NEHAZUGGY

A felháborodás igenis jogos

Lázár Gergő | 2022. December 10, Szombat | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akik az év első felében még lendületes fotelhéják voltak, azok picsogni kezdenek, hogy a Orbán azonnal oldja meg, hogy nem tudtak cukrot venni, meg hogy nincs benzin és/vagy kivezették az ársapkát. Utóbbi sípolással nem lenne semmi baj, ezek tényleg irritáló dolgok (mondjuk a cukor nem érdekel, de mellékes), csak ugye ha háborúba megyünk, ennél kicsit kellemetlenebb dolgok is történnek. Szóval a fotelhéjáknak ez kiváló alkalom, hogy a kisebb kellemetlenségek mentén újragondolják korábbi álláspontjukat […]

vagy

[…] esetleg arról van szó, hogy a kellemetlenségek másokat érintsenek és a harc terhe is másokra háruljon, mert a liberális fotelhéják magasabb kasztba tartoznak?

Ezt egy propagandista írta ki a Facebookra nemrégiben. Nem is nevezném meg, mert teljesen mindegy, Orbán melyik fizetett propagandistája gondolta úgy, hogy be kell védenie a főnököt. A gondolat a lényeg. Vajon miért picsognak az emberek azon, hogy nincs benzin vagy cukor a boltokban? Miért Orbánt hibáztatják emiatt, mikor háborús helyzet van és ennek okaként alakult így a helyzet? Talán azért, drága propagandista elvtárs, mert sehol máshol nincs üzemanyag vagy élelmiszerhiány, csak nálunk. Ezt már csak onnan is tudom, mert Spanyolországban, vagyis a vad Nyugaton élek, ahol a benzinkutakon van üzemanyag, noha valóban egy picivel drágább a hazainál. Igen ám, csak itt az átlagfizetés nem 500 euró, hanem annak több, mint duplája, tehát az emberek megengedhetik maguknak, hogy tankoljanak.

És igen, az élelmiszerek ára valóban itt is nagymértékben emelkedett, mint ahogy a világ minden más táján is, de van cukor, kenyér, zöldség, hús és tejtermékek is. Nem találkoztam hiánnyal sehol, pedig néha szoktam boltba járni. Nem lehet, hogy ez az indítéka az úgynevezett fotelhéjáknak arra, hogy számonkérjék a drága vezetőt? Mert mi nem támogatjuk az ukrán felet – inkább az oroszokat, ugye –, és nem vettünk részt az utóbbi uniós vétókban sem, ennek ellenére Magyarországon az egyik legsúlyosabb a kialakult helyzet. Ez nem a piac változásainak eredménye, hanem Orbán nem megfelelő gazdaságpolitikájának, amelynek következtében lényegében csődközeli állapotban vergődünk éppen.

Tanárok, diákok, szülők, orvosok és ápolók sztrájkolnak. Nincs üzemanyag, nincs cukor, nincs tojás, emberek ezrei veszíthetik el állásukat az ország legnagyobb vaskohójában, miközben a NER tovább gazdagszik. Tiborcz miniszterelnöki vő nemrégiben sikerrel megvásárolta a Gellárt Szállót, miközben após kormánya nem volt rest megvenni a Vodafone-t. Jól látható, hogy mi szerepel a kormány prioritásainak listáján, és mi nem. Az emberek jóléte természetesen nem sorolható ezek közé, már ha nem a haverokról van szó, akiknek a pénztárcáját tovább kell dagasztani még a lehetetlen gazdasági helyzet ellenére is. A felháborodás tehát teljesen jogos, hiszen a helyzet kialakulásához önmagában nem volt elegendő a háború kitörése, ehhez az is kellett, hogy Orbán értelmetlenül költsön el milliárdokat (amit a mai napig folytat), és nem megfelelő döntésekkel súlyos hiányt alakítson ki.

Az nem a háború sara Magyarország vonatkozásában, hogy nincs cukor vagy üzemanyag, az kizárólag az Orbán-kormány hibája. Ők okozták a hiányt azzal, hogy árstopot vezettek be, és a kereskedőket lehetetlen helyzetbe hozták. Azt nem mondom, hogy az üzemanyagon nem nyerészkednek a kereskedők, mert de, viszont ameddig lesz olyan, aki felvásárolja a megszabott áron a terméket, addig nem fogják sokkal olcsóbban eladni más kutaknak. A piac egyszerűen így működik, ebbe pedig jobb, ha a kormányzat nem próbál belenyúlni, hiszen jól láthatjuk, hogy mi ennek a következménye. Idővel lesz újra üzemanyag és ha kivezetik a hatósági áras cukrot vagy tojást, akkor abból sem lesz majd hiány, noha az más kérdés, hogy akkor az eredeti árat kell majd kifizetnie mindenkinek, ami jobban meg fogja terhelni a pénztárcákat. Ez ugyan Nyugaton is egy komoly probléma, de ameddig itt az emberek jó része még ha spórolások közepette is, de be tud vásárolni elegendő élelmiszert magának, addig odahaza ez már nem feltétlenül mondható el. Itt egy nyugdíjas – ahogy vélhetően Németországra vagy Franciaországra is igaz ez – nem nyomorog, nem kell megnéznie, hogy hány darab tojást vásárol, vagy mennyibe kerül éppen a kenyér.

A különbség annyi, hogy Nyugaton a sok politikai konfliktus ellenére a vezetők az ország vezetésével is foglalatoskodtak, nem azzal voltak elfoglalva, hogyan lopjanak és hogyan maradjanak hatalmon mindenáron. Nem tagadom, hogy a korrupció más országokban is jelen van, nem magyar sajátosság, de ennek ellenére, meg a háborús helyzet ellenére sem kerültek csődközelbe. Itt Spanyolországban a korrupt jobboldali vezetést elzavarta a nép annak ellenére is, hogy egyébként sokan a mai napig jobboldali érzelműek. De van egy bizonyos határ, amit még ezek a politikusok sem léphetnek át. Magyarországon ilyen határ lényegében nincs, hiszen ha lenne, akkor ma Orbán már régen a bíróság előtt lenne, nem pedig a Karmelita kolostorban pöffeszkedne. Itt tehát arról van szó, hogy kinek milyen kormánya volt és van, mit intéz az a kormány, nem pedig arról, hogy mennyire van közel a háborús fronthoz.

Egyáltalán nem kell fotelhéjának lenni ahhoz, hogy a kialakult helyzet miatt Orbánt vonja felelősségre valaki, hiszen ki más vezeti ezt az országot immár tizenharmadik éve megszakítás nélkül kétharmaddal? Nem Gyurcsány Ferencnek, Soros Györgynek vagy Brüsszelnek hívják a miniszterelnököt, hanem Orbán Viktornak. A történet ennyire egyszerű.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!