NEHAZUGGY

Már a saját szavazóik többségét sem tudják becsapni

Tamás Róbert | 2023. Január 18, Szerda | 13:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Micsoda remek mókamesterek dolgoznak a pártmédiában! Az összes portálnál és blogon valóságos zsenik verik a billentyűzetet – van belőlük bőséggel -, de az egykori vezető hírportál időről-időre kiemelkedik a tömegből, mint különösen aktív sellő a habokból. Ezer és egy magyarázatra szoruló kérdés merülhet fel a kéményen dolgozó kisember fejében a kormány ügyködéséről, ezek körül az egyikre kínál megoldást az Origo. Némileg megdolgoztatja a propagandagépezetet az Európai Unió. Nem elég, hogy tartják magukat az elveikhez – ezt 13 éven át nem tették -, de még arra is rászoktak, hogy nem siklanak el szó nélkül a belső fogyasztásra szánt néphülyítések felett, hanem reagálnak azokra. Ez új helyzet, eddig azt beszélt a pártmédia és külön Orbán Viktor, amit csak akart, legfeljebb legyintettek rá. Mostanában pedig nem legyintenek. Még a nemzeti konzultációnak nevezett cirkuszt sem hagyták szó nélkül, pedig azt már sokszor megrendezték a csirkehálón belül, és még csak nem is az ország lakóinak szól, hanem kimondottan csak a szektának.

Hányszor indult már Orbán Viktor a kis hátitatyójával Brüsszelbe, hogy vigye mimagyarok határozott óhaját? Sokszor. Pedig eddig 11 konzultáció volt, egyikre sem nagyon reagáltak, holott talán a STOP Soros című volt a legsikeresebb, arra is mindössze 2,4 millió válasz érkezett. Mármint ezt állította a kormány, mert ellenőrizni persze ezt sem lehet. Jellemzően 1 millió körül szokott lenni a kitöltött kérdőívek száma, ami bármilyen irányból nézve is a választásra jogosultak egynyolcadát jelenti. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy ezek a konzultációk sokba kerülnek ugyan nekünk, adófizetőknek, de legalábbis általános érdektelenség kíséri őket. Konkrét adatok nincsenek a költségekről, nagyban függ attól, mit számolunk bele és mit nem. De az biztos, hogy alaphangon is 50 milliárd fölött költött erre 2010-től kezdve a kormány, de akár ennek az 50 milliárdnak a többszörösét is elégethették. Talán majd egyszer ezt is meg fogjuk tudni, bár a lényegen az sem fog érdemben változtatni.

Most éppen az Oroszországgal szemben meghozott szankciók képezték a pártpropagandára használt konzultáció tárgyát, azzal döngette a mellét az összes rezsimszolga, hogy a válaszadók 97 százaléka elutasítja a szankciókat, és ezzel kimondottan felhatalmazták az összes magyarok a csúti kocafocistát, hogy intézkedjen Brüsszelben. Azt nagyvonalúan elfelejtették megemlíteni, hogy a választásra jogosultak talán 17 százaléka méltatta válaszra a sorsdöntőnek semennyire nem nevezhető kérdést – tehát még az elméletben létező saját szavazóik fele is leszarta -, arról nem beszélve, hogy már a kérdés önmagában is szemenszedett baromság, hiszen az Orbán-kormány éppen úgy megszavazta a szankciókat, mint az összes többi uniós tagállam kormánya. Talán azért nem reagáltak a saját híveik sem, mert értik, de legalábbis érzik, hogy megint hülyének vannak ők nézve.

Ez önmagában persze nem hozná lázba a rezsimszolgákat, az azonban minimum kínos, hogy elmaradt a szokásos brüsszeli legyintés, volt pofájuk nyilvánosan reagálni. Azt üzenték sajtónyilvánosan – tehát még csak nem is levélkében, amit el lehetne titkolni ügyesen -, hogy egyrészt most mit is akar tőlük a magyar kormány, hiszen ők szavazták meg a szankciókat, nem a húsvéti nyuszi, másrészt a szavazók 17 százalékának a 97 százaléka nem nevezhető éppen népakaratnak, harmadrészt nem őket kell nyúzni, meg kell győzni a többi tagállamot, aztán olyan döntést hoznak közösen, amilyet akarnak. na erre, pontosabban ennek egy részére reagált az Origo nagyon frappánsan a

60 millió európai fiatalból alig 5 ezren töltöttek ki egy uniós konzultációt, de Brüsszel mégis a magyar nemzeti konzultáció közel másfél milliós részvételét kevesli

című művében. Ezzel van azonban néhány aprócska hiba. Az ifjúság európai éve címen futó valami nem konzultáció volt, hanem arra kérték a fiatalokat, írják le, milyen Európában szeretnének élni. Ennél sokkal fontosabb, hogy az unió nem lengette a végeredményt, nem akart már megszavazott döntéseket megváltoztatni a segítségével, nem támadta az uniós tagállamokat sem külön-külön, se összességében, nem használta hivatkozási alapnak, nem állította senki, hogy ezt akarja az ifjúság. Kérdeztek valamit, amire nem túlságosan sokan válaszoltak. Így aztán semmi jelentősége nincsen annak, hányból hány válasz született, senki nem próbált senkire hatást gyakorolni a felmérés eredményével, politikai haszonszerzésre sem használták a válaszokat. Akkor sem ez lett volna a cél, ha mind a 60 millió fiatal leírja a véleményét. Ezzel szemben az Orbán-kormány megpróbálta úgy beállítani a szavazók 17 százalékának a 97 százalékát, mintha az bármilyen számrendszerben többséget jelentene, és olyan uniós döntést próbált meg támadni vele – ha csak belső használatra szánt propagandacélból is -, ami nem a szavazópolgárok akaratán, hanem a tagállamok kormányainak szavazatán alapszik. Ha az összes magyar választópolgár konzultált volna a kormánnyal, akkor sem ért volna lópikulát sem a nemzeti konzultáció, hiszen még mindig 26 tagállam akaratával állt volna szemben egyetlen tagállam. De a magyar kormány – szokása szerint – gyáva ahhoz, hogy beleálljon egy döntésbe, sumákolnak, hazudnak, a magyar embereket óhajtják pajzsként maguk előtt tolni, aztán megsértődnek, ha ezt valaki a szemükbe mondja. Szánalmas társaság. Van azért pozitív fejlemény is; már a saját szavazóik többségét sem tudják becsapni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!