NEHAZUGGY

Belerugdossák az árokba az elesetteket, szegényeket, betegeket, rászorulókat. Csak a csúnya szavaktól rázza őket a hideg

Tiszteletteljes jó reggelt kívánok a felkelőknek! Egyúttal visszafogottan bár, de irigylem azokat, akiknek nem kell elsietni az ébredést. Nem mintha a kollektív öntudatra ébredéshez ne lett volna késő már a tegnapelőtt is, de ezt most hagyjuk. November harmadik napját tartjuk, ami a naptár szerint – félve írom le, pláne miután elolvastam az Index helyén működő orgánum által a Csák János nevű kultúráért és innovációért felelős miniszterrel és kultúremberrel készített, a magyar közpénzszolgálati hazugsággyár összes mikrofonállványát megszégyenítő alákérdezős exkluzív álinterjút – sok minden más mellett a magyar tudomány ünnepe. Az MTA 1997 óta megemlékezik erről, hivatalosan azonban 2003 óta ünnepeljük minden év november 3-án. Azon a napon, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság megalapítására, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását.

Hát izé. 2022-ben, a kétharmados, rendeleti kormányzással súlyosbított illiberális orbánizmus tizenharmadik évében, amikor már túl vagyunk felsőoktatási intézmények ellehetetlenítésén, beszántásán, vérbe elhajtásán, amikor az innovációért felelős miniszter azzal van elfoglalva, hogy beszólogasson a kétharmados önkény által szétvert és ideológiai alapon újjászervezett SZFE demonstráló hallgatóinak, meg az éhbérért robotoló tanárok béremeléséért szerveződő tüntetések résztvevőinek, amikor a szellemileg, kulturálisan pallérozott grófok helyett félművelt gázszerelőkből lett milliárdosok politikai megélhetési gazdái nem felajánlanak a sajátjukból, hanem törvényesítve viszik a közöst, enyhén perverznek tartanám, ha ezen a napon lenne mit ünnepelni.

Fogalmam nincs, mit szólna ahhoz Széchenyi István, ha látná, hogy 197 évvel az ő nemes, előremutató, a köz érdekét szolgáló felajánlása után, milyen minőségű emberanyag ejtette foglyul azt az országot, amelynek fellendülését ő a tudomány felkarolásában látta. Vajon mit szólna, ha látná, hogy egy, az olajszőkítést közelről ismerő, nem kicsit rovott múltú és jelenű ex-rendőr felel papíron a rendészeti kérdéssé züllesztett közoktatásért, akinek azonban ezer dolga van, úgyhogy pont nem ér rá a kormány által szőnyeg alá söpört, mindenféle hazug, mondvacsinált indokokra hivatkozva elnapolt pedagógusbérekről és a turulszarba beletaposott, gyermekmegőrzővé silányított oktatásról szóló parlamenti úgynevezett vitán részt venni. Mert mégis mi a franc köze lenne az aluliskolázott, Forbes-listás gázszerelők országában az oktatásért felelős rendőrminiszternek ahhoz a szakterülethez, amelynek ő a felelőse. Majd Csák János kontraszelektált kultúrember elmagyarázza, hogy is van ez, és nem röhögi el magát, és a két alákérdező lakáj se röhögi el magát:

A kormány működése nagyon kollegiális minden kérdésben. A tárcavezető ismerteti a helyzetet, de mindenki beleszólhat, és arra törekszünk, hogy beavassuk egymást az egyes területek problémáiba. Hosszú és mély beszélgetések folynak az oktatásügyről is. Pintér Sándor miniszter úr, mint mindennel, amihez hozzákezd, módszeresen és alaposan foglalkozik ezzel a kérdéssel is, és mivel ő az oktatásügybe kívülről érkezett, nem lehet elfogultsággal vádolni. A tényeket nézi.

