Január 27,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akkor én most ezennel elkezdek pánikba esni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,840,123 forint, még hiányzik 1,159,877 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy valami állandó legyen az idén is: napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Még csak öt nap telt el az évből – vagyis dehogy, beszélek hülyeségeket, mint mindig, az ötödik nap még csak most indul -, már ott vagyunk a csúcson. Hasít a forint, mint a szirti torkosborz, ha még pár napig így lesz, az egész unióban kivezetik az eurót, mert bevezetik a forintot. Orbán Viktor átveszi a közösség kormánykerekét, és persze a pénztárcáját, kasszakulcsát, perselymalacát, dugipénzét. Mert ő sokkal jobban tud bánni a pénzzel. Főleg a mások pénzével. Ez mondjuk nem is csoda, mert saját vagyona szinte egyáltalán, de legalábbis alig, mert annyira nem foglalkoztatják ezek a földhözragadt, kisszerű dolgok. Amúgy is, ő csak nagyban tud gondolkodni. Nagy birtok a papának, nagy sikerek a vőnek, nagy szellemi kihívás a gázszerelőnek. Önmagának semmi, legfeljebb nagyobb zakó. Mármint az öltönyhöz, de az is mindig kis fáziskéséssel, többnyire előbb kellett volna cserélni.

Ehhez képest borzasztó, hogy a fél ország azt lesi, hová röppen éppen a menetrend szerinti honvédségi géppel. Rómába, na és? Amúgy is pont oda indult a gép honvédelmileg, már miért ne vitte volna magával a főnit és b. nejét? Rendesen kifizették a rájuk eső költséget, meghát kutya kötelességük is volt ott lenni, hiszen váratlanul elhunyt a régebbi pápa. 95 éves volt, előtte volt még az élet, de a sors ilyen kegyetlen. Azt pedig igazán nem lehet a magyar miniszterek magyar elnökének ráhányni a szemére, hogy elvitte az asszonykát homárt zabálni. Magam is ezt szoktam csinálni, amikor Rómában járok ravatalt nézni. A gyászt fel kell dolgozni valahogy, ezt mindenki másként teszi. Vannak annak különféle fázisai, biztosan van homárt tabasco szósszal evős rész is. És nem is biztos a homár, lehet, hogy csak a gonoszirigy, sorosista liberálisbaloldali média találta ki, miközben löncshúst falatozik az a szimpatikus házaspár 1,5 euróért. Egy fotóból nem derül ki a homárság, én például kifejezetten aszpikos macskakajának nézem. A jót bezzeg soha nem emeli ki a gonoszdi sajtó, holott tisztán látszik a főni univerzális tehetsége. A szebbik kezével markolta a villát – korábban, mert a fotózás pillanatában már tisztára nyalta a tányérkáját -, ballal a borospoharat. Idő- és energiatakarékos, mint a magyar parasztok többsége volt, ameddig voltak ilyenek. Aki látott már idős embert kaszálni, az tudja, miről beszélek. Semmi indokolatlan mozdulat, lassú, de szívós, fáradhatatlan tempó. Nahogyígy.

Megint csinált valaki felmérést és azt lelte, hogy a Fidesz támogatottsága folyamatosan csökken, de csodák csodája! az ellenzék támogatottsága nem emelkedik. Izgis ez egyszer, kétszer, ötször, de hatvanadszor már nem annyira. Kitől, vagy mitől várja a fordulatot, már aki várja? Én tényleg elég intenzíven érdeklődöm az aktuálpolitika iránt, nem most lett nekem ez a bajom, hosszú ideje követem az eseményeket. Most kiesett nem egészen két hét, nem olvastam, nem néztem, nem követtem semmit figyelemmel. Ha közben egy, kettő, vagy akár az összes ellenzéki párt átalakult, nevet változtatott, netán megszűnt volna, az sem tűnne fel. Az emberek nagyon nagy százaléka így van ezzel, csak nekik nem 12 nap esik ki, hanem 365. Ahhoz, hogy egy párt látható legyen, jelen kell lenni. Dolgozni kell. Sokat. Abból nem lehet profitálni, hogy a kormánypárt szavazói elfordulnak, mert nem fognak automatikusan más pártot választani. Ha nem az az ellenzéki pártok célja, hogy kormányozzanak, közreműködjenek, jobbítsák, élhetőbbé tegyék az országot, akkor nem szóltam, akkor jól csinálják. Csak nem kell nagyon csodálkozni, ha borul a bili, akkor nem csak kormányváltás, hanem ellenzékváltás is lesz. Amikor elpattan a húr, senki nem fog azon töprengeni, hogy mi lesz holnap, ki alkalmas az ország vezetésére. Olyankor csak az a biztos, hogy ki nem alkalmas rá. Csak úgy mondom.

A magam részéről már annak is erősen örülök, hogy cserélgetik a táblákat országszerte, mert marhára fontos volt vármegyének nevezni a megyéket. Legalább annyira, mint amikor rájuk jött az agybaj, a terektől a reptérig mindent átkereszteltek. De most legalább pénz is van fosásig, éppen eljött az ideje annak is, hogy megváltozzanak a Magyar Honvédség alakulatainak megnevezései.

1945 után Magyarország “kényszerűen nagyon gyorsan és drasztikusan szakított” az addig meglévő és igen erős nemzeti tradíciókkal, a magyarok helyett szovjet-orosz példaképeket állítottak a katonák elé, akikhez nem lehetett érzelmileg kötődni. A haderő a rendszerváltás után sem kapta vissza korábbi hagyományait, sőt a felszámolások, átszervezések tovább nehezítették a csapathagyományok újra-, illetve kialakítását. E történelmi múltnak és folyamatoknak mai napig ható következménye az igazi, élő történelmi csapathagyományok hiánya – írták.
    Közölték: a most kiteljesedő haderőfejlesztés kiváló alkalmat nyújt a Magyar Honvédség belső hagyományrendszerének újraalkotására. A végső cél az, hogy a Magyar Honvédség visszanyerje azt a nimbuszát, hogy egy olyan általános köztiszteletben álló nemzeti intézmény legyen, mely a magyarság megmaradásának letéteményese és biztosítéka – írták.
    Hozzátették: ennek megfelelően változik meg az alakulatok hadrendi száma és az elnevezések megválasztása. Emellett egy eddig hibásan alkalmazott gyakorlat is megszűnik és a jövőben a hadrendi számot megelőzi a névadó. (MTI)

A hagyományrendszer újraalkotása eleve viccesen hangzik. A hagyomány általában olyasmi, amit újraalkotni nem, legfeljebb megújítani lehet, de akkor már nem hagyomány. Nem mondom, hogy nem mélyreható és fontos változtatásokról van szó, de azért ez azon a 30 ezer emberen kívül, akik a honvédség létszámát adják – ebben már mindenki benne van, az adminisztrátorok is – olyan nagyon senkit nem érdekel. Ha ők a magyarság megmaradásának letéteményesei, akkor én most ezennel elkezdek pánikba esni. Nem a létszám miatt, hanem azért, mert szerintem az oktatás, a tudás képes egy nemzetet fenntartani, nem az akárhogy elnevezett akármilyen hadtest. Biztosan én gondolom rosszul.

Az is biztos, hogy ezennel veszem a búcsúmat. Jó ébredezést, kellemes, szép napot kívánok mindenkinek!

Címlapkép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter beszédet mond a honvédtisztjelöltek eskütétele és Magyarország nemzeti lobogójának felvonása után az augusztus 20-ai állami ünnepen az Országház előtti Kossuth Lajos téren 2022. augusztus 20-án. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!