NEHAZUGGY

Ezek nem problémák voltak, ezek problémák lettek

Lázár Gergő | 2022. December 21, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar fiatalok fizikai és lelki egészsége a két legfontosabb probléma, ezért döntött a kormány az iskolai testnevelés és hitoktatás bevezetéséről – mondta egy, a közoktatás helyzetére vonatkozó kérdésre adott válaszában a miniszterelnök a szerdai kormányinfón.

Amikor a magyar közoktatás a szemünk előtt omlik össze, akkor Orbán képes kijelenteni, hogy a hitoktatás és a testnevelés volt a két legfontosabb olyan oktatással kapcsolatos döntés, amelyet meg kellett hoznia, mivel nincs fontosabb a fiatalok lelki és fizikai egészégénél. Nem is tudom, hogy erre mit lehetne mondani, annyira bicskanyitogató. Tanárok tucatjait rúgták ki, míg mások felmondtak a lehetetlen helyzet miatt, erre az ország lényegében teljhatalmú uralkodója benyögi, hogy valódi problémák nincsenek az oktatásban, hiszen amik voltak, azokat ő már megoldotta. A tanárhiány nem gond, mint ahogy a kiégés, az elképesztő mennyiségű túlóra, vagy az alulfizetettség sem. Vagy ha igen, akkor is tűri még a halasztást bőven. A valódi probléma az volt, hogy nem igazították el őket hit dolgában, nem tanították meg imádkozni a drága fiatalokat, akik most már a templomokba járnak imára, ha azt szeretnék, hogy a szüleik ne dolgozzák halálra magukat, hiszen Isten majd megoldja a problémáikat.

Véleményem szerint a hitnek a lelki egészséghez nem sok köze van. Nem mintha ebből bármi következne, de én példának okáért soha nem voltam hívő és nem is igényeltem a hitéletet – gyanítom, hogy nem vagyok egyedül ezzel -, mégis köszönöm szépen, elvan a lelkem. Nincs igényem sem imára, sem gyónásra, mint ahogy arra sem, hogy hétvégén egy templomban összegyűljek másokkal, hogy elmondjam a problémáimat. Akinek erre szüksége van, az eddig is megtehette, hogy ezt a módját választja a segítségkérésnek, de erre a fiataloknak szerintem nincs nagyobb szükségük, mint a versenyképes tudásra. A fiataloknak a szüleikre van szükségük és arra, hogy megfelelő, kiegyensúlyozott, szeretetteljes családi környezetben nőjenek fel, aminek egyik fontos feltétele az anyagi biztonság. Mert imádkozhatnak szerényen az üres ünnepi asztal fölött, de attól az még nem lesz hirtelen teli friss, meleg étellel, ha csak el nem megy valaki a boltba, és be nem vásárol kemény magyar forinttért.

A hitoktatás véleményem szerint egy óriási tévút, hiszen a fiatalokat erkölcsre és emberi jogokra, demokráciára kellene inkább oktatni, mintsem arra, hogy hogyan hódoljanak be egy felsőbb erőnek. Véleményem szerint azzal, hogy a hitoktatást kiterjesztik, csak azt érik el, hogy még több hívő szavazója lesz Orbánnak, és ez alatt nemcsak vagy nem elsősorban azt értem, hogy hisznek Istenben, hanem azt, hogy hinni fognak Orbán minden hazugságában, hiszen mint ahogy a hit sem tényekre alapul, úgy az Orbán-fanatizmus sem. Nem az elért eredmények miatt támogatják Orbánt ennyien, hanem azért, mert megrendíthetetlen hitük van az irányába és tegyen ő vagy bármely elvtársa bármit is, azt a tények ellenére sem fogják elhinni a hívek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hit vagy a vallásosság önmagában egy rossz dolog, de azt igenis rossznak vélem, ha egy teljes generációt vezetünk ebbe az irányba. A gyerek döntse el magának, hogy mit szeretne, senki se kényszeríthesse rá erre.

A testnevelés órák szintén egy ilyen tevékenység, amelynek semmiféle valódi haszna nem lesz. A magyar társadalom nem azért túlsúlyos, mert nem volt elég testnevelésórája az elmúlt évtizedekben. Igen, nekem is volt, amikor iskolás voltam, és gyűlöltem is minden percét. Na nem azért, mert mozogni kellett, hanem azért, mert az óra abból állt, hogy lépcsőztünk és az aulában futkároztunk ahelyett, hogy mondjuk csapatszellemet épített volna a testnevelőtanár. Ahelyett, hogy kimentünk volna a friss levegőre és játszottunk volna, inkább az volt a fontos, hogy a tanár leszidhasson bennünket, ha lassan futunk le-föl a lépcsőn, vagy a köridőnk az aulában nem megfelelő.

A magyar fiatalságnak nem erre lenne szüksége, hanem kipihent, valóban tehetséges tanárokra, akik példát tudnak mutatni számukra. Nem vallásra van szüksége a fiatalságnak, hanem arra, hogy megértsék, miként működik a demokrácia, mihez van joguk, milyen emberi jogaik vannak, vagy épp mennyire fontos az idegen nyelvek elsajátítása. Egy sor reformot lehetett volna bevezetni az oktatásban az elmúlt évtizedekben, de ehelyett arra koncentrált inkább Orbán és csapata, hogy ha lehet, még rosszabb helyzetbe hozza az oktatási rendszert és tovább rontsa a már egyébként is siralmas tanulmányi eredményeket. Hit és testnevelés helyett megfelelő fizetést kellene biztosítani a tanároknak, ezzel garantálva az utánpótlást.

Jelen állás szerint csak azt látom, hogy tönkreteszik a már egyébként is siralmas állapotban lévő közoktatást, és még az emberhez méltó jövő lehetőségét is elveszik tőlük. Ennek az országnak nincs jelene, és ha így haladunk, jövője sem lesz. Akkor pedig hiába imádkozunk majd és lépcsőzünk, ettől valódi eredményt elvárni nem lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!