NEHAZUGGY

És tényleg történelmi páriává tesz minket

Minőségi jó reggelt, emelkedett vidám vasárnapot kívánok mindenkinek, akinek van igénye erre! Nem biztos, hogy mindenki oly nagyon örül ennek, de Csehországban elmaradt az orbánista-populista-illiberális fordulat: a korrupciós ügyéből kimosakodott, Orbán kottájából muzsikáló, kormányfőként megbukott Andrej Babiš látványos vereséget szenvedett az elnökválasztás második fordulójában, ahol alulmaradt az euroatlanti integráció mélyítését, az euró bevezetését, Ukrajna támogatásának fenntartását hirdető Petr Pavel nyugalmazott tábornokkal szemben.

Minő fájdalom, a csehek gyomra nem vette a háborúból való kimaradás és a békepártiság hamis szólamait, és elengedték a fülük mellett azokat a bukott miniszterelnök által hangoztatott vádakat, melyek szerint az ellenfele háborúba vezetné az országot. A csehek meggyőző többsége nem rezonált arra a mocskos lejáratókampányra, amihez mimagyarok már annyira hozzászoktunk, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy másképp is lehet ezt. Hogy másképp is lehet élni, mint ökölbe szorulva. Úgyhogy mit is mondhatnék? A kronológiától most tekintsünk el, tény az, hogy Donald Trump, Jair Bolsonaro, Marine Le Pen, Janez Janša vagy éppen Matteo Salvini után egy újabb Orbán-szövetséges taknyolt el egy választáson, miután minden fideszesek miniszterelnöke többször is kiállt mellette. Érdemes lesz ezzel a kérdéssel bővebben is foglalkozni, a lényeg itt és most az, hogy bár Csehországra is igaz, hogy az államelnöki pozíció inkább szimbolikus és ceremoniális, azért mégiscsak van/lesz némi jelentősége annak – V4-es kitekintésben is -, hogy Orbán és kormánya és a fideszes államelnök aligha számíthat ideológiai vagy bármilyen más típusú támogatásra a cseh elnöki hivatalból. Ugyanis ott egy kérlelhetetlen atlantista fog ülni, akit közvetlenül választottak meg a cseh polgárok, és akinek határozott meggyőződése, hogy Csehország érdekeit nem a NATO-val és az EU-val szemben kell biztosítani, és ebbe többek között az Ukrajna melletti elkötelezettség, a katonai támogatások fenntartása is beletartozik.

Ehhez közvetlenül kapcsolódva, egyben tovább is lendülve meg kell állapítanom, hogy bár nem vagyok a senkik földjének, egyetlenegy senki földjének se az okleveles szakértője, Afganisztánban sem jártam még életemben (halálomban meg már minek járnék), viszont a Fidesz zárt körben elhangzó, diplomáciai feszültségeket okozó, ízléstelen, közveszélyes marhaságokat terjesztő miniszterelnökének megnyilvánulásait figyelembe véve nem áll távol a valóságtól az a diagnózis, amely szerint 2023 első hónapja alapján a NER rémuralmának legsötétebb évében járhatunk. Tegyük hozzá rögtön: holott eddig is meglehetősen sötét volt, ráadásul még szinte három egész nap van januárból, bőven lehet ezt a rémuralmi sötétséget még fokozni az év első hónapjában. Ugyanakkor a kolléga is jól látja: valóban az a lényege minden ilyen zártkörű, nagykövetek bekéretéséig fajuló szeánsznak, ahova kizárólag olyanokat hívnak meg a fideszesek miniszterelnökének lúdtalpai elé borulni, akik borítékolhatóan csak olyasmit kérdeznek tőle, amire pozitívan lehet válaszolni, hogy utólag mindenki úgy emlékszik vissza és úgy rekonstruálja a történteket, az elhangzottakat, ahogy akarja, azt állít és azt tagad le, ami éppen megfelel az érdekeinek.

Nem lábjegyzet, fontos kapcsos zárójel: és marhára nem arról fogják kérdezni, hogy egy tízes skálán mekkora szégyennek tartja, hogy egy hét leforgása alatt két hitelminősítő is leminősítette a picsába az országot (legutóbb a Standard & Poor’s), nem függetlenül az Európában párját ritkító, tartósan és brutálisan magas inflációtól, az Európai Unióval életvitelszerűen fennálló, az uniós forrásokat veszélybe sodró szabadságharctól, nem utolsó sorban a totális moszkvai kiszolgáltatottságtól. Nem arról fogják kérdezni, hogy egy tízes skálán hova tenné a saját felelősségét abban, hogy a Magyarország nevű, propagandával kormányzott zászlóshajó frontálisan nekiütközött a valóság jéghegyének. És arról sem fogják kérdezni, hogy ha minden nyomorúságunkról a szankciós infláció, a kiszámíthatatlan nemzetközi gazdasági környezet és Brüsszel tehet, akkor máshol miért nem 50 százalék az élelmiszerinfláció? Zárójel bezárva.

Igen, a kolléga jól látja. Különösen ha az Orbán nevű miniszterelnökről van szó, akkor az effajta szeánszoknak – ahol az Orbán nevű miniszterelnök vagy azt mondta, amit egyesek érteni véltek, vagy valami teljesen mást, netán a szöges ellentétét annak, amit a Rod Dreherek érteni véltek, és őket a baloldal mindig félreérti – az a céljuk, hogy jó sokan, jó sok felületen (értsd: a sokszínűen szabad magyar médiában és a nemzetközi sajtóban) Európa önjelölt erős emberéről és DNS-éről beszéljenek. Tök mindegy, hogy milyen előjellel. Valóban ez történik most. A probléma az, hogy szerintem egyáltalán nem mindegy az előjel. Nekünk, akik elszenvedői vagyunk (azok nevében természetesen nem nyilatkozom, ne vegyék magukra, akik élvezői és haszonélvezői) annak a felcsúti ars poeticának, amely szerint az országot nem szolgálni kell, hanem uralkodni érdemes rajta az idők végezetéig, rohadtul nem mindegy az előjel.

Azon én például egyáltalán nem tudtam meglepődni se, nemhogy megrökönyödni, hogy szélsőjobboldali úgynevezett újságíróknak eldicsekedte azt, ami régóta nyilvánvaló: „számára személyesen fájdalmas” az uniós tagság. Szerintem ezt tudtuk eddig is, legfeljebb a tagadásban lévők nem akarnak szembenézni vele: a pénz miatt kénytelen eltűrni, hogy folyamatosan szégyenpadra ültetik, ha viszont már pénz se lesz, vagy nem lesz elég pénz, és ő még mindig hatalmon lesz, semmi nem fogja visszatartani, hogy kiléptesse az országot az EU-ból. Ez nagyon nagy probléma, de a jelenben van egy ennél is nagyobb problémánk, noha a ribancarcozással én annyira nem tudok azonosulni, a felsorakoztatott érvekkel annál inkább. Szerintem is alávaló dolog, erkölcsi hulladékság megbocsátani 1956-ot a szovjeteknek és utódaiknak, és hozzájuk dörgölőzni, őket mentegetni. Miközben az Európai Unió összes tagja, köztük a V3-akkal egy emberként áll Ukrajna oldalán, a V1-ek kormánya békepártinak hazudott álságos sirámokban gyalázza Ukrajnát (Gulyás miniszter senkit ne tévesszen meg, aki Kárpátalján arról nyekegett, hogy Magyarország Ukrajna barátja szeretne lenni, mert ha kell, ők a kárpátaljai magyarságot is a háborús moszkovita tömeggyilkossal való cinkosságuk elfedésére használják). Ha a jelent nézzük, akkor ez az Európából kilógó, Ukrajna, a NATO és az EU ellen uszító magatartás, vagyis a szövetségeseink elleni hergelés hatalmas nagy probléma. Szavakkal leírhatatlan szégyen.

V4-es kontextusban. Tehát a cseh emberek egy olyan államelnököt választottak meg hatalmas többséggel, aki elkötelezett hazája EU- és NATO-tagsága iránt, amibe Ukrajna (katonai) támogatását is beleérti. Lengyelország miniszterelnöke a holokauszt emléknapján arról ír, hogy Putyin haláltáborokat épít, világossá teszi, hogy Európának határozottan és együtt kell fellépnie azon bűnözők ellen, akik ismét népirtást követnek el Kelet-Európában, és arra figyelmeztet, hogy a szolidaritás és Ukrajna következetes támogatása a hatékony módszer arra, hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Mindeközben Magyarország uralkodója arról lamentál zárt körben, hogy Ukrajna úgyis elveszíti a háborút, úgysem nyerhet Oroszországgal szemben, már most is a senki földje, olyan, mint Afganisztán, ez nem a mi háborúnk, mi békét akarunk tegnapelőtt. Ő az az ember, aki harcol, amikor béke van, aki békét követel, amikor háború dúl, akinek minden megnyilvánulását az vezérli, hogy a többséggel szemben hősködhessen vagy mártírkodhasson. A jellemtelen utcai harcosok szégyene, akin annyira felülkerekedett a hatalmi mámor, hogy a magyarok egy jelentős részét a saját képére idomította, egy acsarkodó, megkeseredett, erkölcstelen masszává züllesztette Európa közepén. Aki a háború kitörése óta soha egyszer nem követelte, hogy az agresszor, aki a háborút kezdte, aki bevonult egy szuverén, független ország területére, fejezze be a vérontást és takarodjon a francba. Szerintem ez most a legnagyobb problémánk, és nekünk rohadtul nem mindegy az előjel, amivel Varsótól Prágáig, Dnyiprótól Berlinig szóba kerül Orbán neve. Ez a nemzeti érdekre hivatkozva a szövetségeseit eláruló lókupec tényleg történelmi páriává tesz minket.

Míg a senki földje első embere azért harcol lassan egy éve, hogy az országa, a nemzete ne tűnjön el egy tömegsírban, és a civilizált világ egy emberként áll mögötte, a szavakban szabadságharcos V1-ek békepárti jelmezben idétlenkedő miniszterelnöke a pálya szélén békegalamb pózba rándulva óbégat, hogy tömegsír ez már, legyen béke és tűzszünet, mert mimagyarok Moszkva a béke pártján állunk. Miközben mindenki, aki segítséget küld az ukránoknak azért teszi, mert alapvető emberi kötelességének, egyben saját, jól felfogott érdekének tartja segíteni a bajba jutott embereknek, ez az erkölcsi nulla és bandája azt mantrázza, hogy ők sem szavakban, sem tettekben nem kívánnak belekeveredni a háborúba. És a mi nevünkben, a mi érdekeinkre hivatkozva óbégatnak. Elfogytak a szavak arra a szégyenre, amit érzek ettől a gyáva, megalkuvó, pocsék emberanyagtól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább