November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Álszívhangok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közfelháborodásra adott okot világszerte – de még nálunk is -, hogy Iránban meghalt egy kurd származású 22 éves lány, Mahsa Amini, akit az ottani zsaruk zsuppoltak be csupáncsak azért, mert helytelenül viselte a fejkendőjét, és emiatt kilátszott a haja.

A büntetés nem maradhatott el, bárki beláthatja! Ami kötelező az kötelező, nem ér rakoncátlankodni! Az erkölcsrendészek annak rendje-módja szerint jól elagyabugyálták, átnevelésileg. A kómába esett nő a szükségessé vált kórházi ellátása során életét vesztette. „Hirtelen szívelégtelenségben”, amint a hatóságok fogalmaztak. Az emiatt kitört nőjogi „zavargások” máig már legalább 41 elhunytat „eredményeztek”. 18 újságírót letartóztattak, hogy ne tudósíthassanak a tüntetésekről. Egy aktivista épp nyilatkozott az egyik tévének, amikor hirtelen megjelentek a rendőrök és lekapcsolták. A biztonság kedvéért vitték a két ügyvédjét is. Természetesen a közösségi médiát is korlátozás alá vetették.

Nagy bűn a hidzsáb* inkorrekt viselése nyilvánosan, a hajtincsek véletlenszerű szemérmetlen mutogatása egyenesen rendőri gumibotért kiált! Főként ha ez az Allahkáromló cselekedet egy fundamentalistává visszafejlesztett, muszkliját folyton fitogtató teokráciában!

A mi országunkban (még! – tennék hozzá menten a kormánymédia jeles és jeltelen sajtómunkásai) nem a Korán alapján ítélkeznek. Az itteni gyakorlat szerint legföljebb sokkolóval vagy alig pármilliós büntetésekkel tanítják móresre azokat, akik nem fogadnak szót a – gyakorta az Alaptörvénnyel is hadilábon álló – kesze-kusza törvényeknek. Na de a hajfürtjeit ma (még!  ) bárki szabadon mutogathatja. Ez engem – akinek a marosvásárhelyi rendőrségen hetvenvalahányban késsel vágták le a túl hosszúnak ítélt haját (dacára hogy a személyi igazolványomban is hajasbabának néztem ki) – még most is jó érzéssel tölt el! Annak dacára is, hogy mostanság erősen átkozom azt a napot, amikor úgy döntöttem: nem lépek tovább, a vasfüggönyön túlra, amint azt Nadia Comăneci (rebesgették: Kemenes Anna) világhírű tornászbajnok tette annakidején.

No de az mégiscsak érdekes, hogy a politikusaink kilátszó lólába miatt egyiküket sem varrják be! Meg se fenyítik, bűnüldözési szinten egy-egy ejnye-bejnye is csak ritkán hangzik el. A pata mifelénk nem ok a patáliára, itt csak a kikandikáló Rolexek az ördögtől valók, azok generálnak olykor felzúdulást. A pata- és patologikus esetek sosem.

És akkor a hátuljukból kilógó méretes, lompos-bozontos farkokat nem is említettem!… Bárki láthatja: kenguraink azokra támaszkodva rugdalóznak vita közben sorsunk patagóniai sivatagában: az ország házában!…

 

*A hidzsáb (حجاب, ħijāb) arab szó, jelentése: ’takaró’, így nevezik a nők haját eltakaró fátylat, amit a muszlim nők és lányok hordanak kamaszkortól. De az iszlámban szélesebb jelentése van, többek között a szerénységet, a titoktartást és az erkölcsösséget is jelenti. 

*

Azt írja az Internet, hogy a romániai Jászvásáron (Iaşi) napokon át villamosozott és buszozott egy kutya. Kevert fajú egyébként, de ennek említésével nem akarok se szóra ösztökélni, se lehurrogni senkit. A kamerafelvételek tanúsága szerint az eb teljesen otthonosan mozgott a tömegközlekedési járműveken. Olykor még az ülésbe is felült és érdeklődően nézelődött mindenfelé. Mígnem egy helyi lakos végül befogta, lefotózta és a szociális & közösségi médiában próbálta megtalálni az kutyus gazdáját. Aki menten el is kutyagolt érte. A gazdi nyilvánosan bevallotta: volt már olyan hogy elkóborolt a bolhazsák, lévén rendkívül kíváncsi természetű.

Tavaly egy isztambuli blöki városnézési ambícióiról posztolgattak a neten – az is nagy kedvenc lett.

Ebből egyenesen következik hogy a kutya is olyan, mint a vacsorája: bizonytalan. Hol van, hol nincs. 

Ilyesmi szerencsére minálunk nem fordulhat elő. A mi nagykutyáink Audi 6-ossal közlekednek, esetleg yachttal, helikopterrel vagy honvédségi luxusrepcsivel. A kiskutyáink meg gyalogosan közlekednek, vagy legföljebb biciklivel.

