Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: Tengerré vált tó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Kaszpi tenger (más felfogás szerint tó) a világ legnagyobb kiterjedésű szárazföld belsejében elhelyezkedő vízfelülete. É-D-i irányban kicsit több mint 1200 km, K-Ny-i irányban pedig átlagosan 320 km széles. A vízfelület 386 ezer km² a Kara Bogaz öböllel együtt. Az átlagos vízmélység 210 m; a víz a medence északi részén jelentősen sekélyebb, a déli részen azonban mélysége eléri az 1000 m-t.  Természetföldrajzi szempontból igazán kétarcú ez a roppant víztömeg. Nincs tengeri összeköttetése, lefolyástalan, öt folyó pótolja a párolgási vízveszteséget; ezek között a legnagyobb víz utánpótlást Európa legnagyobb folyója, a Volga, kisebb mennyiségben az Ural folyó biztosítja. A víz sótartalma alig harmada (12 g/l) az átlagos tengervíz sótartalmának. Nincs a tengerekre jellemző árapály jelenség. Az utóbbi évtizedekben felfigyeltek  – többek között a műhold felvételek alapján – a  partvonal kis mértékű eltolódásaira. A helyi hidrológiai megfigyelésből világosan kitűnt, hogy 1978 előtti négy évtizedben évente 3 cm-t csökkent a vízszint, a következő két évtizedben viszont évente 13 cm-rel emelkedett, majd 2015-ig ismét 6,7 cm/év volt a vízszint csökkenése.  A nemzetközivé kiteljesedett kutatások jelenleg arra a következtetésre jutottak, hogy a valószínű okot a klímaváltozással járó párolgás változására lehet visszavezetni. A párolgás jelentőségét a türkmenisztáni szárazföldre benyúló 18 ezer km² kiterjedésű Kara Bogaz öböl jelenkori történetén lehet lemérni. A sekély, lagunaszerű öböl keskeny csatornával kapcsolódik a Kaszpi tengerhez, ezen keresztül csak időszakos volt az vízutánpótlás. Az öböl vizének sótartalma ennek következtében roppant nagy (35 %), tízszerese a tengerek átlagának. A kiszáradt területrészen lerakódott sót régóta termelik ki, 1973 óta ipari méretekben. 1980-ban teljesen elzárták az összeköttetést a tenger felé annak vízszint csökkenése miatt, ennek eredményeként viszont 4 év alatt teljesen kiszáradt az öböl és a szél széles területen szétszórta a sót. 1992-ben a Kaszpi vízszint emelkedése okán a gátat lebontották és víz ciklusos áramlása helyreállt.

Természetföldrajzi jellege alapján tehát a Kaszpi tengert inkább egy tó tulajdonságai jellemzik, mégis a víztömege, mélysége és – bár alacsony – sótartalom alapján a környező országok inkább tengerként tartják számon. Valójában eredete alapján megőrzött tengeri medence a Kászpi-tenger. 13 – 14 millió évvel korábban ez a terület is közvetlen összeköttetésen keresztül kapcsolatban volt a Fekete tengerrel. Ezt megelőzően a földtörténet már fiatal szakaszában nagy medencék sorozata alkotott egy összefüggő rendszert, déli részén a ma is tenger Földközi tengerrel. Ezt a rendszert nevezi a geológia Paratethysnek. Középső részén olyan kisebb – nagy és egymással lazán összefüggő tengeri medencék voltak, mint a Bécsi-medence, a viszonylag nagy méretű Pannon-medence (a mai Magyarország ennek a centrális részén helyezkedik el) vagy az Erdélyi medence. Ennek az időszaknak az üledékes lerakódásaiban képződtek hazánk kőolaj- és földgáztelepei is). Az Alpok-Kárpátok-Dinaridák hegységrendszer vonulatainak kiemelkedése ezeket a medencéket fokozatosan izolálta, majd folyók üledékei feltöltötték őket. A medencerendszer Kárpátokon kívüli üledékgyűjtői (az un. Keleti-Paratethys) ugyancsak szeparálódtak egymástól, majd a Kaukázus hegyláncának kiemelkedése miatt végleg szárazfölddel körbezárt maradék vízzel borított terület lett a Kaszpi tenger, részben megőrizve a korábbi, jóval kiterjedtebb tenger emlékét.

