Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A rendőrök egy része nem azért viselkedik embertelen módon, mert a rendőrség erkölcsi kódexe nem megfelelő

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A vád szerint mohácsi rendőrök hajléktalanokat bántalmaztak és aláztak meg. Ez alapvetően nem lenne túl érdekes hír önmagában, hiszen nem ez lenne az első ilyen eset idén és vélhetően nem is az utolsó. Valamiért egyesek szeretik azt feltételezni, hogy a rendőrök azért vannak az utcákon, hogy szolgáljanak és védjenek – noha persze ilyen is előfordul -, de ezzel szemben a valóság az, hogy ez egyre kevesebb esetben fordul elő. Idehaza leginkább a hatalommal való visszaélés, ok nélküli igazoltatás és a hatalom kiszolgálása az, ami szembetűnő, nem pedig az, hogy az állampolgárokat szolgálnák. Amikor arról van szó, hogy a munkájukat kellene végezni, akkor sajnálatos módon sokszor kudarcot vallanak, vagy egyáltalán bele sem kezdenek a nyomozásba, hiszen van nekik jobb dolguk is.

De ha egy elesett esetleges bántalmazásáról van szó, akkor nem restek cselekedni, mint ahogy az a vádiratból is kiderült, hiszen a bántalmazást videóra is vették, amit elküldtek társuknak, aki nem gondolta úgy, hogy jelenteni kellene az esetet. Vélhetően egy jót nevettek az egészen és hitték, hogy mivel ők a rend éber őrei, ezt is gond nélkül megtehetik. Ez persze általánosságban igaz is, hiszen a hatalom meg szokta őket védeni, nem is beszélve magáról a szervezetről, de vannak esetek, amikor valamiért kiderül az igazság és menesztik a rendőröket. Na persze vélhetően azért elmehetnek biztonsági őrnek, esetleg iskolaőrnek, vagy közterület fenntartónak, de azért csak jobb azzal hencegni, hogy az ember rendőr.

Krémer Ferenc szerint a magyar rendőrség szervezeti és foglalkozási kultúrájából hiányzik a sérülékeny társadalmi csoportok (romák, hajléktalan emberek, menekültek) védelme. A rendőri képzésben is egyre kisebb szerepet kapnak a kommunikációs és a társadalomtudományi ismeretek, nem tanulnak eleget arról, hogy kell bánni a sérülékeny társadalmi csoportokkal.

A rendőrség etikai kódexében is alig találni erre utalást, csupán üres frázisokat lehet olvasni a rászorulók védelméről.

A Telexnek nyilatkozó szakértővel nem vitatkozni szeretnék, de akinek etikai kódex kell ahhoz, hogy ne bántalmazzon és alázzon meg más embereket, annak talán nem rendőrnek kellett volna menni. Nincs az a könyv, ami meg tudja tanítani egy hatalmával visszaélni kívánó ember számára, hogy hogyan kellene emberként viselkedni. A rendőröknek nem etikai kódex kellene, hanem megfelelő felvételi vizsga, ahol kiszűrik azokat, akik nem hogy rendőrnek, de még utcaseprőnek sem valók. De mivel igen komoly munkaerőhiány van a rendőrségeken is, ezért lényegében bárkit felvesznek, aki képes leírni a saját nevét és nem esik keresztül a saját lábán. A mai rendőrség jelenleg ilyen színvonalon működik, ezért sem annyira meglepő az, hogy ilyen esetek előfordulnak. És még azt is meg merem kockáztatni, hogy ilyen esetek  sokkal sűrűbben fordulnak elő, de egy hajléktalan nem fog besétálni a helyi kapitányságra, hogy feljelentést tegyen, hiszen pontosan tudja, hogy a rendőrség elsősorban meg fogja védeni a sajátjait, ez a rendszer így működik, és nem csak idehaza.

A rendőrséget is megkérdeztük, hogy mit gondolnak a mohácsi esetről, mennyire lehet elterjedt szerintük a hajléktalan emberekkel szembeni rendőri erőszak, mit tesznek annak érdekében, hogy a rendőrök kevésbé legyenek előítéletesek a hajléktalan emberekkel szemben. Válaszukban azt írták: „A rendőri intézkedéseket a törvényesség, a szakszerűség és az arányosság elvének betartásával részrehajlás és előítéletek nélkül hajtjuk végre, különös figyelemmel az emberséges, emberi méltóságot tiszteletben tartó bánásmódra.”

Ennek érdekében érzékenyítő képzéseket szerveznek a parancsnoki és a végrehajtó állomány tagjai számára, aminek során megismerik a sérülékeny személyekkel és társadalmi csoportokkal szembeni intézkedésre vonatkozó speciális ismereteket és az intézkedésekre vonatkozó sajátosságokat. „Ennek segítségével empatikusan, ugyanakkor a vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásával képes fellépni az ezekbe a csoportokba tartozó személyekkel szemben, amennyiben azok jogsértést követtek el.” A rendőrség szerint a képzéseken felül a rendőri intézkedést követő parancsnoki revízió vagy kivizsgálás erős garancia arra, hogy „a rendőrök előítéletmentesen, a törvények által biztosított eszközökkel hajtsák végre intézkedéseiket”.

Nem tudom, hogy a rendőrség szarkasztikus akart-e lenni a közleményével, de nekem ilyen érzésem van. Ki a franc hiszi azt el a kormány hatalmát megvédő, hajléktalanokat és elesetteket ok nélkül vegzáló rendőrökről, hogy érzékenyítő képzések által képesek végre emberként viselkedni másokkal? Vagy ki hisz abban, hogy a parancsnoki revízió egy erős garancia arra, hogy a rendőrök előítéletmentesen hajtsák végre az intézkedéseiket? Ezzel még a tőlünk nyugatra lévő, demokratikus országok rendőrségei sem feltétlenül képesek megbirkózni, de még így is fényévekkel előttünk járnak. Ahhoz, hogy az ember empátiát érezzen a másik iránt, egyfajta szociális érzékenységgel kell rendelkeznie, de az ilyen ember vélhetően nem rendőrnek fog menni, hanem szociális gondozónak, ápolónak vagy mentősnek.

Ez persze megint csak nem magyar sajátosság, de nehogy már azt higgyük, hogy egy erőszakszervezet katonái majd képesek lesznek könyvekből megtanulni az emberséget. Jó lenne persze, ha valamiféle pozitív változás történne a rendőrség körül, de ameddig ide olyanokat vesznek fel, akiknek semmi keresnivalójuk sincs a rendőrség kötelékében, addig teljesen értelmetlen csodákat várni.