NEHAZUGGY

Pont a szabad akaratot próbálják meg elvenni mindannyiunktól

Lázár Gergő | 2023. Január 8, Vasárnap | 13:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És ez a két erő, a teremtő, élő Isten iránti mély lelki elkötelezettség, mellette (vagy még inkább, általa) az ember saját akaratának érvényesülése, képességeinek kibontakoztatása az, ami folyamatos fejlődésre, újabb és újabb teljesítményekre ösztönözte a keresztény világot, ezáltal növekvő prosperitást hozott neki. Ezekre a fundamentumokra épült Európa kulturális-politikai berendezkedése. (Ami aztán elterjedt a világ további, Európa által kolonizált részein is.) Ezt jelenti a kulturális, illetve az abból eredő politikai kereszténység. Ami egész életformánk alapja, beleértve a szekuláris intézményeinket, mindennapjainkat is.

A fenti sorokat nem valamelyik pápa, vagy valamelyik hazai egyház papja mondta el valamikor az idők folyamán, hanem Jeszenszky Zsolt, a Fidesz drága propagandistája. Az, aki ezen fennkölt sorokban hisz ugyan, de olyan kijelentéseket tesz, amelyek nemcsak hogy nem túl keresztényiek, de legalább emberinek sem nagyon nevezhetőek. Ezért is felmerül a kérdés – már sokadszorra -, hogy mégis miért van az, hogy a másokat leginkább gyűlölő, jellemtelen emberek papolnak állandó jelleggel a Bibliáról, Jézusról és a hit fontosságáról? Miért hiszik azt, hogy csak azért, mert a szeretetről, az elfogadásról beszélnek egy-egy megszólalásukban, semmissé tehetik mindazon kijelentéseiket és tetteiket, amelyek emberek ezreit botránkoztatták meg korábban?

Hány és hány király, egyházi vezető, vagy magát szentnek nevező ember ölt, vagy öletett meg tízezreket a történelem során? Ők egytől-egyig a hitre, az egyházra hivatkoztak, Jézus nevében mészároltak le kegyetlenül embereket és töröltek el teljes kultúrákat, vagy népcsoportokat a Föld színéről. Kereszteshadjáratokat folytattak szerteszét a világban, misszionáriusok keltek útra, hogy elvigyék Isten igéjét a világ minden pontjára, és sokakat akár erőszakkal is, de rávettek arra, hogy a korábbi isteneiket hátrahagyva elfogadják az egy Istent.

Lehet, hogy kultúránk egy részét az egyháznak, pontosabban a vallásos hitnek köszönhetjük, de vajon volt választásunk? Nagy örömmel fogadtuk el, hogy az egyház szabja meg a mindennapjainkat évszázadokon keresztül? Vajon boldogan fizettek őseink irdatlan pénzeket azért, hogy az egyház hatalmas templomokat és katedrálisokat építtessen belőlük, amelyeket arany és ezüst szobrocskákkal és keresztekkel töltöttek fel? Boldogok voltak őseink, amikor nekik ugyan nem jutott semmi, és akár gyermekeik, unokáik haltak éhen, de látták, hogy az egyházak nem hajlandóak lemondani az aranyról, ezüstről és más megszerzett értéktárgyakról?

Elfogadott tény, hogy az egyház meghatározta az elmúlt évszázadokat, és életünket valóban komolyan befolyásolta, nem is beszélve a kultúránkról és a társadalmunkról, de amellett, hogy egészen biztosan voltak jó hatásai is mindannyiunkra, azért még nem kellene úgy viselkedni, mintha ezek nélkül ma nem léteznénk. Sokan – pláne a legkegyetlenebb vezetők – úgy papolnak azoknak, akik esetlegesen nem tartoznak az egyházhoz, mintha mindenre az egyház és a vallás lenne a megoldás, miközben sem a szeretet, sem pedig a megbocsájtás nem attól függ, hogy az ember hisz-e egy teremtőben, vagy sem.

A kereszténység hangsúlyozza az egyén szabad döntését. Ez kifejezetten bibliai eredetű, hiszen Isten szabad akaratot ad az embernek. Szent Pál „keresztény szabadságról” beszél; arról, hogy az ember önmaga keresse és akarja a jót, szemben a bűnnel. A művészek, alkotók évszázadokon keresztül úgy igyekeztek megvalósítani önmagukat, hogy közben valamilyen magasabb rendű, transzcendens „jóságot”, „szépséget” is szerettek volna megjeleníteni abban, amit létrehoztak, legyen szó akár festészetről, építészetről, irodalomról vagy zenéről. De a középkor tudósai, orvosai, felfedezői, innovátorai is mind-mind az Isten által teremtett világot akarták megismerni; a világot jobbá tevő újításaikat, cselekedeteiket mindig valamilyen isteni inspiráció vezette. Ettől kellően szerények és alázatosak is voltak, nyitottak is maradtak a felsőbb hatalomtól érkező további inspirációra. Ami aztán újabb egyéni teljesítményekre késztette őket.

Annyiszor, de annyiszor hallottam már vallásos emberektől, hogy Isten a szabad akaratot adta nekünk, amely a legnagyobb kincs, de valóban annyira szabad az ember, ha pont az egyház az, amely megpróbálja megmondani mindenkinek, hogy mit is tegyen? Ott van Orbán Viktor és az általa vezetett keresztény „demokrácia”, amely a papokat lényegében olyan hatalomhoz segítette, mint annak idején a középkorban, mégis úgy tűnik, hogy a szabad akarat érvényesülése helyett arról van szó, hogy ezek jogosították fel magukat arra, hogy megmondják mindannyiunknak, hogy mi a bűn, és mi a helyes. Ők azok, akik megpróbálják kontrollálni az életünket arra alapozva, hogy a Biblia ezt is, meg azt is megmondja nekünk.

Nem tagadom, hogy kaptunk jót is a vallástól ás talán még az egyházaktól is – noha most azért nem tudnék itt egy hosszú listát felsorolni -, de nem vagyok abban biztos, hogy ezzel ellensúlyozni lehetne mindazt a rosszat, amelyet nekik köszönhetünk. Azt, hogy teljes kultúrákat tüntettek el a Föld színéről, hogy Isten nevében milliókat mészároltak le, vagy azt, hogy teljes társadalmakat hajtottak igába a saját céljaik eléréséhez. Nem a vallás a hibás persze, hanem azon egyének, akik annak nevében hoznak olyan döntéseket, amelyek befolyásolják mások életét. Ez pedig azt jelenti, hogy a szabad akarat végső soron azért tűnik el, vagy szűnik meg, mert egy vallásos csoport ezt megpróbálja felülírni. Tehát pont azok veszik el az általuk legnagyobb kincsnek tekintett ajándékot, akik egyfolytában papolnak erről.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!