A kutyafáját, nem szégyen a’! Már Arany János sem röstellte ezt.

„Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’…

Legfölebb ha omnibuszon.


Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se’ irigyeltem.”

(Epilogus)

*

Nem csak a lengyel katonatiszteket végeztette ki Sztálin elvtárs Katyn környékén 1940-ben, hanem a lengyel értelmiség színe-javát! Szám szerint 22 000-en lelték halálukat a gyilkos golyók és eszme következtében. Úgy gondolta a dicsőséges diktátor, ha egy népet ily módon lefejeznek, az a nép – mint cselekvőképes entitás – megszűnik létezni, könnyen leigázható, kizsigerelhető, hiszen nem marad, aki felemelné szavát a megszállás ellen. 

Nem gondolja ezt másképp Orbán apánk sem. Gyűlöl mindenkit, aki nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, de kiváltképp azok vannak a bögyében, akik nem hódoltak be neki, és kellően képzettek és műveltek ahhoz, hogy átlássák és szóvá tegyék a viselt dolgait. Ugyan nem utasította a Terrorelhárítási Központ vagy az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársait, hogy ha – a lehallgatásokat nem abbahagyva – lesz egy szabad percük, rendezzenek már egy jó kis hétvégi mészárlást a Pilisi Parkerdőben. Nincsenek látványos kirakatperek és koncepciós számonkérések sem. De ha a módszer nem is, a cél, az elv és szándék ugyanaz, mint a Nagy Elődé. Megfosztani a népet attól az értelmiségétől, amely érdemben tudná védeni és képviselni a nemzet érdekeit. Akik számára ez újdonság, gondoljon csak abba bele: a Magyar Állam mely intézményét, szervezetét nem uralja a csúti paraszt? Melyik alsóbb vagy felsőbb iskolát nem az ő mamelukjai irányítják? Ki lehet bárhol kinevezett vezető, ha nem az ő szekerét tolja? Van-e még bárhol bármilyen érdemi mozgástere a még független gondolkodóknak?

Bizony, mindenkinek meg kell élni valamiből, és számosan voltak, vannak olyanok, akiknek nem adatott meg a közösből való lopás képessége és lehetősége. Ezért kénytelen dolgozni, jellemzően valamely állami hivatalban. Nem azért rak oda vezetőnek a miniszterek elnöke mindenféle rosszarcú és zilált tudatú embereket, hogy a szakmai munkát irányítsák. Ahhoz ők nem konyítanak. De ahhoz igen, hogy megfélemlítsék az ott dolgozókat, kordában tartsák őket és – ha szükséges – kirúgják őket. Tízezrével vannak állástalan értelmiségiek, szerencsés az, aki több diplomával jól fizető áruházi polcfeltöltő lehet.

A szót most a tehetségtelen, galád senkik viszik. A kilóra megvettek, a gerinctelen és elvtelen kollaboránsok. Ömlik belőlük a szenny a magyar társadalomra, évtizedek alatt sem fogjuk tudni lemosni magunkról! Dézsmálják a közös vagyont és a közpénzeket, vígan élnek és danolnak. Megvetik és kirekesztik azokat a fanyalgó lúzereket és széplelkeket, akik nincsenek benne a bulikában. Akiknek az iránytűje nem azok a kinyilatkoztatások, amik kihullanak Orbán lepénylesőjéből, hanem a saját lelkiismeretük. 

Van olyan szektataggá vedlett „énekesnő”, aki ugyan leérettségizni képtelen volt, de felfedezte Istent, ezért kiáll mellette. Disztingválni sem tud – és nem is akar – Orbán és az Atyaúristen között. Ki tudja, tán még egy kósza díszpolgári cím vagy horogkereszt, izé, Magyar Arany Érdemkereszt is leesik nekik a kormány teherautójáról. De a Kossuth díjat se zárjuk ki – tudvalévő hogy annak odaítélésekor milyen a mérce. Észre sem veszi a cukorfalat, hogy csak fel- és kihasználák.

A nemzet ostora, Ady Endre óta semmi sem változott, és még remény sincs a gyökeres fordulatra. Az „egyesült” ellenzék szétfoszlott, a mentálisan szétcsúszott pártvezetők leginkább csak egyet akarnak: megragadni a hatalmat, direkte saját maguknak. Hogy aztán jól megbocsáthassanak minden bűnt és vétket, mint ahogy nekik is megbocsátott korábban Orbán. 

*

Borzalmas amit OVi művel az országgal és annak nevében, de az elvitathatatlan és tény: bármit tesz, magyar nyelvterületen jól rá tudja sózni a jónépre!

