Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Ez már nem a vég kezdete

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem mondom, hogy eddig nem bimbózott, mert bimbózott. De most felgyorsultak az események. Nem csak kivirágzott, de egyből gyümölcsöt is termett, az azzal a lendülettel rohadni is kezdett. Ez az őrület, ami rászabadult a súlyosan sérült – mindenféle, lelki, mentális, erkölcsi és gazdasági értelemben sérült – országra, szerintem már nem a vég kezdete, minimum félúton járunk. Esély arra, hogy ezt a rendszert konszolidálni lehessen, a nullánál is kevesebb. Viszont fenntartani sem lehet már túlságosan sokáig, nincs annyi támasztócölöp, ami meg tudná tartani. Az egyik ilyen rogyadozó cölöpöt Pintér Sándornak nevezik. Miután a hatalom nem akart semmit sem kezdeni az oktatás problémáival, aztán már ha akart volna, akkor sem tudott volna, rásózták az egész problémahalmazt Pintérre. Majd ő megoldja. Nem azért, mert ő ért hozzá. Nem ért. De határozott, erőszakos és kellő mértékben gátlástalan. Ahogy a járvány idején – amikor a tökéletesen alkalmatlan Kásler Miklóstól elvette Orbán az egészségügy irányítását, és azt is Pintérre bízta – valamennyire működött a dolog, úgy várt most is hasonló eredményt a miniszterek elnöke. Nem a rendszer javulását – az soha nem szokott önerőből javulni -, hanem azt, ami hatalmi szempontból egyedül fontos; kussolást. Hiszen az egészségügyben dolgozókat rá lehetett venni, hogy kussoljanak, menni fog az oktatásban is. Az orvosok kaptak nagyon jelentős béremelést, az szakdolgozók nem kaptak, de nem is tudnak úgy összefogni, ahogy az orvosok, tehát nem jelentenek veszélyt. Az ellátás már régen meg sem közelíti az elfogadható szintet, ám legalább csönd van. Sajtónak nyilatkozni tilos, orvosok elvannak, szakdolgozók hallgatnak, még azt is elviselik, hogy ide-oda vezényeljék őket, addig nincsen baj. Ameddig lapítanak, addig nincsen igazi baj.

Ezt gondolta Pintér átültetni az oktatásba is. Látható módon nem működik. Nem számolt azzal, hogy a diákoknak még nincsen egzisztenciális félelmük, az ő gerincüket még nem törte meg sem a rendszer, sem saját maguk, sem a kollégáik, szóval ők még szabadok. És szabadként sokkal bátrabbak, mint amivel még elbír a rendőrminiszter és apparátusa. Millió és egy probléma van a közoktatással. Leginkább az, hogy azt is bedarálta, saját képére faragta a rezsim. Ami pénzt ki lehetett szippantani belőle, azt ki is szippantották, átcsatornázták az egyházakhoz, ami a hatalom egyik tartópillére lett mostanra. Bevezették a kötelező tankönyvet, elvették a pedagógusok maradék szabadságát, az iskolaigazgatók lényegében dísznek vannak, döntési jogkör és pénz a tankerületi központoknál van. A tankerületek vezetőit bőkezűen megfizetik, senki mást nem. Pontosan úgy, ahogy az egészségügyben csinálják.

És akkor elkezdődött a morgolódás. A zúgolódás. Gondolta Pintér, szokás szerint odacsap, és rend lesz. A rémült ember nem hőbörög, hanem befogja a száját, lapít, engedelmeskedik. Ez nem következett be, éppen a diákok miatt nem, és mert – ha nem is túlságosan sokan – vannak okos és bátor pedagógusok, akik nem így képzelik el a rendet, és ennek hangot is mernek adni. Ez veszélyes, mert mások is bátorságot meríthetnek belőle, és elharapózik a dolog. Először a hatalom próbálkozott kedves fenyegetésekkel, az nem hozta meg a kívánt eredményt. A tiltakozások azonban elkezdtek lecsitulni, erre azt találta ki a főrendőrminiszter, hogy akkor most beviszi a végső ütést, és kirúgatott egy csomó pedagógust. Talán ő csodálkozott a legjobban, hogy ezzel pontosan a kívánatossal ellentétes hatást sikerült kiváltania. Nagyjából ezen a ponton csúszott ki végleg a kezéből a dolog, de nem azért kapja a fizetését, hogy ne tudja megoldani azt, amit rábízott a gazdája. Ha a korbács nem működött maradéktalanul, akkor jöjjön a szikkadt kenyércsücsök (a mézet és a madzagot is ellopták már régebben a nertársak). A következő az lett, hogy akkor ők igenis európai kultúremberek, ezért beszélnek a pedagógusokkal, meséljék el szépen, mi a gondjuk. Mert a jó kormány figyel ám rájuk, de ugye néma gyereknek anyja sem. Szerveződjék a találkozó!

Szerveződött, de az utolsó pillanatig nem volt szó sem arról, hogy Pintér nertárs személyes részvételével óhajtja emelni az esemény nívóját. A találkozó előtt derült ki (addigra már igen komoly volt a cirkusz), hogy hát perszehogy ott lesz ő, naná. A bevonulása minden pénzt megért. Nem sokan várták az ajtó előtt, de legalább ők hangosak voltak. Látszott a miniszteri ábrázaton, hogy kínos ám a dolog, nem kicsit. Helyes. Legalább érezzék szarul magukat az elvtársak. A népgyűlés után kiderült, hogy Pintér őszinteségi rohamában elmondta: ő az oktatáshoz nem ért, de a rendteremtéshez igen. Kicsit túldimenzionálja a saját képességeit a miniszter úr, mert ahhoz sem ért. Sajtóhírek szerint a kivetítőn fotókat mutogatott tüntető diákokról, alátámasztandó a pedagógusok kirúgását. Hogy ő nem tehetett mást. Szólhatna neki valaki, hogy ez a szöveg az előző rendszerben sem állta volna meg a helyét, azóta ráadásul volt egy rendszerváltás. Legalább elméletben.

Egy nappal a nagy találkozó után özönleni kezdett a propaganda, hogy ímelám, tessék, a kormány csupamerő jószándékból megemelte a tanerők fizetését. Pedig még a rohadék Brüsszel nem is küldte rá a pénzt, de ők megelőlegezték a költségvetés terhére. Hamar kiderült, hogy nem a fizetést, hanem a pótlékot emelték. Azt meg eddig is tudtuk, hogy a közalkalmazottak fizetése, és annak emelése nem Brüsszel, hanem a magyar állam feladata, kötelessége, dolga. A Habony-Rogán művek pedig gőzerővel bizonygatja a nyájnak, hogy Brüsszel direkt azért nem adja a pénzt, hogy ne tudjon a kormány bért emelni, ezért fokozódjon az elégedetlenség. Tehát Brüsszel hergeli az oktatás szereplőit jó Orbán Viktor ellen. Pedig nem, ezt közösen hozták össze. Orbán Viktor és aktuális kormánya. Teljesen mindegy, hogy éppen Kásler Miklósnak vagy Pintér Sándornak hívják valamelyik balkezét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.