NEHAZUGGY

Nem működik a fenyegetés, váltani kellene

Tamás Róbert | 2022. Október 14, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Úgy tűnik, a vénasszonyok nyara kitart még néhány napig. Ez nagyszerű hír, az már sokkal kevésbé, hogy a kártékony vénemberek nagyon hosszúra nyúlt nyara sem akar véget érni sehogy, pedig már nagyon itt lenne az ideje. Napok óta próbálom feldolgozni az üldözött tankerületi vezetők bánatát, de eddig még nem jártam sikerrel. Azt persze nem tudom, hogy akik felhívták őket telefonon, azok miket mondtak, de nagyon erős kétségeim vannak nekem. Nem lehetséges, hogy simán csak felelősségre vonták őket az emberek, és ehhez ők nincsenek hozzászokva? Netán nem is úgy készültek, hogy számot kell adniuk a működésükről valaha, valakinek. A probléma megoldása semmiképpen nem az, hogy akkor jól leszedik az internetről az elérhetőségeiket, hanem talán az, hogy egyeztetnek az érintett iskolákkal, leülnek a pedagógusokkal és a szülőkkel és igyekeznek tisztázni a zavaros ügyeket, megoldani a megoldásra váró problémákat. Amikor eljön az ideje, soha nem húz ki senkit a csávából az a sokat ismételgetett, ám merőben hatástalan mantra, hogy parancsra tettem. Az embernek – minden egyes embernek – van szabad akarata. Amikor hajt és könyököl valaki egy ilyen posztért, akkor pontosan kell tudnia, hogy mit vállal. Magyarországon nem gyakori, ezért meglepő lehet, de előbb vagy utóbb általában el szokott jönni az a pillanat, amikor számon kéri a munkaadó a dolgozót. Ez a versenyszférában gyakori, a kormánypárt utasításait végrehajtó szerveknél nem annyira. Ha mégis bekövetkezik, akkor jön az ámulat és a sértődés. Főként a duzzogás szokott nagyon menni. A rendőrtől a tankerületi akárkicsodáig mindenki nagyon zokon tudja venni, ha felhívják a figyelmet a hibákra. Úgy hiszem, alapvetően azzal lehet a probléma, hogy már a munka megkezdésekor sincs tisztában azzal a közalkalmazottak – főként a vezető beosztású közalkalmazottak – egy jókora hányada, hogy a státuszuk megnevezésében nem azért szerepel a köz szó, mert onnantól azt csinálhatnak következmények nélkül, amit csak akarnak, és mindenki le van szarva. Azt jelenti a dolog, hogy a fizetésüket a köztől kapják, munkájukat a köz érdekében kell végezniük és a köz bizony felelősségre vonhatja őket, ha elfelejtik azt, hogy nem pártkatonaként kapják a fizetésüket. Most valami ilyesmi történik, nem kell ezen duzzogni. Főként nem kell ezért a pedagógusokat, a diákokat és a szülőket hibáztatni, mert már ez a legújabb irányvonal.

