Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nemzeti bújócska

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ezen röhögök egy ideje, mivel igen élesen látom magam előtt a jelenetet:

Csak egy két perces videót akartam tegnap felvenni a Kunigunda utcában.De az MTVA úgy megijedt, hogy a pillanatok alatt annyira lezárta az összes kapuját, hogy az egyik biztonsági őrt is sikerült kizárniuk… Szegény hiába szaladt az egyik kaputól a másikig, nem engedték be. Még mindig ott ténferegne, ha nem lettem volna olyan udvarias, hogy átmegyek az út túloldalára és akkor az egyetlen, résnyire nyitott kapun beengedték az érkezőket és kiengedték a benn levőket. Még az ételfutár sem mehetett be, csak azért, mert egy kétperces videót akart egy képviselő az utcán felvenni.

Akár valamelyik stand upos humorista közösségi oldalán is felbukkanhatott volna ez a néhány sor, de sajnálatos módon nem ott futottam bele, hanem:

Ez már tényleg az a pillanat, amikor el kell engedni az egészet, bátran ki lehet nevetni a rendszert és önmagunkat is. Nem arról van szó, hogy egy biztonsági cégnek sikerült valahogy ilyen kevéssé találékony munkavállalókat toborozni, majd pont egyszerre voltak egy helyen szolgálatban, és az okozta ezt a burleszkbe illő jelenetet. Szerintem az van, hogy rájött a szaporafosás a komplett NER-re, és ez bizony csúnyán fertőző szokott lenni. Emlékezzünk csak vissza – nem volt az olyan régen – Orbán Viktor Szegeden majdnem megtartott ünnepi beszédére, aminek még a gondolatát is csuklóból tagadták. Aztán itt van a következő nemzeti ünnep, aminek a hivatalos programja szinte végig ismeretlen volt, majd Havasi Bertalan bejelentette, hogy a fővezér Zalaegerszegen fogja 23-án átadni a Mindszenty József Látogatóközpontot. A város hivatalos honlapján 21-én sehol nem szerepel Orbán Viktor ünnepi beszéde, pedig ez nem kis esemény általában. 13-án tették közzé az ünnepi programot, ebben sem a kormányfő, sem a Mindszentyneum átadása nincs feltüntetve. A néhány programpont mellett ezt írják:

Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy 2022. október 23-án (vasárnap) 16.40 órától városi megemlékezés miatt lezárják az Ady Endre utca ’56-os Emlékmű előtti szakaszát, valamint a Botfy Lajos utcát. A jelzett időszakban a Táncsics Mihály utcából csak balra lehet kanyarodni.

Az útzárás feloldására fokozatosan, az ünnepséget követően, várhatóan 18.15 órakor kerül sor.

Egy héttel később, 20-án ez jelent meg a város honlapján, indoklás nélkül:

Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a Batthyány utca Október 6. tér felőli oldalát és a Batthyány utca Mária Magdolna Plébániatemplom keleti oldaláig tartó szakaszát 2022. október 22-én, szombaton, 8.00 órától- 2022. október 23-án, vasárnap, előreláthatólag 18.00 óráig a forgalom elől lezárják.

A 3-as és 4-es jelzésű helyi autóbuszjáratok az útlezárás idején terelőúton közlekednek.

Ezen a területen van a Látogatóközpont, ám a lezárás okát nem indokolják. Ez nagyjából azt jelentheti, hogy nem nyilvános eseményről van szó, gondosan válogatott közönség előtt fog beszélni az utcai harcos. Már amennyiben valóban ott lesz, és nem valahol teljesen máshol. Nincs azzal a világon semmi baj, ha nem Budapesten szólal meg a kormányfő, bármelyik magyar falu és város éppen olyan fontos helye az országnak, bárhol joga van nyilvánosság elé lépni. Ennek a módja az, ami szánalmas. A sunnyogás, a titkolózás. Ez már legalább annyira vicces, mint a közpénzmédiás pánik Hadházy Ákos láttán. Azt azért nem látom a lelki szemeimmel, hogy erre fog berendezkedni az ország. Ahhoz túl kicsi és túlságosan kevesen lakunk itt, hogy tartósan tudjon bujkálni a miniszterelnök, az ő udvartartása és a médiája, valamennyi  kiszolgálójával egyetemben. Pedig úgy fest, most ez az irány. Amikor a tankerületi vezetők is magukra zárják az ajtót, és nem csak a sajtó, de a hozzájuk tartozó pedagógusok elől is megpróbálnak elbújni, amikor úgy kell üldözni a politikusokat, hogy fel lehessen tenni egy kérdést, amikor a levélben feltett kérdésre minisztériumok és egyéb hivatalos szervek nem válaszolnak, amikor a nemzeti ünnep hivatalos programja napokkal előbb lesz csak nyilvános, amikor már nem csak a közmédia, de az ő biztonságukra kirendelt (és ezen is töprengjünk el, hogy kitől kell védeni őket) biztonsági őrök is úgy megrémülnek egy képviselőtől, hogy ijedtükben egymást és az ételfutárt is kizárják, az már vagy nagyon ijesztő, vagy nagyon röhejes. Szerintem inkább röhejes.

Pedig teljesen törvényszerű a dolog. Ha egy ország irányítását félelemre, fenyegetésre építik, akkor a végén ez történik. Sokáig a munkavállaló, az átlagember, a pedagógus, a szülő, az óvónő, a kórházi dolgozó fél a főnökétől, a tankerülettől, a hatóságtól, a minisztériumtól, aztán van egy kritikus pont, amin megfordul a dolog. Abban a pillanatban már nem félnek azok, akiknek a munkája nélkül sehová nem jutna az ország, ám az ő felügyeletükkel, megregulázásukkal megbízottak hirtelen rájönnek, hogy bizony nagyon kellemetlen, ha nem ők kérnek számon, hanem őket kérik számon, ha nekik kell elszámolniuk a döntéseikkel. Demokráciában ez teljesen megszokott, diktatúrában azonban nem az. Ha majd egyszer olyan minisztereink lesznek, akik minden gond nélkül felülnek a buszra, villamosra, vonatra, metróra, ha nem fognak testőrök mögé bújni, ha kötelező lesz a sajtóval szóbaállni, ha ki kell adni a nyilvános adatokat, ha nem lehet döntéseket hozni az érintettek feje felett, vagy egyenesen tiltakozásuk ellenére, mert az azonnali ajtócsapkodással jár, ha ez nem lesz következmények nélküli ország, akkor elmondhatjuk, hogy ki tudtuk szabadítani magunkat a ketrecből. Az irány jó. Most annyit tehetünk, hogy nem bosszankodunk, hanem röhögünk. Van min.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.