Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Gyáva, megalkuvó hazaáruló

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A mai a nemzeti gyász napja. Leverték a forradalmunkat 1956-ban, de a szabadság és nemzeti önrendelkezés szeretete a mai napig él.

Ezt Orbán Viktor doktorminiszterelnök osztotta meg szabadságharcos Twitterén november 4-én, pénteken, amit azóta sokan véleményeztek. A probléma ugyanis nem más, mint hogy bátor emberünk nem merte leírni, hogy az oroszok – vagy pontosabban a szovjetek – voltak azok, akik leverték a magyar forradalmat méghozzá úgy, hogy százakat, de inkább ezreket öltek meg pár nap alatt. Az oroszokkal viszont most békés kapcsolatot kell ápolni, hiszen Orbán tartozik ennyivel Putyinnak. Pontosabban senki sem tudja, hogy milyen egyezség született a két ország vezetője között, de vélhetően egy olyan helyzetről van szó, amelyben a magyar miniszterelnök zsarolható, ezért szinte bármit megtesz azért, hogy Putyin kedvében járjon.

Az viszont, hogy egy ilyen fontos évfordulón Orbán konkrétan meg sem meri említeni az oroszok szerepét az 56-os forradalom leverésében, az talán még tőle is gyáva húzás. Nem véletlenül lepték el üzenetek ezrei a tweet alatti kommentszekciót, hiszen annyira egyértelmű volt Orbán bejegyzése, hogy az már tragikus. Nem is értem, mégis hogy gondolhatta azt, hogy meg fogja úszni bármiféle bírálat nélkül, hiszen annyira senki sem ostoba, hogy ne lássa azonnal, hogy a miniszterek elnöke egyszerűen fél leírni Oroszország nevét. Már a világ jelentős részén is szembetűnővé vált az, hogy milyen a kapcsolat a két vezető között, nemrégiben Lengyelországban például egy tüntetésen Orbán Viktort próbálták kihúzni Putyin seggéből a tiltakozók. Már külföldön is megvetik és kigúnyolják, amiért lényegében már nem is titkolja, hogy Putyin csicskája, és bármit megtehet vele kérdés nélkül.

Azzal, hogy elárulta Magyarországot az utóbbi években, lényegében bizonyította, hogy egyetlen szavát sem gondolta komolyan az 1989-ban elmondott beszédében. A pályafutását tehát egy hazugságra építette fel, ami persze nem olyan nagyon meglepő, hiszen politikai karrierje másról sem szól, mint az állandó hazudozásról. Orbán egy gerinctelen hazaáruló, a párttársaival együtt, akik képesek voltak a sárba tiporni az 56-os hősöket azzal, hogy gyáva módon inkább az oroszok oldalára álltak egy olyan időszakban, amikor mindenki más a jó oldalt választva az ukránokat támogatja. Orbán nem csak 56 eszméjét árulja el azzal, hogy szövetségese – vagy inkább kutyája – a Putyin vezette orosz kormánynak, de mindazokat a most Ukrajnában harcoló szabadságharcosokat is, akik között akadnak jócskán kárpátaljai magyarok is.

A legszomorúbb az, hogy a propagandamédia által sikerült annyira átmosni a magyarok agyát, hogy sokan kiállnak az oroszok mellett és komolyan elhiszik ma már, hogy az ukránok felelősek a kialakult háborúért. Ezek az emberek Putyin mellett vannak és támogatnak egy olyan elnyomó hatalmat, amelynek nevéhez számtalan civil, gyermek és idős lemészárlása köthető. Nem is értem, 1956-ból tanulva, hogy nem volt képes felfogni azt a magyar társadalom, hogy mire lehet képes egy keleti diktatúra. A lengyelek felfogták és az első perctől kezdve kiállnak az ukránok mellett, és elítélik az orosz agressziót. Ott egy percig sem volt kérdés, hogy ki mellé áll a társadalom, és ezt fel is vállalja annak ellenére is, hogy az oroszok szomszédságában vannak. Ők tanultak a történelmükből, és ma már szembe mernek szállni egy elnyomó hatalommal.

Orbán azt az utat választotta, hogy inkább szolgája lett az egykori elnyomó szovjet hatalom mai örököseinek, és kiszolgáltatta neki az országot. Ki tudja, mekkora összegű hiteleket vett fel a magyar kormány azért, hogy még jobban szétlophassa az országot. Ki tudja, mi áll a Paks II szerződésben, és ki tudja, hogy a Magyarországra költöztetett kémbankban valóban kémkedés folyik-e az unió területén. Orbán és Putyin között számtalan olyan sötét ügyletre került sor, amelyeket ugyan többekben gyanút keltettek, de mivel a hatóságok Orbán kezében vannak, ezért ezeket soha nem vizsgálták ki. Büntetlenül tehettek tehát azt, amit csak akartak, ezzel óriási károkat okozva nem csak Magyarországnak, de vélhetően az egész EU-nak. Orbán az Európai Unión belül talán az egyetlen jelentős partnere Moszkvának még most is, amikor a teljes nyugati világ szankciókkal sújtja őket. Lehet, hogy ezen szankciókhoz a magyar kormány is csatlakozott, de a kormány kommunikációjából kitűnik, hogy nem szívesen tették ezt meg, hiszen azóta is azért kardoskodnak, hogy töröljék el a szankciókat.

A propagandát is arra használják, hogy Putyin-barát kommunikációval lágyítsák meg a társadalom szívét. Számtalan olyan példa van, amelyek azt bizonyítják, hogy a kormány által kézzel vezérelt hazai „sajtó” az oroszok mellé állt, és teret adott a Kreml propagandájának is. Az persze egy másik dolog, hogy a magyar társadalom ezt figyelmen kívül hagyhatta volna, és inkább emlékeztethette volna magát az 1956-os eseményekre és arra, hogy az azt követő években miket kellett kiállnia a társadalomnak, de sokan ehelyett a propaganda hazugságait választották, és annak ellenére is Putyin mellé álltak, hogy már számtalan esetben bizonyosodott be, hogy háborús bűnöket követtek el az általa küldött csapatok a szomszédban. Orbán ma nem lenne hatalmon, ha a magyar társadalom nem lenne ennyire gyáva és megalkuvó, de a valóság sajnos ez, ezzel kár vitatkozni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.