Príma lókupec vagy dörzsölt kasztráltautó-kerekedő lehetett volna belőle!…

*

Fellélegezhetnek a kultúrotthonok, művházak, vigadók és egyéb hasonló büdzséemésztő luxushodályok, közösségi terek. Mit nekik az energiaválság, a gázárak kondenzcsíkja jólétünk egén! Megvan a megoldás arra, hogy a nézők ne télikabátban, nercbundában dideregjék végig pl. a fülharmónikusok vendégkoncertjét. Oda a metsző hideg réme, nincs több felfázás, köhécselés, krákogás!

A Nemzeti Művelődési Intézet honlapján elérhető „szakmai” ajánlás megoldja ugyanis ezt a gondot. A hivatalos termokulturális tanács az, hogy a házigazda intézmény „a nézők által termelt hőt” is hasznosítsa az épületek felfűtésében!

Heuréka! Hogy ez eddig nem jutott senkinek az eszébe!…

Az NMI által „Az energiaválság hatásainak mérséklésére” címmel kiadott ukáz szerint az áremelkedéseket fogyasztáscsökkentéssel kell ellensúlyoznia a szolgáltatóknak. Itt némi zavar támadt a burámban, miszerint a hírhedten kultúrazabáló magyarok étvágycsökkentését elősegítő tablettaosztogatás javallott, avagy az olcsón kapott orosz gáz mennyiségi és minőségi mutatóinak lokális mérséklése a központi cél. A racionalizálási direktíva felveti azt is, hogy a dolgozók eshetőlegesen otthonról is népművelhetnének. Csökkenthetnék a házak nyitvatartási idejét is, vagy esetleg be is zárhatnának télire.

De ez utóbbit már csak én toldom-foldom hozzá, rosszmájúlag. De azt – becsszóra! – nem én találtam ki, hanem a szóban forgó kultúrpapák vagy mamák, hogy – ha lehet – a rendezvényeket tartsák olyan más állami intézményekben, amelyeket amúgy is fel kell fűteni. kihelyezhetnék például iskolákba vagy az önkormányzati hivatalokba. Persze csakis az ott folyó tanítás, munka, tüntetés vagy sztrájk megzavarása nélkül.

Az extraciki dokumentum a látogatói testhőmérséklet energetikai tehercsökkentési lehetőségként való hasznosítását a jól megválasztott terem és a megfelelő szervezéssel való telt ház csinálásának szorgalmazásával fűszerezi. Eleinte hűvös lesz, de azután a közönség „beleheli a teret” – írták, majd azt is hozzáfűzték még figyelmeztetőleg, hogy ilyenkor azért az oxigén-utánpótlásra jobban oda kell figyelni!

Az ám, Hazám! „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.”- mondanám Arany Jánossal. Mégis, mit is tehetnék még hozzá oxigénhiányos állapotomban, végzett, ám más pályára sodródott művelődésszervezőként?… 

Kell egy kis +energia, nem vitás! Mi lenne, ha esetleg a fogyasztásilag káros energiaitalokkal fűtenének be? Konstans hőleadás, minimális fejlesztési igény, biztonságos üzemeltetés – és némelyik még szárnyakat is ad!…

*

Alul- és felülírott – irodalmon, földön és magamon kívüli – nem nagyon értem, mire fel volt egy évvel ezelőtt az a nagy tiltakozás a magyar irodalom öt könyvet is megjelentetett kukatörpéje, Demeter Szilárd azon kijelentése ellen. miszerint: „Ha rajtam állna, akkor a magyar irodalom nyolcvan százalékát valószínűleg kukáznám.”

A protestálok nyilvánvalóan egy kukkot nem értettek az írófenomém mondandójából. A fényeseszű éppen töredelmesen bevallotta, hogy ő márpedig legszívesebben úgy írna, hogy derékig merülne a mások műveibe, onnan kukázná össze a napi papírravetendőit. Amint az ki is tűnik az írásaiból. Messzire kerüli őt az alkotói ihlet és tehetség – mit tehetne hát ő, a ránglelkű, ki babérokra tör?!… Menjen tán el Kukutyinba, kukoricát hegyezni?!… Kukkolja a kulcslyukon át amint mások a Helikon-hegység lankáján önfeledten szürcsölik a – Pegazus patanyomában fakadt – Hippokréné-forrás verysoft vizét, a költői ihletet adót?!..

Kukázna inkább, bizony! 

Nem szégyen az, tíz- és tízezrek napi rutinja ez a magyar rögvalóságban. Szegény ember kukából főz, eszik, iszik, öltözködik, rendezkedik – fel sem tűnne senkinek, ha valaki gondolatokat, rímeket, metamfórákat kukázna össze, szegényes fantáziáját kiegészítendő.

Ha kicsi a kukacod, told meg egy kukával. Oszt’ kiáltsd ki a Kukatóriumot – a Kukák, Morgók, Szundik, Vidorok, Szendék, Tudorok, Hapcik nagyobb dicsőségére!…

*

Az én luxusom az, hogy mindenről sok minden jut eszembe.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!