November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A tanárok béremelése nélkül nincs értelme csodát várni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bese Gergő atya, aki a KDNP-s vasarnap.hu oldalra szokott írogatni, most valamiért a Pesti Srácokon publikált egy cikket azzal kapcsolatban, hogy miért is gondolja problémásnak azt, hogy a tanárok az utcára vonulnak tüntetni az alacsony fizetésük miatt, miközben ez messze nem a probléma forrása, noha azzal egyetért, hogy emelni kell a pedagógusok fizetését. Az tény persze, hogy vannak súlyos problémák a morállal és számtalan olyan tanár oktat az ország különböző iskoláiban, akiknek a gyermekek közelébe sem kellene tartózkodniuk, de ennek megvannak a maga okai. De lássuk kezdésként, hogy miért is látja problémásnak azt Bese Gergő, hogy egyes tanárok az utcán követelik, hogy a kormány becsülje őket meg jobban és emelje meg a fizetésüket.

Pályám során tanítottam állami általános és középiskolában, dolgoztam egyházi általános iskolákban és szakgimnáziumokban is. Voltam igazgatóhelyettes a Balaton partján. Több, mint 20 iskolában fordultam meg, Győr környékétől egészen Bács-Kiskun megye déli részéig. Úgy gondolom, a több ezer diák, akiknek nevelője, tanára lehettem, ad egy biztos képet arról, mi zajlik tulajdonképpen a közoktatásban. A kép siralmas, de elsősorban nem a tanárhiányt említeném vagy az alacsony béreket, hanem a morált. A pedagógus társadalom mindent megtett azért, hogy oda kerüljön a társadalom szemében, ahol most van, azaz a béka feneke alá. De miért is fogalmazok ilyen keményen? Azért, mert látom a folyamatokat, benne élek és elszenvedője vagyok mindannak, amit a pedagógus értelmiség a nyakunkra öntött.

Nem mondom, hogy nincs igazság ebben, de nem arról van szó, hogy az alacsony bérek miatt alakult ki a tanárhiány, illetve az oktatók moráljának csökkenése? Nem ott kezdődnek a problémák, hogy egy tanár még annyit sem keres, mint egy árufeltöltő a helyi kisboltban? Aki ezt a fizetést elfogadja, az sem saját magát, sem szakmáját nem becsüli meg, miért pont a moráljával ne lenne probléma? Akik ma a tanári pályán maradtak, azok vagy azért tették ezt, mert hivatásuknak tekintik és semmiért sem mondanának le erről, vagy olyanok, akik sajnálatos módon nem érdemesek arra, hogy fiataljainkat tanítsák. A problémát viszont véleményem szerint igenis az elképesztően alacsony fizetések okozzák, hiszen ez mutatja a megbecsültségüket, ami valóban a béka segge alatt van.

De akkor – ezen logika alapján – miért sikerült a finn oktatási rendszert egy évtized alatt többek között a tanárok fizetésének megemelésével – Európa egyik legrosszabbjából a legjobbjává faragni? Nyilvánvalóan nem csak a fizetésemelések vezettek ide, de azért lehet némi köze a színvonal emelkedésének ahhoz, hogy olyan magas fizetéseket kínálnak egy-egy oktatónak, hogy sokkal többen jelentkeznek egy meghirdetett tanári állásra, mint amennyi embert fel tudnak venni. Ez azt jelenti, hogy az iskola dönthet arról, hogy melyik tanárt választja, amely döntést az oktató alkalmasságára tudja alapozni. Arról van tehát szó, hogy a lehető legjobb, leginkább kvalifikált, legtehetségesebb oktatót tudják felvenni, ezzel is tovább növelve az iskola színvonalát.

Finnországban nincs tanárhiány, mint ahogy az oktatók moráljával sincs semmiféle probléma. A világ az ott kialakított rendszer csodájára jár, de ahelyett, hogy átvennének egyes elemeket, inkább csak hüledeznek azon, hogy ilyet is lehet csinálni. Egy tanár akkor fog tudni kiválóan oktatni, ha egyrészről kompetens, másrészről pedig úgy érzi, hogy van értelme annak, amit csinál, a társadalom megbecsüli és van előrelépési lehetősége, van foganatja annak, amit csinál. Idehaza a tanárok kénytelenek szembesülni azzal, hogy sokan semmibe veszik őket, a fizetésük siralmas, nincs idejük semmire és pár év alatt kiégnek, ami sokszor a szakma elhagyásával végződik. Véleményem szerint igenis az alacsony fizetés miatt alakult ki a tanárhiány és emiatt csökkent a morál is. Ettől függetlenül persze számtalan olyan tanár van, aki magasabb fizetésért sem válna jobb tanárrá, de ez nem azt jelenti, hogy ne ez lenne a fő probléma.

Annak idején – amikor én jártam iskolába – sem mondhatnám, hogy nagyszerű tanáraim voltak. Sem általános iskolában, sem gimnáziumban, sem az egyetemen. Voltak jobb és rosszabb oktatóim, de nem emlékszem sajnos egyetlen olyan oktatóra sem, aki meghatározó lett volna számomra. De már akkor is elmondható volt, hogy a tanárok fizetése alacsony volt, tehát nem volt vonzó sokak számára ez a szakma, aki tehát értelmesebb volt, az sokszor inkább elment mérnöknek, vagy valami teljesen másnak, amit megfizettek kellőképpen ahhoz, hogy felnőtt korára ne éhezéssel töltse a mindennapjait. Ma aki nyelveket beszél, az nem megy el nyelvtanárnak, hiszen bármilyen más állással sokkal többet kereshet, és noha a pénz messze nem minden, de egy bizonyos összeg egyszerűen szükséges ahhoz, hogy az ember biztonságosan létezhessen.

Persze lehet beszélni az egyébként valóban létező súlyos problémákról, amelyeket Bese Gergő is idézett, de véleményem szerint ameddig nem sikerül megemelni a pedagógusok fizetését, addig hiába várjuk azt, hogy a tanárok morálisan rendbejönnek. A változáshoz igenis az kell, hogy kiköveteljék a fizetésemeléseket, majd ezt követően végre lesznek olyanok is a tanári pályán, akik képesek oktatni a gyermekeinket. A versenyképes fizetések versenyképes munkaerőt eredményeznek, ez ennyire egyszerű.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!