Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Eddig is hitelből játszott, de most a hitelezők kezdik benyújtani a számlát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegyünk egymás mellé két hírt:

• Tíz százalékos pedagógusbéremelést tud megelőlegezni a kormány, amíg nem kapjuk meg a Magyarországnak járó forrásokat, közölte a Belügyminisztérium péntek este.

Orbán Viktor úgy reagált: Magyarország biztonságban van, illetve ő sosem tekintette csodának az uniós forrásokat, bár a közbeszédben ez kering. Magyarországnak nem kell megijednie, nincs rászorulva senkinek a pénzére, megáll a saját lábán, ha nem áramolnának ezek az összegek, akkor is sikeresek lennénk. 

Akkor szerintem most fel kéne hívni a nyomdát, hogy húzzanak bele az óriásplakátok nyomtatásába, és máris kezdhetik az ország kitapétázását. Persze ne azok a jól ismert, ámde avas lózungok legyenek ráhímezve, hogy „Dühíti Önt Brüsszel?” vagy  az „Üzenjük Brüsszelnek”, hanem mondjuk olyasmik, hogy „Kedves Brüsszel, küldjél pénzt, de kurva gyorsan, mert magunk alá szartunk a nagy erőlködésben. Addig vergődtünk, hogy megállítsunk, ameddig sikerült!” Vagy mondjuk „A brüsszeli szankciók működnek! Egy vasat sem kapunk, ameddig a kormány ellopja az országnak szánt pénzeket”. Lenne dolga a plakátfiúnak, és biztos sok közúti baleset is történne emiatt, mert a keményen csodálkozó kisembernek kiesne a szeme a megrökönyödéstől, és az árokba hajtana a gépjárművével. Mert ugye semmi mást nem hallani 13 éve, mint azt, hogy itt a világon a legjobb, a legszebb, a legsikeresebb minden, és az elmúlt 100 év elmúlt 10 éve volt a világtörténelem gazdasági csodája, ami a kormányozni tudó Orbán-kormányok érdeme. Ehhez képest Gulyás a minap már a vészharang kötelét rángatta veszettül:

„A következő év nehéz lesz, valószínűleg a 2010-ben elkezdődött kormányzás óta a legnehezebb, de nem szabad feladni (…) a célokat.”

Hát igen. A keleti nyitás, az illiberális ámokfutás, az orosz diktátor csúfos szereplése mind a harcmezőn, mind a világpolitika színpadán önmagában is lesújtó, nem beszélve a legfontosabb problémáról: Orbán Viktorról. Az, hogy ez a sikeres évtized ide futott ki, egyedül neki köszönhető, senki másnak. Meg persze a közvetlen környezetének. Ahol senki nem akadt, aki szólt volna az önmagából kifordult küldetéstudatnak: ha fullba nyomja a kretént, akkor itt hatalmas buktába fogunk beleszaladni.

Hosszú éveken keresztül szerencséje volt a hamiskártyásnak. Miközben folyamatosan fogást talált az EU intézményein, ők nem találtak rajta fogást. Marha jó volt a felállás, a pénzek jöttek, ezek eltették, a magyarok jelentős részét magukra hagyták. Tényleg kivételesen szerencsés volt ez a bizonyos évtized, különösebb negatív folyamatok nem zajlottak a világban, még Trumpot is le bírták váltani az Egyesült Államokban, Putyin viszont erősödni tudott. Majd nem sokkal azután, hogy a Covid-19 ránk rúgta az ajtót és már úgy tűnt, hogy járvány utáni válságból kikecmergünk valahogy, az orosz agresszor elindította a háborúját Ukrajna ellen. Bár ez végül a Holdról is látszó kétharmadhoz jól jött, de aztán már nem jöttek olyan jó lapok. Olyannyira nem, hogy a végén nem maradt más, mint eldobni azokat. Bár előtte folyamatosan emelte és megadta a téteket, a blöff már nem igazán segített. Főleg úgy, hogy a partnerek kezében színsor, póker vagy royal flush volt. De a legnagyobb probléma az, hogy attól az asztaltól most fel is kell állnia a mi nagy játékosunknak, mert elfogyott a hitele. Nincs zseton, amivel még egy leosztást tudna finanszírozni. Mi több: eddig is hitelből játszott, és most a hitelezők kezdik benyújtani a számlát.

