Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szépségtapasz a fekélyes nyomorúságon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tegnap reggel nem jutott már időm árnyaltabban is kifejteni, úgyhogy most megragadom az alkalmat, és ráteszek még egy lapáttal a pedagógusokat, a magyar oktatás ügyét, vagyis az ország jövőjét úgy általában magasról leszaró kommunikációs kormány rendkívüli nyugdíjemeléséről szóló döntésére. Amiről úgy áradozott és lelkendezett a megboldogult Index helyén éktelenkedő azonos nevű orgánum, hogy

már nyilvános Orbán Viktor becsületbeli ügye, nem ezt vártuk

Ez alatt azt értik, ami a szerdai Hivatalos Közlönyben megjelent kormányrendelet szövegében áll: 4,5 százalékos nyugdíjemelésről döntött a tisztesség és a becsület kormánya. A lelkendezésre okot adó tényállás benne, amit nem vártunk, ezért hasra vagyunk zuhanva tőle, hogy ez AZ INDOKOLTNÁL magasabb emelést jelent – amit közel egy hete, amikor odaült a kamera elé, és szólt a néphez, mert senki nem volt a közelben, aki félbeszakította volna, és összezavarta volna a monológjában, az Orbán nevű miniszterelnök  becsületbeli ügynek nevezett. Lám-lám, nem volt hiábavaló a pedagógusok és diákok követelése, a tisztesség és becsület kormánya meghallotta a szavukat. A négy és fél százalékos emelés januártól visszamenőlegesen jár, a jövő hónapban pedig érkezik a nyugdíjprémium is, aminek a kifizetését a törvény 3,5 százaléknál magasabb GDP-növekedéshez köti.

Mielőtt az Indexhez hasonlóan önkívületi állapotba kerülnénk: az emelés megfelel annak a rendelkezésnek (vagyis nem Orbán Viktor személyes kegyéről van szó), hogy amennyiben az infláció magasabb annál az értéknél, ami a nyugdíjemelés alapja, akkor az államnak visszamenőlegesen kutyakötelessége korrigálni az emelést, méghozzá a január-augusztusi inflációs adat figyelembevételével. Azt írja még az újság, hogy mivel az 5 százalékos év eleji emeléshez képest 3,9 százalékos pótlólagos nyugdíjemelés már történt ebben az évben, a Portfolio – amely szintén lelkendezik és hatalmas meglepetésről ír – számítása szerint a kormánynak 1,8 százalékos újbóli emelést kellett volna megállapítania, ehhez képest jóval többet kapnak a nyugdíjasok. Ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy az év végén mindenki a korábbiaknál is magasabb, 20 százalék körüli szinten várja a fogyasztói árak emelkedésének tetőzését.

Akkor beszéljük meg ez mi, károgó libernyákok, akik szerint egyfelől parádés, ahogyan az egyik nyomorúságot egy másik nyomorúság szépségtapaszolásával igyekszik elkenni és az ágy alá berugdosni a korrupció kormánya, másfelől akik szerint a 4,5 százalékos nem várt, hatalmas meglepetést jelentő, rendkívüli és becsületbeli emelés rohadtul nem kompenzál semmit. A csillagos eget rugdosó élelmiszerinflációt biztosan nem, miután a nyugdíjasok fogyasztói kosarában viszonylag ritkán szerepel a toronydaru, az akciós kerti törpe, vagy körfűrész, ellenben nekik is pont annyival drágult a rezsijük, mint Kövér Lászlónak. Aki biztosan készül már annak az evidenciának a kifejtésére, hogy egyébként a tisztességes nyugdíjasok amúgy se a nyugdíjemelésük mértékétől teszik függővé a szavazatukat. De ez megint az a téma, amit nem érdemes elviccelni, mert véres és súlyos.

Mint ahogy az is igaz,  hogy nem kellene mindenféle tudományos, számításokon alapuló magyarázatokkal sem körbebástyázni és valamiféle jóléti, a kormány szociális érzékenységet demonstráló intézkedésként keretezni ezt a hatalomtechnikai húzást. Ez tudniillik semmi más, csak hatalmi önérdek. Ennek a váratlan és rendkívüli emelésnek egyáltalán nem az az oka, hogy olyan nagyon megrémítette őfelségét a szépkorúak éhenfagyásának reális veszélye, hanem mert a kormány számára a nyugdíjasok szimpátiájának megőrzése felülírja, mint holmi lázadó pedagógusok és diákok lázadozásának felforgatási potenciálját. Magyarul: az elvtársak nem foglalkoznak veszett ügyekkel, márpedig a tizenéves kamaszokat, fiatalokat elveszítették. Ezért nem maradt más hátra, mint az egyébként is darabjaira hullott társadalom elleni újabb merénylet. Még mielőtt a nyugdíjasok túlzott szolidaritást vállalnának az ország jövőjét jelentő diákokkal, megosztják a népet. Nem az oktatás körülményein javít, hanem az idősek esetleg formálódó szolidaritását, netán öntudatra ébredését fojtja el csírájában.