A tenger aljzata három nagy, geológiai fejlődésében és felépítésben egymástól különböző medencerészre tagolódik. Az Észak-Kaszpi-medence 100 ezer km² kiterjedésű és egyben a legsekélyebb (4-8 m) része a tengernek. Nagyon idős üledékek sorozatából álló aljzat lényegében az Orosz tábla lezökkent folytatása. A szárazföldön számos, köztük jelentős szénhidrogén előfordulás ismert már a földtörténi ókorban lerakódott kőzetekből.  Ettől D-re a Középső-Kaszpi medence 137 ezer km²-es aszimmetrikus; nyugati oldalán 100 m körüli vízmélységű, ősi folyómedrekkel tarkított a medence aljzata, a keleti oldalon enyhe lejtésű a medence és ugyancsak folyómedrekkel tarkított. Számos helyen magasabbra kiemelt kőzetblokkok sora határolja a 150 ezer km² területű Dél- Kaszpi medencerész felől. A tengernek ezen a területén az aljzat felszíne viszonylag egyenletes, a víz mélysége itt a legnagyobb. Minden medencerész bonyolult, összetett felépítésű, az üledéksorok több ezer méter vastagságúak és az aljzatot fiatalabb geológiai korban keletkezett üledékek fedik egyenletesen. Természetesen a vízzel fedett medencerészek rétegei a szárazföldön is folytatódnak, jelentős számú kőolaj lelőhely keretezi a tengert.

Kaszpi-tenger aljazatának részmedencéi (Forrás: Lavrova,O. – Mityagina,M., 2017)

A földrajz szakembereinek belső vitájának tűnik, hogy tó vagy tenger. Természetesen nem az és régen túlnőtt szemantikai vita keretein. Ez esetben is gazdasági és politikai hajtóerő hozta felszínre ezt a kérdést és az arra adott választ, megoldást is.

1991-ig, a Szovjetunió felbomlásáig és az új, független köztársaságok megalakulásáig  a Kaszpi  tenger joghatósági felosztása egyszerű volt, az unió és Irán osztozott a területen. 1920-ban, majd 1940-ben ismételten megállapodott bilaterális szerződésekben a két állam, hogy tóra vonatkozó szabályozást tekintik mértékadónak, így a két ország a vízfelszínt és aljzatát egyenlő arányban osztják meg. Az Irán számára mára kedvező határmegállapítás az oka, hogy Irán vonakodik más szabályozást elismerni. A Kaszpi tó fogalmi használatának szabálya ekkor az lehet, hogy egyenlő részben felosztva, a területet övező öt ország 20 %ban részesedik a területből, vagy egyszerűen a határ menti országok kétoldalú megállapodásban rögzítik  egymás között a víz használatát.

Az újonnan alakult független part menti országok (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán és Oroszország kevésbé nagy meggyőződéssel) azonban hamarosan érvelni kezdtek amellett, hogy a Kászpi sok tekintetben tengernek tekintendő és ilyen módon az ENSZ tengerjogi szabályozását kell alapul venni a vizek felosztásban. Ezen szabályozás alapján az adott ország estében a vízfelület és a vízzel borított aljzat közelebb kerül a szárazföldhöz az adott partvonal hosszának megfelelően. Nem kevesebb mint 22 év tárgyalás, 50 szakértői munkacsoport és 5 elnöki szintű csúcstalálkozó után a kazahsztáni Atyrauban (korábban Gurjev) 2018. augusztusában megállapodtak és megegyezést írtak alá, ami a Kaszpi tengernek különleges jogi státuszt biztosít. (Az egyezmény viszont mégsem határozta meg, hogy a Kaszpit tengernek vagy tónak kell tekinteni.) A megállapodás szerint minden aláíró fél kizárólagos ellenőrzést gyakorol a parttól 15 tengeri mérföld (27,8 km) távolságra levő területen belül, további 10 tengeri mérfölddel (18,5 km) kiterjesztve pedig a halászatra. Az így le nem fedett területet pedig közösen kell megosztani a következő tárgyalásokig.

A megegyezés világos helyzetet igyekszik teremteni egyfelől, másfelől azonban létező problémákat görget előre.  Egyelőre nem ismertek a határok földrajzi koordinátái, sőt az elhatárolás elve sem. Mindössze annyi látszik körvonalazódni, hogy a határokat két- vagy háromoldalú tárgyalások során kell az érdekelteknek megállapítani. Megoldatlan még az egyik legfontosabb kérdés: néhány nagy olaj és földgáz kutatási és kitermelési projekt helyzete egyes országok által vitatott.  A kitermelés arányainak megosztására,  annak módjára sem tér ki a megállapodás, bár a korábbi multilaterális megegyezési kényszer most már bilaterálissá egyszerűsödik. Előrelépést jelent viszont, hogy legalább politikai szinten elhárul az elvi – jogi akadály a transz-kaszpi vezeték megépítése elől, ami türkmén és azeri gázt szállítana Oroszország megkerülésével Európába; Oroszország – nem hivatalos formában és környezetvédelemre hivatkozva – jelét adta nemtetszésének. A nagy infrastrukturális projektekről részletes tájékoztatást kell biztosítani a tervezőknek és kivitelezőknek, beleértve a környezetvédelmi intézkedések körét is.

