Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Arra büszkék, amiért mások szégyenkeznek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok minden kedves és semennyire nem kedves embertársamnak! Közülük is főleg a felkelőknek, miután egyáltalán semmi nem indokolja, hogy szombat reggel 8-kor valaki ébren legyen. Indokolja, vagy sem, én megpróbálom újra felvenni a napindító fonalat, amit két napja letettem. Nem könnyű, pedig egy ideje tudatosan próbálok, lehetőleg röhögve, de legalább a humorérzékemet nem elveszítve felülemelkedni ezen a kétségbeejtő, önmagát a kanyarban előző paródián, amiben élnünk adatott. És ami persze lófaszt paródia, véresen komoly.

Nem csak arra gondolok itt éhgyomorra, két kávé között, hogy vajon ki a fene tanácsolhatta a Kövér nevű közjogi méltatlanságnak, hogy eresszen szakállat is a bajsza mellé, amit meg 2017 januárjában hirtelen felindulásból levágatott. Nem mintha különösebben érdekelne, hogy mi a terv ezzel a szőrzetdivatdiktátorsággal, de mégis. Lehet, hogy az udvari homofób-klub (nem tudom, van-e ilyen a Pártban, de igény az van rá úgyhogy meg lehet alapítani nyugodtan) elnökének javaslatára borult szőrbe a Ház ura, biztos mondta neki, hogy így majd még heteroszexuálisabb benyomást kelt. Ami egy igazi fehér, keresztény férfi esetében elengedhetetlen. Vagy hogy akkor nem tűnik fel, hogy egy ízléstelen, korlátolt, megkeseredett, két lábon járó mindenfélefóbia-kollekció. Aki miután így január harmadik hetére előmászott a kövek alól, elrongyolt Balassagyarmatra, ahol Madách Imréről és az ő főművéről a buzik jutottak eszébe. Ráadásul alighanem viccnek szánta az Ádám és Bélázást Az ember tragédiája vonatkozásában emlegetni. Szó szerint arra gondolt példaképünk az anyaságban és az unokaszülésben, hogy „napjainkban Madách csak amiatt vonná össze a szemöldökét, hogy Ádám és Éva az emberiség fennmaradását biztosító egymásnak rendeltségét a mai nyugati kultúrában micsoda hévvel igyekeznek átírni Ádám és Béla kapcsolatára”. Bármennyire próbálok a humoromnál maradni, nekem valahogy nem tűnik viccesnek, hogy a 21. században egy papíron európai uniós ország három közjogi méltósága egyikének a szájából apróbb megszakításokkal homofób és mindenfélefób szar ömlik.

Nem, a szakáll nem takarja el az erkölcsi rothadást. Akkor sem, ha nyilvánvalóan sokkal jobban és tartósabban megtérül normává emelni az egysejtűekre kalibrált, primitív, kocsmai gyűlölködést, a legfelső szintekre emelni a lábszagú, undorító, kirekesztény viccelődést, mint húsba vágó dolgokról beszélni. Például elmagyarázni, hogy milyen jövőt érdemes tervezni és minek egy olyan nemzetikereszténynek nevezett ideológiai moslékkal 13 éve hülyített országban,

– ahol a havi nettó minimálbér 77 ezer forint,

– ahol a 25 százalékos infláció két és félszerese az uniós átlagnak,

– ahol a háborús-szankciós-inflációs összefosás legvérzivatarosabb évében a „rezsivédelem” jegyében összevissza fércelt RENDELETI költségvetésbe azt írták bele, hogy 600 milliárd forint jut sportra, miközben a családbarát kamupropaganda nagyobb dicsőségére 30 év alatti anyáknak szaros 5 milliárd jut, de hátha így is rendületlenül szülik az unokákat a fent megnevezett morális hulladéknak,

– ahol a rosszarcú állampárti képviselő offshore számlájának ügyében öt évvel ezelőtt indult nyomozás öt évvel később még mindig a felderítési szakaszban van, és egyetlen tetves gyanúsítottat nem hallgattak ki,

– ahol a legnagyobb gazdasági földbe fúródás idején úgy csökken brutálisan az önkormányzatok támogatása, hogy közben kibaszottul drágul az államadósság finanszírozása (holott Európa erős embere tudja, hogy a magyar ember olyan, hogy marhára nem szeret eladósodni, csakhogy azt is tudja, hogy ha a magyarember nem tud róla, hogy el van adósodva, akkor magasról le lehet szarni, hogy valójában milyen a magyar ember),

– ahol gazdasági nyomorúság idején az egyszemélyes államvezetés egyik kedvenc duplaismeretlen gittegyletének a sok közül (annak amelyik egy állami kitüntetés odaítélésére jött létre, amelyik napi operatív munkát nem végez, és amely évek óta nem ülésezett, azaz gyakorlatilag egy home office-ból kommunikáló 12 fős kamuszervezet = Corvin-lánc Testület) azért vesznek 2200 négyzetméteres irodaházat adófizetői pénzből 6000 millió forintért, mert CSAK, mert MIÉRT NE, és mert eddig nem volt nekik (és külön Semjén Zsolt),

– vagy ahol a gázzal spóroló önkormányzatokat kötbérrel sújtó, egyébként az adófizetők pénzéből fenntartott állam által a rezsicsökkentés fenntartása okán brutális százmilliárdokkal kitömött MVM nem valamely rászoruló entitást, meg nem is a tanárok sztrájkalapját, hanem a Ferencvárosi Torna Clubot támogatja milliárdokkal (mindeközben kormányzati trollkodás Csomolungma-szint: a költségvetési szervek, helyi és nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik, állami és önkormányzati gazdasági társaságok és egyházak MÁRCIUSTÓL SZEPTEMBER VÉGÉIG – nem, nem szeptembertől márciusig, nem – rögzített áron juthatnak földgázhoz)?

Tudom, hogyne tudnám. A politika nem elsősorban, vagy egyáltalán nem a tisztességes emberek műfaja, de mégis. Ami itt folyik, ebben a Tónik, Barbarák, Ádámok által sűrűn lakott országban, ahol az arcba mászó, messziről bűzlő bűncselekmények kapcsán rendre arra jutnak az illetékes Péterek, hogy „bűncselekmény megalapozott gyanúja nem volt megállapítható” a Tónikkal, Barbarákkal, Ádámokkal összefüggésben, az egy új nyelv kidolgozásáért kiált. Mert a magyar nyelvben már rég elfogytak az adekvát szavak, amelyek akárcsak nyomokban visszaadhatnák ezt a teljes pusztulásba vezető spirált, amibe beleragadtunk. Az a néhány szó pedig, ami meg még esetleg megmaradt, az se azt jelenti, amit addig jelentett, ameddig egy dörzsölt gazdasági érdekcsoport meg nem szerezte a totális politikai hatalmat az ország felett. Ilyen értelemben tetszőleges számú Tóninak, Barbarának, Ádámnak és Péternek az összeadott bűnei sem hasonlíthatók ehhez a nyelvet tönkretevő, elzabráló, a szavak jelentését kifordító, mindent a visszájára fordító szellemi bűnözéshez.

És ezek, a szakállas Lászlók és a csupasz pofájú Péterek már oda is eljutottak – miközben buziznak, brüsszeleznek, hányják az epéjüket mindenre, aminek köze van a Nyugathoz vagy az úgynevezett másik oldalhoz -, hogy már az 50 százalékos élelmiszerinflációt is sikerként árulják. Arról írnak dolgozatokat, hogy a lakosság miért örüljön annak, hogy valami drágább, mint olcsóbb. És az Istenük haragja vagy legalábbis a totálhülyének nézett híveik haragja még mindig nem csapott le rájuk. Hát csoda, hogy mindenbe beleszarnak? Hogy büszkék arra, amiért mások szégyenkeznek? Csoda, hogy bár még Alsóputypuruttya sánta kutyáját is lehallgatták (gondolom, ma is lehallgatják) valami szárnyas lóról elnevezett kémszoftverrel, arra rohadtul nem bírtak rájönni, hogy az a Schadl nevű maffiózó-végrehajtó – aki több embert kent meg pénzzel, mint amennyit nem – milyen Tónit hívott fel milyen korrupciós ügyben? Csoda? Nem csoda.

Az lenne a csoda, ha annyi lenne az egész, hogy a legnagyobb szarban is maguknak lopnak, hogy a legnagyobb szarban sem mondanak le a rögeszméikről, a kiváltságaikról és a propagandával mérgezett, zsibbadt nép szívatásáról. De ez nem minden. Erre még rájön az is, amit azért tesznek, hogy a világpolitikában is a garantáltan vesztes oldalra állítsák az országot. Ezt csinálják. Nem szavazzák meg, hogy különleges bíróság vizsgálja ki az oroszok háborús bűneit, azon ügyködnek, hogy a háborús agresszor pórázon rángatott oligarcháit levetessék a brüsszeli szankciós listákról, és közben blokkolják, hogy az Európai Unió 500 millió euróval növelje a fegyverszállításait Ukrajnának. Mert ők a béke pártján állnak, ha tét nélkül pofázni kell, jelentése: még mindig bíznak Putyin győzelmében, és ez sokkal fontosabb, mint az, hogy ezzel esetleg az országot kiírják Európából. Ezt csinálják: Szijjártó minden nyomorult megnyikkanásával, minden hisztérikus toporzékolásával azt a törekvést ássák alá, hogy Magyarország ne a Nyugat perifériája legyen. Pedig ha Ukrajna elesik, akkor az lesz. Nagy, büdös periféria, ami állítólag nem akarunk lenni. Mi nem, de ők valójában csak ezt akarják. Ők nem akarnak a Nyugathoz tartozni, mert a Nyugathoz tartozás kötelezettségekkel jár. Ezzel szemben a Kelethez tartozás számukra örök hatalmat, leválthatatlanságot jelent, lehet buzizni, erőszakoskodni, lopni, hazudni, a népet félrevezetni, és nem kell ezzel senkinek elszámolni. Korrupció, szellemi terror, propaganda. És a 77 ezer forintos minimálbéren tengődő rabszolgák hada. Ki ne akarna magának ilyen szép jövőt?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.