkorruptabb országa, de az egyik legszegényebb is. Mert ezek kéz a kézben járnak: a korrupció a nyomorúsággal. Ahol a propagandisztikus gazdasági dübörgés évtizede után mára például az éhezés és fázás fenyegeti a közszférában dolgozókat, és ahol a társadalom valós problémáinak megoldása, az érdemi életszínvonal emelés helyett a kormány a velőtrázóan ostoba sorosozás, dollárbaloldalazás, gyurcsányozás, személyeskedés, összeesküvés-elmélet terjesztés rozsdás biciklijét tolja a korrupció szakadékába.

Úgyhogy most már előreszaladhatunk. Minden tiszteletem és megbecsülésem az Európai Unió legkorruptabb országát bitorló politikai elit éjfélkor nyilvánosságra hozott kamu vagyonnyilatkozataiban éjszakába nyúlóan elmerülő újságírók munkája iránt, de én 2023-ban egy olyan országban, ahol egy falusi gázszerelő pár év alatt a magyar gazdaságtörténet leggyorsabb meggazdagodását produkálta, ahol a templom egerét imitáló miniszterelnök apja, veje és udvartartása közpénzből milliárdossá vált, és semmi következménye nem lett, szinte bűnnek tartom azt hosszasan elemezgetni, hogy egy hasznavehetetlen, tetszőlegesen kitölthető papírfecnibe ki mit ír úgy, hogy nem biztosított a vagyonnyilatkozatok átfogó ellenőrzése, a visszatartó szankciók alkalmazása. Vagyis semmi következménye nincs semminek, azt hazudnak bele az elvtársak, amit akarnak. Még egyszer: tényleg tisztelem azokat a munkájukat végző újságírókat, akik fontosnak tartják bemutatni, hogy az 5 millió forintból élő homárzabáló plebejusnak sikerült-e megtakarítania (spoiler: végre sikerült neki és a többieknek sincs oka panaszra), vagy hogy a magyar társadalom agyát és lelkét napi 24 órában mérgező Rogán Bűnöző Antalnak mennyit fialt a találmánya, de szerintem kezeljük a helyén ezt a kivételesen ocsmány szemfényvesztést. Valahogy úgy, ahogy Daniel Freund EP-képviselő az Orbán azonos nevű politikai igazgatóját a helyén kezelte, akinek érdemi megszólalás helyett szintén csak sorosozásra futotta a Transparency jelentése kapcsán: Szerencsére titeket már senki nem vesz komolyan az Európai Unióban. Bármilyen szomorú, kezeljük a helyén.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább