NEHAZUGGY

Igazatok van, nincs mentségünk. Mi szakítottuk, mi szagoljuk

Vogronics András | 2023. Január 26, Csütörtök | 12:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem volt alkalmam szóvá tenni, hogy a magyar kultúra napján megszólalt a balsors a Himnuszból, ezért most szóvá teszem. Ijesztően nem tud veszíteni aktualitásából. Mint tudjuk, nem akárhol szónokolt, hanem egészen pontosan Szatmárcsekén, ahol Kölcsey befejezte a művét. Ott sem akárhol szónokolt, hanem a református templomban. Szerintem nyugodtan felmászhatott volna a szószékre, mert az ő arca bármit elbír. Simán lenyomhatna egy istentiszteletet vagy szentmisét, hiszen ha valaki, hát ő mindenhez ért. És ha így halad, akkor egészen biztos, hogy halála után szentté avatják. Sőt, az is lehet, hogy vele kivételt tesznek, és még életében szentté avatják. Vagy valami udvari költő beleírja a Nélküled című rettenetbe, és nem kizárt, hogy hamarosan annak is lesz ünnepnapja.

Mert ebben az országban minden annyira magasztos és isteni, hogy ha ez így marad, akkor minden déli harangszónál majd meg kell állni egy percre, hogy emlékezzünk a nándorfehérvári ütközetre. Meg Moszkva felé leterítünk egy ~~perzsa~~szőnyeget, és térdre borulunk Vlagyimir tiszteletére. Mert itt tényleg a csík tolja a repülőt, a befőtt teszi el nagymamát, a fika eszi meg az óvodást, a ketrec rázza a majmot, a vakolat veri le a kőművest és az ige hirdeti a plébánost. Orbán meg osztja az észt.

Figyelj! Használati útmutató a Himnuszhoz:

(…) mégsem térdepelve és végképp nem leszegett fejjel énekeljük. Éppen ellenkezőleg: egyenesen, rendíthetetlenül állva, szinte szilajul és mindig felemelt fejjel.

Nem haránt állásban, nem nyeglén, nem slendrián módon, hanem katonásan és fegyelmezetten. Na. Komolyság, elvtársak! Mégiscsak a Himnuszról van szó, és ez csak a bemelegítés volt, de ezt figyeld:

A Himnusz arra emlékeztet bennünket, hogy nekünk, magyaroknak is, mint minden keresztény népnek, akik értik, mi a bűn és a megbocsátás, jó okunk van a bűnbánatra. Igen, mi, magyarok sem vagyunk bűntelenek. Hibáink és fogyatékosságaink is számosak. A kérdés csak az, mit kezdjünk ezzel a fel- és beismeréssel? Talán térdeljünk le a focipálya közepén? Vagy döntsük le nagy elődeink szobrait? Tagadjuk meg és töröljük el ezeréves kultúránkat? Vagy hagyjuk, hogy az önjelölt, hazátlan és liberális cenzorok megrostálják és átírják a magyarok történelmét? Kölcsey mást mond. Papírra veti a magyar történeti irodalom legfontosabb mondatát: „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”

Nagyatyaúristen! Az elejével egyet is értek, csakhogy a nekünk magyaroknak fordulat ti, magyarokra vonatkozik. Ez magyarra fordítva a homárzabáló esetében annyit jelent, hogy „ő”. Pontosan tudjuk, hogy amikor többes számban beszél rólunk, akkor igazából egyes szám elsőben van a csávó, tehát a „mi”, az valójában „ő”. Ezt eddig is az egyik legnagyobb bűnének tartottam, és ezután se nagyon fog ez változni. Szerintem a lőtéri kutyának nem jutott volna eszébe ebbe a szösszenetbe belekeverni a focit, ez a lelki nyomorult megtette, bazdmeg. Mert bármiről delirál, neki rúgnia kell egyet – nem a focilabdába, mert azt nem találná el – mindenki másba, aki nem azt fújja, amit ő. Tulajdonképpen mindenkibe. Hogy az önjelölt liberális cenzorok – jelentsen ez bármit is, vonatkozzon ez bárkire is – ne írják át a történelmet? Hát ki a franc írja át rajtatok kívül a történelmet? Ki ad csilliárdokat a közösből, hogy a mai kurzus szája íze szerint hajlítgatott magyar történelmet valami tehetségtelen zenetévés megfilmesítse? Ki írta át 1956-ot a Dózsa László – Pruck Pál mizériával? Miért van az, hogy mióta hatalomba került mindenre másképpen emlékszik, mint ahogy az valójában? Aki úgy köpte le Nagy Imrét, Horn Gyulát, Göncz Árpádot, mint ahogy a szotyolát szokta köpködni a felcsúti stadion VIP páholyában. Hogy nem szakadt rá a református templom tetőszerkezete, és nem kapott lángra…

Igen, lehet, hogy a múltat és a jövendőt megbűnhődtük, de mi van a jelennel? A jelent nem bűnhődjük, hanem bő nyállal cumizzuk. Úgy, hogy a furulya végén mi állunk. Ez van, és sajnos az elmúlt 12 év tükrében nem is tévedett nagyot Kölcsey, mert már azt is rendesen megbűnhődtük. De meg ám. Sőt, folyamatosan bűnhődjük. Mások bűne miatt mi szívunk, és ha ez így megy tovább, akkor még előreláthatólag fogunk is egy darabig, mint az a bizonyos torkos borz.

De ez még mindig csak a bemelegítés volt, jöttek a szájából egyéb súlyos kijelentések is:

Keresztény lélekkel ez a mondat annyit tesz, hogy bár bűneink száma és mértéke lehet magas, de a Jóisten mégsem törölt el bennünket a föld színéről. Ha meg is büntetett bennünket, de megengedi, hogy folytathassuk a történelmünket. Ennek az lehet az egyetlen oka, hogy erényeink és érdemeink is számosak, vagyis kiérdemelhettük, hogy jövőnk lehessen.

Tényleg mint egy pap, aki bibliai példázatokkal ad magyarázatot mindenre. Lefordítom: Tizenkét éve kétharmaddal szarrá loptuk/lopjuk magunkat, hála a Jóistennek itthon semmi következménye, az Európai Unió viszont már behúzta a kéziféket, ők a liberális gecik, de ti, a néhány millió szektatag ennek ellenére is hatalomban tartotok minket, és azt csinálhatunk továbbra is veletek, amit ~~akarok~~ akarunk.

És ha azt hitted, hogy megúszhatod brüsszelezés nélkül, akkor marha nagyot tévedtél:

Az oszmánok megmondták, ki az igazhitű és ki a gyaur, a Habsburgok, hogy ki a jó keresztény, a németek azt, hogy kivel élhetünk együtt, és kivel nem, a szovjetek arra akartak rászorítani, hogy magyarok helyett világproletárok legyünk, akik aztán egyesülhetünk. A brüsszeli bürokraták pedig liberális világpolgárrá akarnak kalapálni bennünket a divatjamúltnak ítélt magyar formánk helyett. Mindig ellenálltunk, mindig kijátszottuk őket, mindig megtaláltuk a saját élet ösvényeit.

Azt meg, főleg te. Aki bementél a dzsungelbe és mutatod az utat egy machetével a kezedben, hadonászva. Te mindig a másik utat választod, helyettünk is, aztán amikor eltévedünk – és többnyire eltévedünk -, akkor persze nem te vagy a hibás. Pedig de. Ez a beteg, groteszk ország nem jöhetett volna létre nélküled, ez a te rohadt érdemed. Egyszerűen annyira szürreális minden, hogy néha azt hiszem, be vagyok tépve. Ez a csávó erősebb cucc mint a heroin vagy a kristály. Fullba nyomja a kretént, józanul tesz úgy, mintha be lenne baszva. Ennyi uszító, gusztustalan, soviniszta, kretén, rosszindulatú szarságot összehordani a Magyar Kultúra napján, a Himnusz születésének kétszázadik évfordulóján, napok múltán is feldolgozhatatlan. Nem szégyelli magát? Nem, sőt, Moszkvát szájjal kényeztetni sem szégyellte:

Ezért nem szédülünk bele az egyre véresebb háború örvényébe, ezért akarunk tűzszünetet, tárgyalásokat és békét. A magyarok megtanulták, hogy a történelem jó és rossz oldalát azok a nagyhatalmak fogják meghatározni, akik utóbb felülkerekednek, és őket legkevésbé sem érdekli, mi a jó vagy mi a rossz a magyaroknak. Ezért nekünk a legbonyolultabb és legnehezebb helyzetekben is a történelem magyar oldalán kell maradnunk.

Az egy dolog, hogy beteg a lelke és a végtelenségig megosztó, de van még egy ennél is durvább jellemvonása: GYÁVA. Mint a szar. De nevezhetném mintaszarnak is. Aki a legpazarabb böffenetet az igehirdetés vége felé tartogatta:

Magyarország ugyanúgy, mint kétszáz éve, a Himnusz születésének napján még mindig magyar ország.

Itt tényleg ledobtam a láncot. Nem a Petőfi által vizionáltat, hanem az agyam ékszíját. Eddig bírtam ezt a tömény, eszelős gyűlöletbeszédet. Szégyen. Én kérek elnézést mindenkitől, aki csóválja a fejét. Igazatok van, nincs mentségünk. Mi szakítottuk, mi szagoljuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!