NEHAZUGGY

Ha csak a fele igaz lenne

Swan Edgar | 2022. November 6, Vasárnap | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép vasárnap reggelt kívánok mindenkinek! Néhány nappal ezelőtt Varga Judit igazságügyminiszter interjút adott egy The National Interest nevű konzervatív magazinnak, az Indexen lehetett belefutni tegnap a nagy esemény összefoglalójába. Nem azért kezdem ezzel a napot, mert Varga Judit bármi olyat mondott, amit nem mondott el bármelyik random beszélő fej már ötezerszer. Erről természetesen szó sincs. Ugyanazok a panelek, még csak úgy sem próbál tenni egyik megszólaló sem, mintha gondolna valamiről valamit. Fene tudja, engem azért meglehetősen zavarna, ha nem lehetne semmiben más véleményem, csak a pártközpont által kiadott sablont adhatnám elő. Az uniónak jobban fájó szankciók, Oroszország az USA-val tud békét kötni, bezzeg ha Trump és Merkel lenne, háború sem lenne és a többi bárgyú, agyoncsócsált szlogen. Az interjú döntő részét ezek teszik ki, szót sem érdemelne az egész, ha nem csúszott volna bele egy nagyon vicces részlet. Pontosabban kettő. Az egyik konkrétan az, hogy Varga Judit szerint nincs szükség erős unióra, hanem intelligens unió kell. Ez sem új persze, de talán jó lett volna akkor kihagyni, amikor Orbán éppen azt hirdeti, a tagállamoknak erős vezetőkre van szükségük. Szerintem meg okos vezetők kellenének. A másik mókás része az interjúnak az, amikor elhangzik a kérdés: egyensúly van-e a médiában akkor, amikor Sanna Marinról, Kaja Kallasról vagy Jacinda Ardernről több hír szól, mint az olyan konzervatív politikusokról, mint amilyen Varga Judit.

Első nekifutásra nem is értettem, mi lehet az összehasonlítás alapja. Sanna Marin Finnország miniszterelnöke, Kaja Kallas Észtország, Jacinda Ardner Új-Zéland miniszterelnöke. Varga Judit semminek nem a miniszterelnöke, sokkal inkább egy olyan miniszter, akit a magyar miniszterelnök akarata és döntése ültetett a miniszteri bársonyszékbe, de ott sem azt csinálja, ami elméletileg a feladata lenne, hanem szaladgál a nagyvilágban és harcol egy párt és főleg egy pártvezér érdekeiért. Sanna Marint Orbán Viktorral lehetne – ha lehetne – összehasonlítani, de nehéz lenne a feladat. Ebben a tekintetben Varga Juditnak Anna-Maja Henriksson a finn megfelelője, de róla túlságosan sok sajtóhírt nem lehet találni, mert celebkedés helyett a feladatát végzi. Például van egy olyan fura szokása, hogy nem hegedül és nem villantja meg a térdkalácsát naponta többször, nem lobogtatja a haját és valószínűleg nem hurcol magával fotóst, aki minden mozdulatát megörökíti és feltölti a Facebookra, hanem aktuális kérdésekről számol be a közösségi oldalán és (tadam!) válaszol a kommentekre. A szememnek alig hittem. A közösségi oldala szerint akkor utazik külföldre, amikor erre nyomós oka van, jellemzően országon belül dolgozik és időről időre szokása – ahogy Sanna Marinnak is – nyílt fórumokat tartani. Ez úgy néz ki, hogy előre meghirdetik a fórum helyszínét – lehet az étterem, park vagy nem egy esetben piac -, oda lehet csődülni és feltenni a kérdéseket.

Facebook/Sanna Marin

A képen a háttal álló testőr előtt látható Finnország miniszterelnöke (pontosabban a feje hátulról), az emberek pedig kérdezhetnek tőle vagy elmondhatják a problémáikat. Fura egy ország, nem? De. Az is különös, hogy ezeket a fórumokat csak meghirdetik és megtartják, de nem megy a stáb, nem készülnek propagandafotók, semmi ilyesmi, ez a felvétel kivételes. Ehhez képest emlékezzünk csak vissza, micsoda vérre menő celebharc volt itt addig, ameddig Orbán Viktor el nem döntötte, hogy ki lesz a köztársasági elnök. Varga és Novák egymás ellen edzettek, futottak, sütöttek, szexiskedtek, csak úgy káprázott az egyszerű halandó szeme. Ezek után azt állítani (önmagáról), hogy szerény és alázatos, munka után trappol haza főzni és mesét olvasni a gyerekeinek, mert a konzervatívok ilyenek, minimum vicces. Mégsem viccnek szánták, lényegében arról szólt ez az interjú, hogy Magyarország (vagyis természetesen Orbán Viktor) tudja a megoldást a világ összes kínjára és bajára, valamint a liberálisok – a politikusok főként – képmutató, magamutogató, a családjukat elhanyagoló, emberi érzésekre és szeretetre alkalmatlan véglények.

Mindezt azért tartottam érdemesnek leírni, mert úgy hiszem, ha csak a fele igaz lenne annak, amit hirdetnek magukról a kormánypárti politikusok, ha valóban úgy működne a kormány, ahogy arról ők beszélni szoktak, és ha valóban elérték volna azoknak az eredményeknek akár csak a negyedét, melyekkel hencegni szoktak, akkor ez egy nagyon élhető, prosperáló, békés, boldog és gazdag ország lenne. De nem az. Ebből pedig egyetlen következtetés vonható le.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Mi szokásunk szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!