Miközben az euró elég stabilan bevackolta megát 430 forint fölött, Orbán Viktor fontosnak érezte személyesen szorongatni Milorad Dodiknak, a boszniai szerbek vezetőjének a kezét. Gulyás Gergely éppen azon fáradozott, hogy elmesélje, nagyon jó lesz mindjárt a pedagógusoknak, úgy megemeli a kormány a fizetésüket, hogy 2025-re már bruttó 777 ezer forint is lehet. Már csak az kell, hogy Brüsszel küldje a pénzt. Hát nyehehe. Bruttó 777 ezer (ez a szám honnan jött?) nettóban 516.705 Ft. Most. Három év múlva saccperkábé fog annyit is érni akár, mint a jelenlegi pedagógusbér. Már ha nem dől be a forint, ha nem gyorsul az infláció és ilyesmi. És közben próbáljunk arra koncentrálni, hogy ez az elégedetlenségi hullám nem az évi valahány százalékos béremelésről szól elsősorban, hanem nagyságrendekkel többről. Az oktatási rendszer átalakításáról, az oktatás szabadságáról, a túlterhelés (és itt nem csak a pedagógusokról van szó, hanem a diákokról is) csökkentéséről, a korszerű, versenyképes tudáshoz való hozzáférésről és nem utolsó sorban a sztrájkjogról. Eleve a béremelés ebben a formában pont francot nem ér, hiszen éppen az eredeti célhoz nem viszi közelebb az ágazatot. A pedagóguspálya ilyen feltételek mellett három év múlva sem lesz egy centivel sem vonzóbb, mint most. Ha nem lesz vonzóbb, nem lesz, aki tanítsa a fiatalokat, ha pedig nem lesz elég – és nem csak elég, hanem alkalmas és elhivatott – pedagógus, akkor Lölönek már most ki lehet osztani a professzori címet, mert ő lesz a legokosabb az országban. Tehát célszerű lenne megérteni a kormánynak, hogy ezt már nem fogják megállítani egy kis pénzzel, fenyegetéssel főleg nem. Akár be is fejezhetnék a megfélemlítést, mert ellenkező hatást váltanak ki vele. Ez bizonyára szokatlan, főként a rendőrminiszternek, de elő szokott néha fordulni.

Jelenleg inkább az az ország legokosabb embere, aki a népszámlálást megálmodta. Komolyan mondom, én ilyet még életemben nem láttam. Abszolút nem érdekel senkit egy csomó dolog, amit én például megkérdeztem volna, ellenben a kérdések közel fele a kitöltő élettársára, házastársára vonatkozik. Tőlem is megkérdezik azt, amire ő már válaszolt. Hol született, miért, végzettség, gyerekek, egészen részletekbe menően, persze rám vonatkozóan ugyanezek a kérdések az ő kérdőívén. Bele se merek gondolni, hogy ahol él 4-5 ember egy lakásban, mondjuk két szülő és nagykorú gyerekeik, ott ugyanez a cécó ötször. Mi ennek az értelme? Ellenben az nem volt kérdés, hogy milyen a lakás hőszigetelése, milyenek a nyílászárók, van-e a környéken tömegközlekedés, milyen az ellátottság, van-e orvos, burkolt út, sportolási lehetőség. Sőt, az sem volt kérdés hogy én sportolok-e, bankolok-e, van-e okostelefonom, járok-e nyaralni, voltam-e már külföldön, nézek-e tévét, olvasok-e újságot, könyvet, járok-e színházba. Ha én népszámlálnék, csak érdekelne, mert a többi kérdésre a válasz benne van amúgy is a nyilvántartásokban.

Ma folytatódnak a pedagógussztrájkok és demonstrációk, egyre több intézmény csatlakozik, de nem csak ezt szúrta el parádésan a nagyon hozzáértő kormány, hanem a külpolitikát is. Szijjártó Péter kissé sértetten hisztizik, hogy márpedig ő egy hős, mert akkor is tárgyal Lavrovval, ha egyetlen más uniós politikus nem hajlandó erre, mert ő mindent vállal az ország érdekében. Ezek szerint a többi politikus a saját országának az érdekei ellen dolgozik, tehát már megint minden hülye szembejön az autópályán. És nem csak szembejönnek, még dudálnak is, például utoljára (bár nem egyedüliként) a cseh külügyminiszter találta pofátlannak a magyar külügyminiszter különutasságát. Végezetül az örömhír: a pártmédia rajong Orbán Viktorért ás úgy látja, a józan észt képviseli az uniós politikusok között. Erről a századvéges Kiszelly Zoltán mesélget. Én azért ajánlanám mindenki figyelmébe az ősi kipcsak közmondást: ha 27 ember ül körbe egy asztalt, 26 fehérnek látja a falat, egy lilának, akkor valószínűleg nem a huszonhatnak van baj a látásával, hanem az egynek. Akkor is, ha ő ordít a leghangosabban.

Kellemes ébredezést, nyugalmas napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!