Meg lehet nézni, hogy mennyire jól működik ez a fajta egymás ellen hergelés a fotel- és internetforradalom országában, ahol a pillanat töredéke alatt estek egymásnak az alattvalók, aszerint hogy ki melyik felén áll az általános kizsigerelési egyenletnek. Hogy megint milyen menetrend szerint hágott a tetőfokára a nyugger- és csirkefarhátkommandózás, a bezzegezés, az acsarkodás. Rohadtul szomorú ez az egész, mert a természetesen a nyugdíjak nagyon is jogos emelése alapvetés. De az ocsmány időzítés, a gonosz cinizmus, ahogyan egy országos oktatási tüntetésre válaszként az indokoltnál magasabb nyugdíjemelést nyögnek be – nem a pedagógusok bérrendezése mellett, hanem ahelyett (!!!) – velőtrázó. És működik. És máris nem arról beszélünk, hogy de hát meg sem közelíti a valódi inflációt az idei emelés (5+3,9+4,5=13,4), hogy tizenkét év alatt a béremeléseket rohadtul nem követő alamizsnaosztogatás oltárán elszegényedtek a nyugdíjasok, hogy a 30-40 százalékos élelmiszerinfláció és a rezsiszámla megduplázódása mellett mit jelent valójában ez 4,5 százalék, hogy ez a nyugdíjprémiummal együtt is átlagosan 87 ezer forintot talán még szépségtapasznak nevezni is túlzás, vagy hogy rohadtul nem az a kérdés, hogy mekkora az infláció, aminek a vágtatása esetén a kormánynak kötelezettségei vannak, hanem az, hogy mekkorának hazudják. Nem. Ehelyett egymást marják, sértegetik, gyalázzák a népek, ahelyett, hogy azokra lennének dühösek, akik átvágták őket, mint szart a palánkon. Pedagógusokat, nyugdíjasokat, aktív és nem aktív korúakat egyaránt.

Szóval mielőtt elájulnánk a hálától és a gyönyörűségtől, és teljesen indokolatlanul kapkodnánk a fejünket, hogy micsoda hatalmas meglepetés ez, nyugodjunk meg. Nincs ebben semmi meglepetés, kizárólag hideg számítás van mögötte. A teljhatalom önös, könyörtelen érdeke. A felismerés, hogy létkérdés a politikailag legaktívabbnak minősülő réteg megtartása ezekben a vészterhes időkben, amikor a nyáj elkezdett szétszéledni. Nincs itt semmi, amiért hálásnak lehetne lenni, alamizsnáért cserébe nem kell piedesztált emelni a korrupció kormányának. Amely kizárólag szétteríteni, tompítani akarja a társadalmi feszültséget és frusztrációt, irányítani a jogos dühöt és haragot, és egyáltalán nem érdeke, hogy az emberek tudatosítsák magukban: a tanárok béremelésért folytatott küzdelme mindennél megalapozottabb, a nyugdíjasoknak juttatott alamizsna pedig nem ajándék, és nem valódi támogatás csak azért, mert a 4,5 több mint az 1,8. Mert még a végén ezek a felismerések és dühök szolidaritássá érnének össze. Az pedig úgy hiányzik a konszolidált önkényuralomnak, mint egy púp a hátukra. Úgyhogy viszonylag kis ráfordítással próbálják befogni az egyesek száját, mintha a kettesek nem is léteznének, miközben bíznak benne, hogy a magyar úgyis olyan, hogy hamarabb ugrik neki a zöldebb kerttulajdonos szomszédjának, mint hogy szembenézzen azzal, hogy tulajdonképpen ki tapos a nyakán.

A címlapkép a hvg.hu egy 2017-es riportjából származik, amelyen azt örökítették meg, hogy Orbánt ujjongó nyugdíjasok fogadták Győrben. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.