NEHAZUGGY

Nincs B-terv. Menteni kell, ami még ezen a trágyadombon menthető, és rá kell kenni minden felelősséget másra

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Szlovákia a gazdasági összeomlás szélén áll, Németországban új mélyponton a fogyasztói hangulat, Nagy-Britanniában bedőlt a font (hadd ne soroljam, hogy a hanyatló Európa hogyan hanyatlik), BEZZEG. Bezzeg Magyarország. Magyarország áll a saját lábán. Mit áll? Hasít, robog, szárnyal és már a sokadik hajtűkanyarban előz, tövig nyomva a gázpedált. Igaza is van az állampártnak. Ilyen körülmények között mégis mi a túróért kellene kormányozni? Nem kell kormányozni. És ha nem kell kormányozni, mert 13. éve így is fut a szekér, akkor nem is kormányoznak. Amúgy legalább kormányozni tudnak, csak nem szeretnek.

Úgyhogy mit kell tenni például, amikor egy hasi ultrahangra nemhogy most, nemhogy két hónap múlva, de jövőre sincs időpont?

Mit kell tenni akkor, amikor a semmibe vett, megalázott pedagógusoknak nemhogy béremelésre nem futja az elmúlt ezerév legsikeresebb évtizede után, de a semmibevétel és a megalázás ellen sztrájkoló tanárokat jobb ötlet híján extra bérlevonással kell zsarolni, fenyegetni, megfélemlíteni, hogy kussban maradjanak és ne zavarjanak bele a kormány terveibe?

Mit kell tenni, amikor 22 éves rekordot behozva egy brutális huszárvágással 13 százalékra emeled (nem te, a monetáris és fiskális alkoholizmusban szenvedő unortodox gazdasági alászolgád) a jegybanki alapkamatot, de az emelés másnapján nem az a kérdés, hogy mennyit erősödött a forint az euróval, dollárral, svájci frankkal szemben, hanem hogy hány percenként gyengül újabb és újabb történelmi mélypontra a nemzeti valuta, amelyik hétfőn már attól földhöz vágta magát, hogy a miniszterelnök úr kitátotta az ő aranyszáját a parlamentben?

Mit kell tenni, amikor kiderül, hogy az összes habos-babos kampányígéretedet szemen köpve – mintha az, amit április 3-a előtt mondtál, soha el sem hangzott volna – rezsit emelsz, adót emelsz, és bár megpróbálod mindenféle fantázianeveken eladni a pofátlan megszorításaidat, már a leghülyébbnek nézett híved is kezdi kapizsgálni, hogy átverted?

Mit kell tenni, amikor a pénzügyminisztered, aki még alig pár héttel ezelőtt is hurráoptimista sikerjelentésekben tudatta, hogy stabilan állunk a háborús vérzivatarban (értsd: megőrizzük, megvédjük, megtartjuk, nem hagyjuk és nem engedjük), most hirtelen kijózanodva, a bankárokat is megszégyenítő pesszimizmusba süllyedve beismeri, hogy abban a bizonyos kanyarban nem mi előzünk, hanem a recesszió, hogy a költségvetési hiánynak bottal üthetjük a nyomát, hogy az infláció megcélozta a 20%-ot és ki tudja, hol áll meg, hogy a stabil, erős, irigylésre méltó magyar gazdaság valójában rohadtul sérülékeny, és nem balliberális fake news az sem, hogy a főnököd kifizetési stopot rendelt el a kormány alá tartozó szerveknél?

Mit kell tenni, amikor pecsétes papírod van arról, hogy a strómanjaid nevére íratott ország kilóg a hanyatló Európai Unióból, az európai többség szemében már nem is demokrácia az a szörnyeteg rezsim, amit felépítettél azért, hogy lehetőleg már a büdös életben ne lehessen demokratikusan elzavarni a hatalomból?

