NEHAZUGGY

Nem politika, mi?

Molnár Bálint | 2022. November 23, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szerintem ebben az a legkétségbeejtőbb – hogy onnan folytassam, ahol Vogronics kolléga az este pont abbahagyta -, hogy a futballmániás, se győzni, se veszíteni nem tudó, küldetéstudattal is megvert magyar miniszterelnök nemcsak az uszításra idomított híveit nézi hülyének, amikor azt állítja, hogy a nagy-magyarországos sáljába nem kell belelátni politikát, mert a foci nem politika, és a magyar válogatott egyébként is minden magyar csapata függetlenül attól, hogy hol él, hanem. Hanem azokat a szomszédos országokat, azoknak a szomszédos országoknak a vezetőit is, akiket nettó módon provokál őfényessége, miközben a Brüsszel elleni évtizedes harcainak egyik hivatkozási pontja éppen a kelet-közép-európai régió országainak szövetsége, amelyet ő állítólag szorgos melóval épített. Mert ez Magyarország nemzeti érdeke. Állítólag.

Hogy ehhez képest mi lett már a V4-ekből, nem szorul külön bizonyításra. Hogy Ukrajnáról mit gondol és mi a viszonya Ukrajnához, azt nagyon világossá tette többször is, de akkor feltétlenül, amikor április 3-án este kétharmados delíriumában Volodimir Zelenszkijt is a választáson legyőzött ellenséghez sorolta. Sőt, ma már az is tény, hogy idei tusnádfürdői beszédét nemrég hivatalosan is gyűlöletbeszédnek minősítették Romániában. És mert mindezzel szerintem nem tett elég jót sem a régiós szövetségeknek, sem a szomszédos országokban élő magyaroknak, a nyakába akasztja a nagy-magyarországos sálat. Majd amikor ezzel előre borítékolható diplomáciai botrányt és feszültséget kelt (jó, az osztrákok leginkább kiröhögték), akkor megpróbálja kimagyarázni. Nem, nem bocsánatot kér, amiért egy ócska, revizionista jelképet aggatott magára a VIP-páholyban, aminek ebben a kontextusban mi köze a határon kívül bárhol élő magyarokhoz, hanem a szokásos kocsmai, csőcseléknek címzett tempóban, kioktatóan megpróbálja kimagyarázni, hogy már megint mindenki szembejön az autópályán. A románok is hülyék, az ukránok is hülyék, az Európai Parlamentben csak hülyék ülnek, nem értenek ezek se a focihoz, se a politikához. Egyszerűen irigylik a mestert, aki mindenben sikeres, amire ráteszi a kezét.

Igen, nyilvánvalóan van hálás közönsége ennek a beteges feltűnési viszketegséget útszéli provokációval kompenzáló politikának, sőt, ahogy egyre világosabbá válik, hogy valódi válságot szájkaratéval, ízléstelen kiegészítőkkel vagy éppen nácoid kiszólásokkal nem lehet kezelni, úgy csak ennek marad közönsége. Nincs más, amit kínálni tudna, hát minden nap úgy kel fel, hogy akkor ő ma is talál küllőket, amik közé botokat szurkálhat. Nagyon nem kell ezt se túlmagyarázni, de jó azért tudni róla: a romló gazdasági környezetben, a súlyosbodó életszínvonalbeli problémákra nincs válasz, így marad a szélsőjobboldali, most éppen a Trianont kiheverni nem tudó fanatikusok táborának hergelése és egyben tartása. Akik mint az összes Deák Dániel és Szánthó Miklós, nem teszik fel maguknak a kérdést, hogy ha a foci nem politika, a Nagy-Magyarország térkép viszont egy bizonyíthatón politikai térkép (a trianoni gyász egy politikai döntés eredménye), akkor mit keres egy futballmeccsen, ahol egyébként a bölcs futballkárosult miniszterelnök szerint keresnivalója nincs mondjuk a szivárványos karszalagnak. Mert attól azonnal megőrül ugyanaz a futballkárosult miniszterelnök, aki most azon van felháborodva, hogy faszért látnak bele olyasmit az irredenta sáljába, ami nincs benne.