Az egyezmény valószínűleg nem az utolsó lépés a Kaszpi aljzatában feltételezett nyersanyag feletti ellenőrzés kézben tartásáért. A nagyon lassú haladás eredményének tapasztalata, hogy autokráciák között is kialakulhat regionális együttműködés vagy erre irányuló szándék, ha azt a helyzet kikényszeríti. A Kaszpi tenger használatának szabályozása ugyanis távolról sem jó szándék kérdése. Az erre irányuló nemzetközi (vagy fogalmazhatunk úgy, hogy nyugati) igény már az 1990-es évtized elején sürgetővé vált. A Szovjetunió hirtelen szétesése után nemzetközi olaj- és gázipar érdeklődése azonnal erre a térségre összpontosult. Valójában nagyon kevés ténybeli ismeret volt, hiszen a szovjet rendszer a szénhidrogénipar területén is zárt volt, roppant kevés és még kevesebb megbízható információ áll a vállalatok rendelkezésére. Ami ismert volt, az nagy lehetőségekkel ígért az iparág szakmai és pénzügyi befektetői számára.

A gazdaságilag irányíthatatlannak látszó Oroszország és az új nemzeti államok megnyíltak a befektetők előtt, akik pontosabb és főleg gyors információt igényeltek a nyersanyag forrásokra vonatkozóan. Érvényes volt ez az igény a közép-ázsiai országokra is, ahol szintén nyitott kapuk várták őket, viszont átfogó információk legritkábban voltak elérhetőek.

Az amerikai Földtani Szolgálat (USGS) rendszeresen összeállított szakmailag megalapozott értékeléseket a Föld nagy szénhidrogén térségeire vonatkozóan. Ezek a kiadványok azonos módszertan szerint számba vették a potenciális szénhidrogén forrásokat. A számítások eredményei bizonyos valószínűségi szinten mutatták be a még felfedezhető kőolaj- és földgáz vagyonokat, azaz hogy milyen mennyiségű szénhidrogén lehet a vizsgált nagy medencékben. Az Egyesült Államok Energiaügynöksége is közreadta a közép-ázsiai területekre vonatkozó becsléseket, mintegy megerősítve azokat. Így született meg a kivételes nagyságú Kaszpi olaj- és földgáz  mítosza. Tény, hogy ezután elég hosszú ideig tartotta magát az iparág körében, hogy frissen függetlenné vált országok térsége olyan gazdag szénhidrogénben, hogy jelentősebbé válik majd, mint a Közel-Kelet.

48 milliárd hordó kőolajat és 8 trillió m³ földgáz volt a prognosztizált kitermelhető készlet. Megerősíteni látszott ezt a feltevést, hogy akkor már számos, nagyon jelentős előfordulás volt ismert ebben a térségben. A kitermelés nehézségei viszont nem. A frissen alakult államok hamar bele is élték magukat az új energia-nagyhatalom szerepébe, beengedték a nagy nyugati befektetőket, akik rendszerint kockázatmegosztás érdekében konzorciumot alakítottak. Meglehetősen szigorú, a saját nemzeti olajvállalatot kötelező partnerként bevonó nemzetközi vállalkozásoknak  koncessziós vagy szerviz  közreműködői szerződéseket kínáltak a fogadó államok. Az együttműködés esetenként nagyon nehéznek bizonyult a más körülmények közül érkező külföldi vállalkozásoknak. A kisméretű kutatást vagy termelésbe részt vállaló cégek hamar tönkrementek vagy elhagyták ezeket az országokat. A multinacionálisok – már körültekintőbben – nagy méretű projektekben kötelezték el magukat. A jogi, adózási és működési körülmények egyik problematikus eleme volt éppen a tengeren végzett kutatás vagy kitermelés, mert ott csak tárgyalható határok voltak.

A két évtizedes kutató és feltáró munka során egyre világosabbá vált, hogy a Kaszpi-tenger olajának és földgázának mítosza – egyes jelentős előfordulások felfedezése mellett is – elhalványult. A térség továbbra is jelentős a kőolaj és földgáz  szempontjából, de nem rendezte át és nem is fogja tudni soha átrendezni a világ szénhidrogén készleteinek a térképét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!