Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Olyan gazdag, sikeres, nagy ország lettünk, hogy itt a valóság már egyáltalán nem számít

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Minden tiszteletem azoké a bátor fiataloké, akik vasárnap kimentek tüntetni, remélem, hogy nem a félelem adja azt a töredék reményt, azt a halk, elhaló talánt, ami bennem még pislákol. Hogy talán majd most lesz valami. De most nem erről lesz szó.

Hanem arról, hogy bár a tények makacs dolgok, Orbán még fennen tündököl. Tavaly októberben még több százezres phenjani edzettségű rajongótábora előtt harsogta zagyvaságait, az akkor még a világ legerősebb, erősebb és annál is erősebb országának vezetőjeként. A minap néztem vissza az akkori beszédét, amely sajátosan zagyva lázálmait adta vissza a valóságról. Mi mást tehetett volna. Hasonlított a tavalyi és idei beszéde is egy ocsmány eseményre. Lehet bármit rám kiabálni emiatt, de teljesen olyan volt, mint Horthy kormányzó beszéde Észak-Erdély egy részének visszacsatolásakor. Amikor a nagyságos nemzetes nagyméltóságúak elkülönülve, papokkal és nyaloncokkal és a fenséges, szépséges arisztokráciával akkor hallgatta a nemzet vezetőjét. Horthy azt hazudta nemzetének, lerázza róla Trianon igáját, felszabadítja az elcsatolt területeket. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy semmilyen politikai mozgalom, szervezett magyar erő a határon túl semmit nem tett ezért. Horthy egy olyan szövetséges román királyságtól rabolt területet, amelynek egy részét Besszarábia, a szovjet hadsereg, a nagy Sztálin dicsőségére felszabadította a bojárok uralma alól, és területileg hozzácsatolta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez. Mekkora jellemtelen parazitizmus egy szövetséges területének elfoglalásakor nem segítséget nyújtani, hanem gusztustalanul azon nyálazni, hogy Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz? Mindegy is.

Most Orbán beszél több mint egy évtizede. Mindent és mindennek az ellenkezőjét. Volt már 56 a nemzetközi méjnsztrím elleni igaz magyar harc, a buzik, a menekültek, a nyugat, az elefántok, Brüsszel meg minden és mindenki ellen. Aztán mostanra kiderült, hogy leginkább azért harcoltunk 56-ban, hogy az USA és a Szovjetunió békét kössön helyettünk. Orbán már ezermilliárdszor átírta a valóságot, és egyfajta tér-idő dimenzió ugróként már nem is tudja, mi van. Akkor mi honnan is tudhatnánk? Itt a Direkt36 kiváló cikke arról (is), hogy miként kell mindenkinek Orbán rögeszméihez idomulnia. Mind a katonai, mind a polgári hírszerzés, és úgy általában az egész udvartartás. Csak az van, amit Orbán képzel a világról. A valóság nem érdekes. Igen, ő az a miniszterelnök, aki szerb kollégájával nem létező embereknek integet a vonat ablakából. Az is igaz, hogy volt egy román kommunista diktátor is, aki egy bolgár diktátorral együtt vonatozott, és rá tudta venni a bolgár kommunista diktátort, hogy semmi esetre se legyenek szovjet tagköztársaság. Nos neki, a nagy román kommunista diktátornak azon a vonatúton szívből örültek a bolgár parasztok.

De Viktor más. Ő tudja, mi van a világban, és megint nyert. Nem tombolán, hanem Brüsszelben. Legyőzött mindenkit ő, a kedves vezető. Mert ő mindig győzni megy. Én naiv barom úgy gondoltam anno, hogy a CPAC-on kiművelt republikánus közgazdászok, szociológusok értelmiségiek hallgatják a beszédét. Ehelyett kiderült, hogy néhány száz helyi névtelen senki volt jelen a republikánus politikusok értelmiségiek közül. Olcsó bazári majomként támasztotta a bratyizó, lábszagú baromságaival akkor is a pulpitust, neki ez a világsiker. Megjegyzem, egy énekelni sem tudó Elvis-imitátor zöld séróban több embert vonz. És ugye ebben a relációban nem a fellépő fizet. De itt nem állt meg, idétlen zagyvaságait a német közönség előtt is elsütötte. Elmondta, hogy bármely ország lerohanhat bármely országot, lemészárolhatja a népét, bármit megtehet vele, a béke záloga Donald Trump. Igen, ezt nem egy gyógyszerre vedelő IQ-bajnok mondta a kocsmában két behugyozás és hányás után merevrészegen, ezt egy miniszterelnök mondta. Hogy Donald Trump és kész.

Mondjuk egy olyan ország miniszterelnöke ő Viktorsága, amelynek közintézményeiben nincs fűtés, amelynek iskoláiban fáznak, amely a világ ötödik leghájTEKebb országa. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ezen a télen már lesz kazán az iskolák előtt. Méghozzá konténerkazán. Micsoda high-tech berendezés ez egy átlagos londoni buszhoz, vagy egy sinkanszenhez képest.

Vajon Orbán Viktor, aki alapvető erkölcsi fogyatékosságát és bunkóságát miniszterelnökként diktátori hajlammal kompenzálja, ilyenkor mit képzel? Jó lenne tudni, ha már az utolsó névtelen szekértolóval bezárólag mindenkinek az a feladata, hogy a diktátor képzeletének megfeleljen. Neki látomásai vannak, neki mindig meg kell felelni. Olyan gazdag és nagy ország lettünk, hogy itt a valóság már egyáltalán nem játszik szerepet. Lett szankciós infláció, van háborús infláció, holott háború legkésőbb 2014 óta van, de mindegy, mert a valóság itt egyáltalán nem számít. Ennek alapján itt nem árnyékkormányra, hanem az esküjükhöz hű közalkalmazottakra lenne szükség, akik nemcsak Tasnádinak tudnak adni papírt arról, hogy beszámíthatatlan, hanem a fent emlegetett embernek is. És elvitetik oda, ahol a valóság nem olyan fontos, ám a reggeli torna előtt mindig mindenki beveszi az előírt gyógyszert. A leggusztustalanabb mindebben az, amikor tanult elmék leülnek és elemzik, mit mondott őfelsége és azt hogy gondolta. Hát faszikáim, anno egy fiatal korzikai elment bő félmillió katonával Moszkváig, és senki nem azt elemezte, hogy mit pofázott Sándor cárnak a békéről.

Szóval ragaszthatsz gyáva senkiként plakátot az ég aljára is a szankciók ellen, de mondok én valamit: Málta népe hónapokon át fél liter vizet fogyasztott naponta és szomjazva várta a Pedestal-konvojt, de nem volt olyan máltai ember, aki azt mondta, vagy gondolta volna, netán azt szerette volna, hogy szálljanak csak meg minket az olaszok, mert ez nem a mi háborúnk, és akkor lesz víz. Várták a konvojt, szomjazva nélkülözve és az utolsó sörüket is inkább csüggedt brit katonáknak adták, talán még a helyi alkeszek is lemondtak róla. Ezzel szemben te csak egy gyáva, sunyi, aljas, 1956-ot is a trambulinról leköpő politikai szélhámos vagy, egy magából egyre inkább kivetkőző bomlott elme a világ vezetői között. Igaz, ugyanez a tapló senki voltál már akkor is, amikor arról pofáztál, hogy az ukránok úgysem nyerik meg a háborút. Az vagy, amióta csak létezel: egy jellemtelen senkihuszár. Egy ló és kard nélküli utcai harcos KISZ-titkár. Semmi több.

Karakó Tamás

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.