NEHAZUGGY

Vagy elfogadjuk, hogy a migrációra szükségünk van, vagy kénytelenek leszünk szembenézni a városaink és falvaink elöregedésével

Lázár Gergő | 2022. November 16, Szerda | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még a régió országaihoz képest is súlyos problémák vannak tőlünk keletre. Lettországnak példának okáért soha nem látott mértékű lakosságfogyással kell szembenéznie, ami annyit jelent, hogy az ország lakossága ma 30 százalékkal kisebb, mint 1990-ben volt. Ez pedig már csak azért is súlyos probléma az ország számára, mert egy egyébként is mindössze 1,9 milliós lakosságú országról beszélünk. Ha így haladnak, akkor éveken belül – egyes jóslatok szerint már 2030-ra – súlyos problémákkal lesz kénytelen szembenézni a kormány. Mert a lakosság egyrészt csökken, másrészt kiszámíthatóan öregszik is, tehát a nyugdíjasok száma folyamatosan nő, miközben az aktív keresők egyre kevesebben vannak, ami azt fogja jelenteni, hogy egyre kevesebb dolgozónak kell majd előteremtenie a nyugdíjak kifizetéséhez szükséges pénzeket a költségvetés számára.

Az országnak jobboldali, nacionalista vezetése van, amely ellenzi a migrációt, hiszen igen rossz emlékei vannak a lakosságnak még abból az időből, amikor az oroszok megszállták az országot. Hasonlóan a magyar kormányhoz, a lett kormány is úgy próbálja javítani a demográfiai helyzetet, hogy lényegében mindenféle támogatást nyújt azok számára, akik gyermeket vállalnak. Négy gyermek után már 400 eurót utal a kormány havonta, ami 162 000 forint. Ezen felül a minimum három gyermekkel rendelkező családok beadhatják igényüket egy állami hitelre 12000 euró értékben – ezt házvásárlásra használhatják fel a családok -, ami 5 millió forintnak megfelelő összeg. Ezen felül ezek a nagycsaládosok kapnak egy kártyát, amellyel olcsóbban vásárolhatnak a boltokban, tömegközlekedési eszközökön és a múzeumokban. Itt is megmutatkozik egyébként, hogy a magyar családpolitika mennyire nem egyedi nemhogy a világban, de még Európában sem.

De visszatérve Lettországra: a kormány pontosan tisztában van a problémával és azzal is, hogy miért hagyták el százezrek az országot, de ahelyett, hogy ennek megoldásán dolgozna, inkább ugyanazt az ostoba ötletet követi, mint a magyar kormány. A fiatalok azért mentek el, mert Nyugaton egyszerűen jobb opciókat találni. Az ember ugyan valóban sokat dolgozik, de a fizetése jóval magasabb, amivel magasabb életszínvonalat érhet el, az utazás nem válik luxussá többé, és nem kell amiatt aggódnia, hogy a munkahelye megszűnhet egyik napról a másikra. Persze ez az élet sem való mindenkinek, nem véletlen, hogy azért vannak olyanok, akik ezek ellenére sem hagyják el a hazájukat, de jól láthatóan ők vannak kevesebben. Mert hát a legtöbbek számára a legfontosabb nem a hazaszeretet, hanem az, hogy az ő és családjuk számára is meglegyenek a feltételei egy jó életnek.

Ha egy litván, lett, román vagy bolgár állampolgár kiköltözhet Franciaországba vagy Németországba, ahol sokkal több a jól fizető munkahely, a szociális ellátás színvonala is jobb, nem beszélve az oktatásról, akkor miért is ne tenné meg? Azért, mert egyébként nem az a hazája? Pontosan tudom persze, hogy ez sokak számára szempont, de messze nem annyi ember számára, mint akinek ez nem fontos. Nem véletlen, hogy Európa keleti fele egyre inkább kiüresedik, miközben ugyan Nyugaton is vannak demográfiai problémák, de jóval kisebb mértékben. Ők ugyanis felfogták azt, hogy nem lehet holmi családoknak átutalt ingyen pénzekkel megállítani a népesség elöregedését. Vagy elfogadják, hogy egy olyan időszakba érkeztünk meg, amikor külföldi munkavállalókra és velük külföldi, családot alapítani akaró párokra van szükség, vagy küzdenek ez ellen és szembenéznek azzal, hogy idővel nem lesz fiatal, aki előteremtse az idősek nyugdíját.

Mert mondhat bármit a magyar kormány, az igazság az, hogy a mai napig évente tízezrek hagyják el az országot azért, hogy Nyugaton vállaljanak munkát. Sőt, már ott tartunk, hogy vannak olyanok is, akik Szlovákiába vagy Romániába járnak dolgozni, mivel jobb béreket kapnak ott, mint idehaza. Mert az lehet, hogy mindenkinek van elegendő munka az országban, de az nagyon nem mindegy, hogy milyen fizetések mellett. Mert egy gyermeket nem lehet felnevelni egyszeri támogatásokból, a gyermekért 18 éves koráig a szülők felelősek, ami azt jelenti, hogy egy jól fizető állásnál semmi sem biztosítja jobban azt, hogy valaki ne hagyja el az országot. Lehet itt elemezgetni, meg az adatokat vizsgálni, de ahhoz, hogy egy ország lakossága ne hagyja el magas számban a szülőhazáját, az kell, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a saját kormánya.

Jól láthatóan ez Európa keleti felén a kormányok egy részének egyszerűen nem megy. Persze Nyugaton is vannak kivételek azért – mert hát Portugália és Spanyolország népessége is öregszik szépen -, de ők legalább nem mondtak azonnal nemet a migrációra. Tény, hogy ők nem voltak soha a szovjet blokk részei, a lakosság nem élte meg azt, amit Kelet-Európa kénytelen volt átélni, de vagy elfogadja az ember, hogy szükséges a migráció ahhoz, hogy ne öregedjenek el az országok, a társadalmak, vagy egyszerűen el kell fogadniuk, hogy évtizedeken belül súlyos problémákkal néznek szembe. Vagy ez, vagy az, más opció nagyon nincs, mert azzal, hogy a csodára várnak, és imádkoznak, a helyzet nem fog megváltozni.

Ha megnézzük a Föld lakosságának változásait az elmúlt évszázadokban, akkor pontosan láthatjuk, hogy a népvándorlás mindig is jellemezte az emberiséget. Ez csak mostanság vált divattá, hogy kerítésekkel védekezünk azon emberekkel szemben, akiket nem szeretnénk az országunkban látni. Ilyenek nem voltak jellemzőek korábban – legalábbis nem demokratikus országokban –, és most is akkor döntött így több állam is, amikor talán a legnagyobb szükség lenne a népvándorlásra és annak elfogadására. Az emberek már évtizedek óta Keletről Nyugatra vándorolnak, hiszen a jólét egyik legfontosabb eszköze a megfelelő fizetés, márpedig az a mai napig igaz, hogy Nyugaton többet fognak fizetni ugyanazért a munkáért, mint Keleten, nem beszélve arról, hogy a szabadság is leginkább Nyugaton virágzik, még ha a nemzeti kormányok ez ellen is beszélnek. Így tehát vagy elfogadjuk, hogy szükség van a népvándorlásra, vagy makacs módon szembesülünk azzal, hogy nem lesz aki eltartsa az idős lakosságot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!