Kik ezek? Hát az országlakók, társadalmi és foglalkozási csoportok. Például a tanárok, akiknek a megbecsülését eltapsolta, eljátszotta, hazatalicskázta, a gázszerelője nevére íratta. Mint a magánnyugdíj-megtakarításokat, amiknek szintén nyoma veszett. És ott vannak a háttérben meghúzódó, a nyilvánosság elől kitakart névtelenek, akik eddig pénzelték és befektettek őfényességébe. Honnan lett volna pénze ennek az országnak, amikor állítólag 2010-ben üres államkasszával fordultak rá a következő évtizedre? Mekkora volt akkor az államadósság? Megmondom.

A 2010-es kormányváltáskor az államadósság 19 ezer milliárd forint volt, ami 2020-ra majdnem megduplázódott, 36 ezer milliárd forint fölé emelkedett. A bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított adósságráta 80,2 százalék volt 2010-ben, fokozatos csökkenés után, 2020 év végére 80,1 százalékra emelkedett vissza a mutató. Vagyis Orbán szavaival élve ismét közel kerültünk az adósrabszolgasághoz. (Halkan szólok, a 2022-es év adata ennél még tragikusabb lesz – szerk). 

Mindaddig, amíg hiánnyal fogadja el a parlament a költségvetést, automatikusan nő az adósság. Az állam ugyanis többet költ, mint amennyi bevétele van, ebből az következik, hogy hitelt kell felvennie. A kormány sikerként könyvelte el, hogy három százalék alá csökkent a GDP-arányos hiány, amikor az Európai Bizottság megszüntette a túlzottdeficit-eljárást Magyarország ellen.

Ettől még ugyanúgy deficites maradt a költségvetés, amelynek hatására évről évre nő az ország adóssága. Ahhoz, hogy ne emelkedjen az adósság, nullás büdzsére volna szükség, de erről hamar letett a kormány; túl nagy áldozatot követelt volna a gazdasági növekedés oltárán.

Ezt egy év eleji elemzésből idéztem, érdemes lesz újra elolvasni, és ehhez mérni azokat a melldöngető, pökhendi, nagy pofájú, magabiztos nyilatkozatokat, amelyeknek nem sok közük volt a valósághoz, és amelyek tulajdonképpen oda vezettek, hogy most egy szál alsónadrágban áll előttünk király. Ha ehhez még hozzáadjuk Matolcsy őszinteség rohamát a gazdaság valós helyzetéről, akkor Gulyás még finoman és nőiesen fogalmazott a nehéz lesz az előttünk álló év eposzában. Mert szerintem most fog leszakadni az a bizonyos pajta, és nem azért, mert tyúkok ülnek rajta. Kurva nagy a baj. És az, hogy természetesen megint győzelemként árulják a Brüsszelben elszenvedett kristálytiszta vereséget, még nagyobbat fog szólni azokban a bugyrokban, ahol még hisznek a nagy mesélőnek. Az pedig már szóra sem érdemes, hogy tulajdonképpen mindegyik, az összes szankciós csomagot kivétel nélkül megszavazta a magyar kormány Brüsszelben úgy, hogy a szankciók elutasítására buzdító nemzeti konzultáció még le sem zárult. Lehet még nyomatni a szemfényvesztést egy ideig, de abból a végére vakság lesz, és a sötétben mindenki fél. 

Ennél még a jó öreg Michael Corleone is elegánsabban és tisztségesebben intézte az üzleti ügyeit. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.