Ugye? Majd ők megbeszélik egymás között. Hosszan és mélyen. A pedagógusoknak meg majd Pintér és Csák főnöke megüzeni az azonnali parlamenti gecinikus jelenése során, hogy lófasz lesz itt, nem béremelés. Érjék be azzal, és örüljenek annak, hogy nem zuhantak ki a rezsicsökkentésből, mármint abból, ami megmaradt belőle. Ha meg nem sikerül a marha kedvezményes átlag alatt fogyasztani, akkor lehet elmenni miniszterelnöknek. Mert annak 3,5 millió forintos fizetés mellett azt sem kell tudni, hogy mennyi rezsit fizet. Majd az asszony elárulja, írásba adja, hogy mennyit. Nem mintha ne lenne magánügy, amihez közönséges alattvalónak semmi köze, és különben is adjon hálát, amiért miniszterelnöki rezidenciában is lakhatna a miniszterelnök, de magánlakásban lakik. Mert egy puritán, plebejus, földhözragadt erkölcsi világítótorony. Az.

Hát hogy is mondjam, túl azon, hogy egy fennállása óta életvitelszerűen az adófizetők pénzéből élősködő, a közpénzekkel a szuverén korrupció viszonyában lévő miniszterelnöknek nincsenek magánügyei? Sem azt nem akarom elképzelni, hogy mi lenne most, ha miniszterelnökként egy másik ember (tudjukki) mondja bele a nép sápadt orcájába, hogy az asszonynál kell kuncsorogni a rezsiszámláért, sem azt, hogy mit szólna ehhez a az erkölcsi, antropológiai és kulturális értelemben silány és méltatlan bohózathoz gróf Széchenyi István államférfi, író, polihisztor, közgazdász, „a legnagyobb magyar”. Pláne, ha még azt is hozzáteszi, hogy aki képtelen kifizetni a rezsijét, az keressen többet, bazmeg. Mi a francot lehet arra mondani, hogy Magyarországon az elmúlt tizenkét év „kifejezetten sikeres” gazdaságpolitikája után (olyan baromira sikeres volt, hogy nem tehetnek mást: foly-tat-ják) nincs pénz arra, hogy a nemzet napszámosainak jelenlegi éhbérét emberhez és egy európai kultúrországhoz méltó szintre emeljék, a miniszterelnöknek meg ehhez annyi hozzáfűznivalója van, hogy minden költségvetési pluszbevétel a rezsivédelmi alapba megy, amivel a pedagógusok családjai is jól járnak, és hogy a szankciópárti, ránk atombombát dobó rohadt EU pénzei nélkül nem lehet jövőre 23, két év múlva 25, három év múlva pedig 29 százalékkal emelni a pedagógusok bérét, hanem csak évi 10 százalékkal. De ők amúgy (nesze neked, Parragh) nem a munkaerő olcsóságában, hanem a minőségében, a jólképzettségében hisznek.

Elszámoltam Lovasberényig, kímélendő a nyomdafestéket, pedig arról még egy szó se esett, hogy az elmúlt tizenkét év KIFEJEZETTEN SIKERES gazdaságpolitikája után olyan jó állapotban van az ország, hogy a rongyos 150 milliárdos (= a Mészáros nevű strómanpénztárca vagyonának töredéke) Gyármentő Programra, egy idióta gépelési versenyfutás keretében kevesebb, mint húsz percig lehetett regisztrálni, és már el is fogyott a keret. Vagyis ma olyan alapon lehet Magyarországon állami támogatáshoz hozzájutni, hogy ki a gyorsabb, kinek van mázlija, és jó időben nyomja le az Entert. Mert ha nincs, akkor a vállalkozó, gyártulajdonos úr vagy hölgy hoppon marad. Mert ma a kontraszelektált, félművelt milliárdos gázszerelők és a rezsiszámla ügyében az asszony szoknyája mögé bújó korrupt miniszterelnökök országában (a többes szám nem indokolt, de így jobban hangzik) nem aszerint hasznosulnak a közpénzek, hogy kinek jobb a pályázata, esetleg kinek van nagyobb szüksége a támogatásra, hanem hogy ki gépel gyorsabban 7:30 és 7:48 között.