Mit kell tenni, amikor a pávatáncos, illiberális, korrupt kormányzásod egyenes következményeként az ország nem juthat hozzá azokhoz az európai forrásokhoz (amelyekre páratlan hazugságok napján ugye semmi szükség, mert saját láb meg zászlóshajó, gyorsnaszád és gőzmozdony, de amelyekre páros hazugságok napján rohadt nagy szükség van, mert különben nemhogy pedagógusbéremelés nem lesz, de semmi nem lesz), amelyekhez már lényegében minden uniós tagállam rég hozzájutott, ahol a kormány legfőbb politikája nem a goebbels-i propagandával nyakon öntött törvényesített lopás?

Egyszóval mit kell tenni, amikor a Rogán-szonda érzékeli, hogy a tizenkét éven át világszínvonalon butított, következmények nélkül, röhögve kizsigerelt néped kezd kiszeretni belőled, és ugyan nem lesz belőlük baloldali hazaárulókra szavazó, de már most több százezerre tehető azoknak a többé és kevésbé lelkes híveidnek (=négyévente rád szavazó biodíszlet) a száma, akik elpártoltak tőled, pedig hol van még az alagút végén a fény? Mit kell tenni, amikor már nem lehet berúgni a törvényesen végiglopott, csalt és hazudott évtizedes kormányzásod logikus és elkerülhetetlen következményeit fekália gyanánt az ágy alá? Mit kell tenni, amikor már se az akciós csirkefarhát, se a nemváltó műtétekkel való riogatás, se a gyurcsányozás nem tudja meg nem történtté tenni a választás előtt két kézzel kiürített kassza felelősségét?

Nos, egyvalamit biztosan nem szabad tenni. Tükörbe nézni, önkritikát gyakorolni, őszintén beszélni. Nem. Ehelyett bízni kell abban, hogy akit egyszer, kétszer, tízszer, hetvenkilencszer át lehetett verni, azt akárhányszor át lehet. Töretlenül hinni kell abban, hogy ha 12 évig működött a vérpopulista, demagóg ámítás, a goebbelsi agymosás, a lélektani és intellektuális szőnyegbombázás és nyomorba döntés, akkor most is működni fog. Mindent szabad csinálni, kormányozni azt változatlanul nem kell. A felelősséget vállalni politikai öngyilkosság lenne, úgyhogy minimalizálni kell a veszteségeket, menteni kell, ami még ezen a trágyadombon menthető, és rá kell kenni másra. Minden felelősséget. Azaz miután az adót fizetők pénzéből megvetted a negyedik kétharmadodat, most, hogy kiderült, hogy átverted az adót fizetőket, meg kell próbálni az adót fizetők pénzéből visszaszerezni az elvesztett támogatottságodat. Mert mi egy magát kereszténynemzetiként árusító kormány célja? Hát az, hogy hatalmon maradjon.

Tehát mit kell tenni? Mivel kormányozni öntökönszúrás lenne, Navracsics két brüsszeli kuncsorgása között (amikor fűt, fát, jogállamot megígér, csak toljátok a lóvét) jól meg kell hosszabbítani a teljhatalmat Moszkváig. Végteleníteni kell a veszélyhelyzetet. Kocsis Nembuzeráns Máté frakcióvezető épp ráért (egy akváriummal kevesebb, annyival kevesebb elfoglaltság), úgyhogy benyújtotta azt a fantasztikus törvényjavaslatot, amely szerint novembertől akárhányszor meghosszabbíthatnák a veszélyhelyzetet, és akkor azt csinálnak, amit akarnak, pedig már most is. Hogy miért csak novembertől, mikor holnaptól is be lehetne, azt nem tudom, de ez az, amikor – Popper Pétert kissé pontatlanul idézve – a szó churchilli értelmében államférfiak helyett politikai sakálok ejtenek foglyul egy országot. Akkor abból az lesz, hogy a legnagyobb nyomorúság idején is kizárólag azzal foglalkoznak, hogyan lehetne minden váratlan szerencsétlenségnek elébe menve még jobban megszilárdítani az önkényuralmat. Nem a drága mimagyar ember éhenfagyása a probléma most sem, hanem a hatalom megtartása és az, hogy az éhenfagyásra ítélt még véletlenül se veled azonosítsa minden kínja és keserve okát.

Úgyhogy mit kell tenni? Miután bejelentetted, hogy hamarosan be fogsz jelenteni valamit, két órával később drámaian és reményt keltően szétcsúszott ábrázattal be kell jelenteni azt, ami már kismilliószor be volt jelentve az elmúlt napokban, csak most hivatalosan kellett bejelenteni: a nagy semmit. Nem azt, hogy akkor áfát csökkentünk, kevesebbet lopunk, igyekszünk visszaszerezni az európai szövetségeseink bizalmát, Vlagyimirovicsnak búcsút intünk és mostantól megpróbálunk úgy viselkedni, mintha mi lennénk kormányon, nem Brüsszel, Gyurcsány vagy Soros. Francokat. Ehelyett az orosz tömeggyilkosok által megszállt ukrajnai területeken tartott álnépszavazások analógiájára (csak itt még nem tartanak fegyveres katonák fegyvert a mimagyaremberek halántékához) nemzeti álkonzultációt indítanak nem az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, hanem az elhibázott brüsszeli szankciókról. Az elvetemült, populista bábszínház legújabb darabja következik a látszatdemokratikus zárt osztályon.

Néhány év leforgása alatt ez immár a harmadik olyan akciója az ország kormányzása helyett a saját hatalma megtartására szakosodott Orbán-bandának, ami kizárólag az Európai Unió aláásását szolgálja, de az előző kettő a kanyarban nem volt ennek az aljasságához képest. Mindegyik hazugság volt, primitív politikai sakálok artikulálatlan halálhörgése, de ez akkor is odabasz, ha tudjuk, hogy az összes tetves álkonzultációjuk legjobb esetben is közvéleménykutatás volt a hívek aktuális elköteleződéséről. De ez mi? Megszavazza az összes, állítólag elhibázott brüsszeli szankciót, aztán indít egy konzultációt az elhibázott brüsszeli szankciókról? Hogy ugye milyen hülye voltam, hogy megszavaztam a szankciókat? Hogy ugye mekkora balfasz vagyok, hogy megszavaztam azt, hogy nektek szar legyen? Egy normális országban a saját hívei lennének az elsők, akik kiröhögnék azt a marhát, aki saját maga ellen indít egy ilyen aberrált, kretén akciót.

De ebben nem az tragédia, hogy hány milliárdot lopnak el ezen is, miközben iskolák zárnak be, és már a szorgosan felhúzott sportlétesítményeiket is sorra nyírja ki az, hogy marhára megvédték a rezsicsökkentést. A tragédia az, hogy félanalfabéta, fogalmatlan barmok amorf tömegének nézik ezt a népet ahelyett, hogy az elmúlt tíz év sikerpropagandájának érvényt szerezve valamit legalább megpróbálnának helyrehozni abból, amit elloptak, eltoltak. Úgyhogy összefoglalom, okosabbak bővebben kifejtették, igaz, nem a Migráns1 esti híradójában: az EU szankciós politikájának rohadtul semmi köze az energiaválsághoz, már csak azért se, mert egyedül a szénre van kivetett szankció (augusztustól), ami tök irreleváns, tekintve, hogy a szén aránya az össz-EU energia-mérlegben 3, Magyarországon 1,5%. Ezzel szemben az olajszankció még életbe sem lépett, földgázszankció pedig nincs, soha sem volt, és valószínűleg nem is lesz. Viszont minden egyes szankció, ami érvényben van az újabb világégés kirobbantásával szórakozó moszkvai nagybeteggel szemben, azt Orbán jóváhagyásával, tudtával, beleegyezésével szavazta meg Magyarország. A kérdés ezek után az, hogy mi a faszról konzultál a Fidesz-KDNP nevű párt kérésére a Fidesz-KDNP-kormány, és hány élő ember van még, akinek a gyomra ezt az átverést is beveszi?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább