NEHAZUGGY

Mert idehaza nem politikára, hanem politikusokra szeretünk szavazni

Lázár Gergő | 2023. Január 12, Csütörtök | 13:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,377,800 forint, még hiányzik 622,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenféle intézetek végeztek felméréseket azzal kapcsolatban, hogy ha most tartanának választásokat, akkor ki kerülne kormányra. Nem túl nagy meglepetésre kiderült, hogy továbbra is az a Fidesz nyerne a választásokon, amelyik lényegében kisajátította a politikát az elmúlt évtizedeben. Mindent megkaparintott magának Orbán és a Fidesz úgy, hogy a saját embereit helyezte mindenhova. Az igazságszolgáltatás már évek óta nem független, mint ahogy a közmédia is a propaganda szócsövévé vált. A csapból is Orbán folyik, aki lényegében egyenértékűvé vált a Fidesszel és akire már megszokásból szavaznak sokan. Ha Orbán nem lenne, Fidesz sem lenne, mint ahogy győztes kampány sem lenne, de ameddig ő él és virul és kapaszkodik a székébe, addig a jelenlegi ellenzéknek nem sok esélye van még csak arra sem, hogy megszorítsa a magát nemzetinek és kereszténynek hazudó pártot.

Az ellenzéki oldalon számtalan párt létezik, de azok jelentősége egyre kisebb, mivel semmiféle valódi alternatívát sem tudnak felkínálni. Korábban külön, tavaly pedig összefogva próbálták meg felvenni a harcot Orbánékkal, de esélyük sem volt. Mondhattak bármit, költhettek bármennyit, valódi esélye nem volt annak, hogy elegendő szavazót meg tudjanak nyerni maguknak ahhoz, hogy veszélybe sodorják Orbán hatalmát. Hogy legalább a kétharmadot kirántsák az állampárt alól. Persze tavaly április elején még én sem gondoltam, hogy ez lesz, sokan másokhoz hasonlóan bíztam abban, hogy a Fidesz megszorítható. Mint azt a példa is jól mutatja, ez ábránd volt csupán, a jelenlegi pártokkal és a jelenlegi politikai vezetéssel érdemi változás aligha érhető el.

A szavazókat ugyanis nem érdeklik az ígéretek vagy a különböző programok, őket egy karakteres vezető érdekli, egy ember, aki megtestesíti mindazt, amire ők vágynak, illetve megmondja, hogy mikor merre nyílik az ajtó. Nem véletlen, hogy nem Fidesz- és MSZP-korszakokról van szó, hanem Orbánról és Gyurcsányról, korábban Antallról. Az emberek szeretnek egy vezetőhöz kötődni ahelyett, hogy a pártok politikáját támogatnák. Külföldön vannak a szocialisták, vagy a konzervatívok, a toryk, vagy épp a demokraták, de nálunk inkább arról van szó, hogy ki egy párt kirakatarca, ki annak vezetője.

Ameddig az ellenzék oldalán nincs egy olyan húzónév, akire fel lehet építeni egy pártot, addig sok esélye nincs senkinek Orbán Viktor és pártja ellen. MZP neve megfakult, vele választást nyerni – véleményem szerint – már képtelenség lenne. Karácsony Gergely lehetett volna, vagy talán még lehet is az a név, aki akár még változásokat is elhozhat, de ameddig az ellenzék szinte mérhetetlen pártjai a civakodással vannak elfoglalva, és olyan semmilyen politikusokat tudnak a soraikban, mint akik ma a Parlamentben ülnek, addig sok esélye valóban nincs az ellenzéknek.

Pedig nem arról van szó, hogy ne lenne igény a változásra, hiszen egyre többen pártoltak el a Fidesztől az elmúlt időszak elhibázott, korrupt politikája miatt, de ha nincs kire szavazniuk ezeknek az embereknek, akkor sajnálatos módon vagy el sem mennek szavazni, vagy inkább a biztos rosszra voksolnak, valamiféle számomra ismeretlen oknál fogva. Megértem, hogy nem nagyon bíznak már meg az emberek abban az ellenzékben, amely lényegében semmit sem csinált a választási vereség óta, de valóban nem lenne jobb még egy kevéssé dörzsölt és elvetemült pártszövetség is az ország élén, mint egy olyan párt, amely maffiaszerűen rabolja ki az országot?

Mert az egy dolog, hogy a politika és a korrupció kéz a kézben jár, de nagyon nem mindegy, hogy pár millió tűnik el a felső szinteken, vagy milliárdok, amelyek már komolyan befolyásolják az ország működését. Márpedig itt igencsak erről van szó, hiszen már az EU-nak is elege van abból, hogy milyen ipari mértékben rabolja ki a kormány az európai adófizetőket. És noha vélhetően a magyarok többsége pontosan tisztában van azzal, hogy milyen rossz a helyzet, egyszerűen úgy hiszik, nincs valódi alternatíva ez ellen, ezért inkább nem szavaznak semmiféle változásra. Nem állítom, hogy ebben nincs óriási felelőssége magának az ellenzéknek is, de mint tudjuk, a társadalom termeli ki a politikusait is, ezért azt érdemes egyfajta tükörként értelmezni.

Úgy tűnik, idehaza megy a csodavárás és a mások hibáztatása ahelyett, hogy valamiféle valódi változás elkezdődhetne. Az ember azt gondolhatta, hogy Karácsony Gergellyel és Budapest európaivá tételével valamiféle változás következhet be, de ez a változás (vagy ha valaki forradalomnak akarja nevezni, akkor forradalom) megállt a főváros határainál. Vidéken nincs igény a változásra, ott Orbán Viktor az Isten, őt dicsőítik akkor is, amikor párhuzamosan szapulják. Nem látnak más lehetőséget, más opciót, ezért inkább a biztos rosszra szavaznak.

Amennyiben valaha is sikerül valakinek betömnie a főváros és vidék közötti óriási szakadékot, akkor talán elkezdhetünk egy valódi változásban reménykedni, addig is marad a csodavárás és az, hogy egy napon feltűnik valaki, aki mögé be fognak tudni állni azok a szavazók, akik most választási lehetőség hiányában újra és újra leszavaznak a Fideszre. Van még bő három év addig, hogy ez a csoda bekövetkezzen, de vajon hány generáció jövőjét fogják még tönkre tenni addig, ameddig a változás be nem következik? Nem volt még elég a rombolásból abból, hogy százezrek hagyták el az országot? Sajnos úgy látszik, hogy nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!