NEHAZUGGY

Most kell hangosnak lenni

Lázár Gergő | 2022. Október 1, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium több oktatóját is kirúgták amiatt, mert volt merszük beleállni a polgári engedetlenségbe sőt, még a sajtónak is mertek nyilatkozni ezzel kapcsolatban. Eddig négy tanárról lehet tudni, hogy vélhetően ezért mentették fel őket, de ki tudja, hogy a sor fog-e még növekedni. Viszont ahelyett, hogy ezeket a tanárokat sajnálnánk, véleményem szerint meg kell őket tapsolni azért, mert ki mertek állni magukért, a szakmájukért, a becsületükért és a jövő generációjáért. Nem tartottak a retorzióktól, nem sunnyogták el a helyzetet, nem reszkettek valahol a tanáriban, és nem tettek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Egyenes gerinccel, felemelt fejjel kiálltak és megmutatták, hogy noha sajnálatos módon kevesen, de mégis vannak olyanok, akik képesek másként gondolkodni.

Én magam is szapultam azokat a tanárokat, akik inkább kussban tűrik az egészet, és annak ellenére sem álltak a kollégáik mellé, hogy nem nagyon volt már veszíteni valójuk. Ezeket a tanárok persze ma sem tartom sokra, de talán számukra is eljött – vagy el fog jönni – az a pont, amikor végre felfogják, hogy most kell lépni, most kell kiállni az iskola elé, és élő láncot kell szervezni. Most kell kimondani, hogy ez így nem mehet tovább. Ezek a kirúgott tanárok fognak valami más, jóval magasabb bért kínáló állást találni, hiszen ma már ha az ember utcát seper, talán akkor is jobban kereshet, mintha diplomás, akár nyelvtudással rendelkező tanárként próbál megélni. Ők nem magukért aggódtak és aggódnak most sem, hanem a felnövekvő generációkért, akik kénytelenek összevont órákon részt venni, és akiket sok esetben már semmiféle szaktudással nem rendelkező tanárok oktatnak, feltéve, hogy találnak legalább valakit, aki fel tud nekik olvasni a tankönyvből.

Egy tragédia alakul ki a szemünk előtt, immár évek óta, és mi pontosan látjuk. Milliók vannak tisztában azzal, hogy a helyzet fenntarthatatlan, hogy az ország jövőjét tesszük tönkre, ha nem lépünk semmit, mostanig mégsem történt az égvilágon semmi. Voltak persze próbálkozások, meg lagymatag megmozdulások, de valódi, elemi erejű sztrájk nem vette kezdetét. Viszont azzal, hogy valami barom úgy gondolta, hogy jó ötlet lesz kirúgni több tanárt is amiatt, mert vállalni merték a véleményüket, talán végre megindulhat valami, hiszen lényegében mártírokat csináltak ezekből a pedagógusokból. De lehet, hogy mártírokra van szüksége a mostani társadalomnak, hiszen ameddig nem lát „vért”, addig egyszerűen a füle botját sem mozdítja meg. Kussban eltűri, hogy tönkreteszik a gyermeke, unokája és ezzel az ország jövőjét, mert legalább Orbán megvéd minket a gaz migránsoktól, akik elvennék mindenki munkáját, nem is beszélve az asszonyainkról.

Ezek a most menesztett tanárok alapot jelenthetnek azok számára, akik eddig féltek. Ők lehetnek az okai annak, hogy talán valami végre megindul, és valódi változás lesz abban az oktatási rendszerben, amely évtizedek óta haldoklik. Évről-évre csúsznak vissza a hazai iskolák a nemzetközi rangsorokban, hiszen ma már az általános iskolától kezdve butaságokkal tömik a gyermekek fejét. Átírták a tantervet, meghamisították a történelmet, emellett pedig olyan alacsonyan hagyták a tanárok fizetését, hogy lassan már senki sem kívánja ezt a pályát választani. Ma már az ember nem válogathat a jó és jobb iskolák között, csupán annyit tehet, hogy imádkozik azért, hogy legalább a lakóhelyéhez közel eső iskolában legyen elegendő tanár és képes legyen a gyermeke legalább az érettségiig eljutni. Ezt követően legalább lesz lehetősége arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét, hiszen ha valamelyik hazai egyetemre veszik fel, ott szembesülhet vele, hogy ma már a legnagyobb egyetemek egyike sem olyan, mint évtizedekkel ezelőtt volt.

Itt nem egyetlen probléma van, hanem maga a rendszer problémás, sőt, katasztrofális. Itt már nem elegendő a tanárok fizetésének megemelése, vagy egy-két komolyabb változtatás. Ezt az egész rendszert kell teljesen újjáépíteni az alapoktól, ha azt szeretnénk, hogy legalább némi esélye legyen a jövőben a felnövekvő generációknak. Pintér Sándornak minél előbb el kell takarodnia az oktatás környékéről és helyére egy valódi szakembert kell kinevezni. Létre kell hozni egy oktatási minisztériumot, amely képes lehet egy teljesen új oktatási program kidolgozására, ami vélhetően éveket fog igénybe venni, és csak a legjobb szakemberekre szabad rábízni. Amennyiben még ezt az alapot sem teremti meg a jelenlegi kormány, úgy bukjon bármikor is Orbán, a következő kormánynak egyszerűen egy olyan oktatási rendszert kell majd átvennie, ami működésképtelen.

Finnországban több, mint 10 évbe telt, hogy a kontinens egyik legrosszabb rendszeréből a legjobbat hozzák létre. De ott ehhez az is kellett, hogy a különböző kormányok megegyeztek abban, hogy kormányváltás esetén is végig fogják vinni a tervet. Nálunk ez vajon mikor lenne elképzelhető? Egyelőre egy beteljesíthetetlen álommal nézünk szembe, amihez társadalmi szintű összefogás kellene. Hogy ez mikor válhat valósággá, azt szerintem senki nem tudja megmondani, de legalább elérték azt, hogy egyes tanárok felfogták azt, hogy már egyszerűen nincs mit veszíteniük, nincs hova hátrálniuk és egyenes gerinccel, felemelt fejjel szálltak szembe a rendszerrel. Ha valakinek köszönetet lehet mondani, az ezen tanárok összessége, akit jó esetben még százak, ha nem ezrek fognak követni ezen az úton. Értelme csak egyenes gerinccel van az életnek, minden más elfogadhatatlan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!