És ez még mindig a jobbik eset, mert ebből a 150 milliárdból talán jut szabad szemmel értelmezhető összeg olyan helyekre is, ahol valóban van értelme a támogatásnak. Ezzel szemben, vagyis a gyárakkal szemben a szociális alapon segítségre szoruló magyarok mehetnek a kukába, miután a magyar oktatási rendszer ellen elkövetett merénylettel egyenértékű kormányzati bűnök sorában említhetjük immár, hogy a fideszes állam éppen a legnagyobb társadalmi-gazdasági összeomlás közepén vonul ki a szociális ellátásból, és az egyénekre, a családokra, az önkormányzatokra, illetve a karitatív szervezetekre hárítja a szociális gondoskodás felelősségét. Aki szerint felháborító, hogy az embertelenség kormányának szótárából hiányzik a szolidaritás szó, az vegye tudomásul, hogy ez itt egy munkaalapú társadalom (aki nem dolgozik, ne is egyék), és nagyon helyes, hogy a magyar állam vállalta, hogy végső szereplőként helytáll akkor, ha erre már senki más nem képes. Az igen. És hálát hol kell elrebegni kötelező jelleggel azért, hogy a fideszes magyar állam vállalta, hogy beáll a sor végére, ha nagyon muszáj? Az igen. Egyébiránt pedig emberek kapcsán mellőzni kellene az a kifejezést, hogy dögöljenek meg, mert az visszatetsző. Őszintén szólva nekem sem nyerte el a határtalan tetszésemet, hogy egyesek „lex Megdöglesz”-ként emlegetik a kormány szociális érzéketlenségét, kegyetlenségét és gonoszságát megtestesítő szégyentörvényt, de azért megehetné a fene a legkisebb magyar érzékeny, malacrózsaszínű mimózalelkét. Rohadt mély az a gödör, ahol egy minden erkölcsi tőkéjét vesztett, bizonyíthatóan korrupt kisember, Széchenyi István államférfi inverze moralizál a stíluson, miközben az érdemi kritikákra nem reagál. Nem szabad ilyen csúnya szavakat használni a parlamentben, ráadásul emberekre, ők ilyesmire soha nem vetemednének, eltartott kisujjal kikérik maguknak. Az más kérdés, hogy közben belerugdossák az árokba az elesetteket, szegényeket, betegeket, rászorulókat. Csak a csúnya szavaktól rázza őket a hideg. Egy tizenéves diáklányt is páros lábbal gyaláznak lassan két hete. De ha már a megélhetési gonoszság forgatja az ő véreres szemeit a szóhasználaton, legalább lenne következetes egyszer a büdös életben:

[…] a szankciós politikát mindenképpen meg kell változtatni, mert beledöglünk ebbe, belegebedünk. (Orbán Viktor, 2022. október 14.)

Amúgy tényleg. Csak nem Brüsszel miatt, hanem az elmúlt ezer év legsikeresebb propagandakormányának köszönhetően. Amelyik a legnagyobb összefosás idején is gondoskodik arról, hogy a Mészáros-klán felzabálja a nem mellesleg kínai rendőrőrsök, orosz diplomaták és kémek lerakatává züllesztett országot, amelyik fél világgal szembe menve zsarol, vétóval fenyegetőzik és békéről hörög, miközben a mindent túlordító propagandagyára leplezetlenül szurkol a moszkvai háborús bűnösöknek, és dezinformációs hadviselést folytat az elhülyíteni, lebutítani kívánt magyar társadalom ellen. Még szerencse, hogy Széchenyi ezt a történelmi lealjasodást és belegebedést nem látja. Az külön öröm, hogy a róla elnevezett díjat bitorló, az ország lejáratásában és nevetségessé tételében aktív szerepet vállaló történészt és NER-ideológust se.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább