November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lehet, nem ártana áttekinteni a magyar élsport támogatását

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor is vélhetően otthagyja a magyar válogatottat, amivel nem a magyar sport fog nyerni, az egészen biztos. A távozás oka vélhetően az, hogy egykori edzőjük Kínába szerződött, és mint az oly sokszor lenni szokott, a legtöbb élsportoló nem kíván megválni attól az embertől, akinek a sikereit köszönheti. Nem érdemes – szerintem – politikai színezetet belelátni a váltásba, hiszen kétlem azt, hogy a Liu testvérek ennek hatására hagynák itt Magyarországot. De a múltat már nem tudja megváltoztatni senki, és talán egy jó ideig ők maradnak a téli olimpiák legeredményesebb magyar sportolói. Ez mondjuk annyira nem is meglepő, hiszen Magyarország híresen rossz a téli sportokban, aminek ugyan nem tudom mi oka van – a nyilvánvalót kivéve, miszerint nem rendelkezünk hegyekkel – és ez vélhetően a jövőben sem fog megváltozni.

A nyári olimpiákon ezzel szemben Magyarország egy nagyon sikeres ország, ami vélhetően annak is köszönhető, hogy idehaza szinte csak az érem számít egy-egy világversenyen, amiért igen komoly pénzek is járnak. De nem csak magáért az olimpiai éremért jár egyszeri pénzjutalom, hanem az olimpiai érmeseknek életük végéig is jár bizonyos pénzösszeg, amelyet a magyar állam az adófizetők befizetéseiből utal ki. Ezzel persze sokan nem értenek egyet, hiszen miért ne közoktatásra, vagy tömegsportra költené ezeket a pénzeket az állam, miért pont egy testvérpár felkészítésére, akik négyévente sikerrel, vagy épp sikertelenül képviselik Magyarországot.

Én mondjuk pont nem azok táborát szélesítem, akik butaságnak tartják az élsportot, de ezen talán nem fogunk összeveszni. Én gyermekkoromtól kezdve követem a különböző élsportokat és pontosan tisztában vagyok azzal is, hogy az élsport már egy olyan szintet képvisel, ahol károsabb maga a tevékenység, mint annak nem végzése. Egy élsportoló ízületei, csontjai, izomrendszere is sokszor megsínyli az évtizedeken át tartó kínzást, de az, aki erre adja a fejét, az pontosan tisztában van ezzel, már csak ezért sem értem meg azokat, akik leszólnak egy-egy élsportolót. Ha valaki ebben leli az örömét, akkor miért is ne választhatná ezt a hivatást? Az más kérdés, hogy talán joggal merülhet fel a kérdés, hogy a magyar állam miért finanszírozza ilyen mértékben az élsportokat, de ha belegondolunk, hogy milyen promóciót jelent ez az ország számára, akkor talán jobban érthető.

Mint ahogy az is, hogy miért kap élete végéig egy élsportoló közpénzeket, hiszen ezek az emberek erre tették fel az életüket, ezért sokszor nem jártak egyetemre, ami azt jelenti, hogy a viszonylag rövid pályafutásukat követően igen nehezen tudnának elhelyezkedni a munkavállalói piacon, noha nyilvánvalóan azért nem lehetetlen, hiszen lehetnek edzők, szakértők, riporterek és ki tudja még milyen más állást vállalhatnak. De ha megnézzük a vízilabdásainkat, akkor ott azért láthatjuk, hogy annak idején sokan akár doktoráltak is amellett, hogy világbajnoki és olimpiai érmeket hoztak haza. Vannak tehát példák és ellenpéldák szinte mindenre, de én azzal akkor sem tudom egyetérteni, hogy valaki szimplán butaságnak tekinti az élsportot.

De térjünk vissza a Liu fivérek döntéséhez, amellyel kapcsolatban Kósa Lajos, a korcsolyaszövetség elnöke – igen, jól olvasták, Lali mindenhez is ért, mint egy jó fideszes káder – már meg is jegyezte, hogy menjenek csak, ha akarnak, de fizessék vissza a felkészülésükre szánt – fejenként 100–150 millió forintos – összeget. Lehet, én értem csak félre ezt a mondatot, de valahogy nem áll össze a fejemben, hogy a felkészülésükre szánt – tehát még ki nem fizetett összeget – mégis hogyan tudnák kifizetni a testvérek? De lépjünk túl ezen, hiszen mégis csak Kósa Lajosról van itt szó, lehet szimplán rosszul fejezte ki magát. Tehát 150 millió forintról van szó fejenként, amivel a felkészülést fedezi a szövetség. Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de nekem azért ez egy igen magas összegnek tűnik tekintve, hogy egy nem túl eszközigényes sportról van itt szó. Mert hát a korcsolyázáshoz mi kell? Ruha, bukósisak és korcsolya. Nyilván a felszékülés alatt értendő az edző kifizetése, az utazások megszervezése, a sportpálya kibérlése, az erőnléti edzések kifizetése, nem beszélve a táboroztatásról, de a 150 millió forint még így is igen magas összegnek tűnik, hiszen csupán egyetlen sportolóról van szó.

Lehet, hogy át kellene tekinteni, hogy melyik sportra mégis mennyit költ a magyar kormány? Már csak azért is kérdem, mert egyrészről fideszes politikusok ülnek a legtöbb sportszövetség élén, másrészről pedig már nem egy alkalommal buktak bele egykori vezetők korrupciós botrányokba, ahol aztán a számlát a magyar adófizetők állták. Nem azt mondom, hogy a magyar élsportot körbeszövi a korrupció, de jól láthatóan jelen van, tehát nem ártana átvilágítani ezt az egészet, kezdve a futballisták fizetésével. Aztán ott van a kézilabda, amelyet elképesztő összegekkel támogattak úgy, hogy azzal több kárt okoztak, mint hasznot. Jól láthatóan a béka segge alá került a korábban igen eredményes kézilabda, amely a vezetés hozzánemértésének is köszönhető.

Nem szükséges persze az élsportok támogatása, ez nem minden országban működik úgy, mint idehaza, de ha már támogatjuk őket közpénzből – méghozzá igen sokból -, akkor legalább az elvárható lenne, hogy átláthatóan gazdálkodjanak. Persze a Liu fivérek távozását követően nem kell majd aggódnunk a korcsolyázás miatt, hiszen vélhetően évtizedekig nem lesz majd senki olyan, aki akár csak megközelítené a teljesítményüket, de azért van még jópár olyan élsport, ahol a gazdálkodás minimum átláthatatlan.   

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!