Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Nem szép látvány, de lesz ez még rosszabb is, mielőtt jobb lehetne

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Miközben kicsiny hazánkban némi nemzeti duzzogás tapasztalható igen sok területen, a nemzet egységét szolgálni tervező köztársasági elnök alkalmasnak találja a pillanatot. Pontosabban a pillanatok sorát. Egy csomó mindenre. Nem csak arra, de azért mégis, hogy legyen neki sminkszobája a Sándor-palotában (valószínűleg égető igény volt erre, mert az eddigi köztársasági elnökök aligha sminkeltek intenzíven), új házimozi terme és hangszigetelt zeneszobája. Ez utóbbit nem nagyon tudom értelmezni. Vagy valamelyik gyerek szokott zenélni, vagy Varga Judit időnként meglátogatja a celebtársát, és néha rátör a hegedülhetnék, olyankor a zeneszobába zárják be. Kellettek ezek a beruházások, bár nem teljesen világos, hogy mikor élvezi Novák Katalin a közpénzből alá tolt luxust, mert kinevezése óta – ami egybeesik azzal a pillanattal, amikor kivette a füléből a bazári orbánviktoros függőket – alig sikerült neki az országban tartózkodni. Még Szijjártó Péter repülési kényszerére is rávert több körrel, amennyiben regnálása kezdetétől szinte folyamatosan úton van. Építi a nemzetközi kapcsolatokat, most éppen Irakban.

Meggyőződésünk, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van. Ezt nem Novák találta ki, ő most csak használta, nem is mostanában született ez a szlogen. Még akkori politikai gyári termék, amikor Orbán Viktor a migránsokkal hergelte a híveit. Mint megtudhatja bárki, aki követi az elnökasszony közösségi oldalát, szívszorító történeteket is meghallgatott ő Irakban, ahol a vallásuk miatt üldözik a nőket. Na, most az a helyzet, hogy kellene alkalmazni a szép mondást a gyakorlatban, és lehetőleg nem a bolygó túlsó sarkában, hanem ebben a rántotthúsalakú kis országban. Merthogy itt is van baj bőven, elkélne a segítség is, lehetne vinni nagy erőkkel, még csak repülő sem kellene hozzá. Biztos vagyok abban is, hogy bármelyik faluban igen sok szívszorító történetet hallhatna nemzetünk egyszemélyes egysége. Ha nincs kedve vidékre menni, akkor helyben, a fővárosban is találna olyanokat, akik örömmel megosztanák a gondjaikat, csak éppen senki nincs kormánykörökből, aki meghallgatná őket. Talán, ha Novák Katalin nem más országokban keresné a megoldandó gondokat, helyben is tudna tenni valamit, akkor használhatná a sminkszobáját is.

Annál is inkább, mert nincsen túl komoly esélye annak, hogy az ország mostanában ki tudna kapaszkodni abból a gödörből, melyet önmagának ásott az elmúlt években, Orbán Viktor harsány vezénylete, és a propagandagyár által kiosztott gyalogsági ásók segédletével. Elérkezett az a szörnyű pillanat, amikor hozzáértő módon kellene vezetni az országot. Ilyesmire a kormány nincsen felkészülve, eddig tökéletesen működött itthon a propaganda, az unióban a sunnyogás-zsarolás-sumákolás. Most meg egyszeriben nem működik olyan olajozottan semmi, pedig lassan minden minisztériumot a nyugdíjas rendőr fog átvenni, mert neki mélyebb a hangja. Ha lassan is, de kezdi az unió kiismerni a mi nagy hadvezérünket, ami semmiképpen nem jó hír a rezsimre nézve. Varga Judit, aki a legkevésbé sem értette meg egészen mostanáig, hogy már nem Brüsszelben kell sertepertélnie a fizetéséért, hanem magyar miniszter lett belőle, éppen az unió megreformálását tűzte ki aktuális életcéljául:

🇪🇺 30 évvel ezelőtt, 1992. december 9-10 között fogadta el Maastricht-ban az Európai Tanács az Európai Unióról szóló szerződést, mely megteremtette az alapjait annak az intézményrendszernek, amit ma ismerünk és amelyhez csatlakozni akartunk.
Az Unióról való gondolkodásunk nekünk, magyaroknak változott a legkevesebbet az évek során, mert mi pontosan olyannak akarjuk látni a közösséget, mint amilyennek csatlakozásunk idején láttuk. Európa az otthonunk és máig hiszünk az uniós tagsággal járó fejlődés lehetőségében. 🇭🇺✌🏻 (Facebook/Varga Judit)
Jellegzetes fideszes reformtörekvés, hogy menjünk vissza az időben. Az olyan kereszténykonzervatív fejlődés. 27 tagállamból 26 előre menne, mimagyarok meg hátra, mert nekünk 30 (de 130) év alatt sem sikerült felfognunk, hogy a világ változik körülöttünk, és ha nem alkalmazkodunk a változásokhoz, akkor menthetetlenül lemaradunk. Külön kedves a miniszterasszonytól, hogy mindannyiunk nevében beszél ő, pedig aligha kapott ehhez jogosítványt. Azoktól a fiataloktól például egészen biztosan nem, akik napról napra az utcán mondják el a véleményüket az oktatás helyzetéről, és a saját jövőjükről, bár ez senkit nem érdekel a fideszeskádéenpés kormánykörökben. Pedig nem ártana figyelni rájuk, mert Varga azokba az időkbe menne vissza, amikor ezek a fiatalok még meg sem születtek. Az semmi, de ők nem is visszafelé mennének, hanem előre. Igazából mindenki előre menne, de a tüske a köröm alatt, a bot a küllők között célt tévesztett, Orbán és csapata már régen nem az uniót akadályozza, hanem az országot gáncsolja el. Már nem működik a zsarolás, a vétót egyszerűen megkerülik, pénzt nem adnak, a kassza meg üres. Ez utóbbihoz a rendes országlakók már hozzászoktak, de hogy neréket miből fogja etetni a főnökük, az nem teljesen világos. Ameddig a törzsszurkolók elvannak még egy darabig – bár az is kérdéses, hogy még meddig – a cukrozott csirkefarhát ígéretével, addig akik nem a hátralévő idő túlélésére, hanem az előttük lévő jövő megélésére hajtanak, azoknak most van elegük abból, hogy az esélyt is elveszik, a lehetőségeiket is felélik a valóságtól régen elrugaszkodott, azonban a hatalomhoz, a pénzhez, a kivételezett helyzetükhöz  ragaszkodó, a számonkérés lehetősége elől egyre rémültebben menekülő harcostársak. Ez már nem egy valamennyire, de azért még működő ország egy nem túlságosan tehetséges, de valahogy elboldoguló kormánnyal, hanem egy összeomlás szélén táncoló ország egy rémülten kapkodó, de még kapkodás közben is vadul fosztogató, amúgy teljes zsákutcában toporgó kormánnyal. Nem szép látvány, de lesz ez még rosszabb is, mielőtt jobb lehetne.