Persze ezen túl is teljesen értelmezhetetlen, hogy minden magyarok árokásó miniszterelnöke szerint miért jó ötlet provokálni az elvileg szövetséges régiós országokat, azokat az országokat, ahol kisebb és nagyobb létszámú magyar közösség él. Nekem most elsősorban az jut erről eszembe, hogy mekkora szánalmas erkölcsi csődtömeg ez a csávó. Akinek az élete jelentős része arról szól, hogy mivel tehetsége nem volt a futballhoz, a politikán keresztül próbálja naggyá tenni a saját magának kisajátított magyar futballt, vagyis aki a politikai hatalmát a futballnak rendelte alá, és aki a futballt és a sportot úgy általában politikai eszközökkel helyezte politikai irányítás alá. Ez magyarázza magyar nyelven a közösségi oldalán, hogy ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az a fennállása óta közpénzből élő alak, aki a kertje végébe is közpénzből épített stadiont, aki után több üresen kongó, lerohadó stadion marad, mint kórház vagy iskola, aki az összes sportklub (köztük a futballklubokkal) élére fideszes pártkatonákat nevezett ki, és aki egy rakás időt tölt azzal, hogy luxusgépekkel meccsekre jár és mindenféle öltözőkben, VIP-páholyokban futballistákkal bratyizik. Akinek az ingerküszöbét a társadalmi kérdések alulról se karcolják meg, cserébe a futballt nevezte ki nemzetstratégiai ágazattá. A saját maga által előidézett válságot kezelni nem tudja, úgyhogy ahelyett, hogy egy sima magyarországos sálat, vagy mondjuk a magyar válogatott különbejáratú szurkolói sálját akasztotta volna a nyakába, egy száz éves sebeket tépdeső, egy száz évvel ezelőtti, ma már nem létező állapotokat visszasíró térképpel gyűjti a lájkokat. Mert ha ő provokál, az nem provokáció.

Mivel a fenti bekezdésben megválaszoltam, ezért már nem kell azt a kínzó kérdést feltennünk, hogy most vajon éppen miről próbálja elterelni a figyelmet Európa legkorruptabb és leggyávább miniszterelnöke – aki még meg is magyarázza, hogy nem ő szellentette el magát az ünnepi asztal mellett, hanem a kutya volt az, vagyis ahelyett, beleállna a saját provokációjába, osztja az észt és magyarázkodik -, összefoglalhatjuk a lényeget.

Lehet, hogy az országgal szemben a nemzetnek nincs határa, de a magyar válogatott hivatalosan a mai 93 ezer négyzetméternyi Magyarország csapata, és bár magyarként természetesen Torontóban vagy Nagyszalontán vagy Kassán is bárki a sajátjának érezheti a magyar válogatottat, azt akkor is a mostani Magyarország térképe szimbolizálja, ha természetesen a trianoni döntés igazságtalan volt, és senki nem várja el, hogy erről megfeledkezzen a miniszterelnök.

A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek. Éppen ezért a világ szanaszét élő magyarjának azért sincs semmi köze a Nagy-Magyarország térképhez, mert egyrészt a magyarok világszerte szanaszét élnek, másrészt mert az ún. Nagy-Magyarország lakosságának jelentős része nem is volt magyar.

Tehát a nagy-magyarországos sál Orbán nyakában egy futballmeccsen nem a magyarok összességének, összetartozásának, hanem egy ország miniszterelnöke területi követeléseinek szimbóluma. Akkor is, ha nincsenek neki egyébként ilyen területi követelései. Ez a sál egy olyan ember nyakában különösen ízléstelen, akinek az egész politikája az árokásásról szól, aki egy okleveles gyűlöletgenerátor, aki a profi sport szintjére emelte azt, hogy a sajátjait egymás ellen uszítja. Elég nagy baj az is, hogy láthatóan akármekkora is a válság, kormányozni nem hajlandó, de odadobja az ukrajnai és romániai magyarokat is az egyébként általa is nagy becsben tartott nemzetállami gőg lábai elé. Miközben azt magyarázza, hogy ha ő provokál, az nem provokáció, a foci meg nem politika. Nem, mi? Különösen azok után, hogy Putyin haverja nemrég Ukrajna szomszédainak területi igényeiről lamentált, miközben ő kussolt, sunnyogott. Ahogy a magafajta utcai harcos szájhősök és provokátorok szoktak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!