Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Csak arra kell vigyázni, nehogy befalatozza magát valaki Lévai Anikó, Tiborcz vagy Mészáros földjére

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras, verőfényes, madárcsicseres, frissen sült kenyérillatos, sonkástojás-emlékes jó reggelt kívánok mindenkinek! Szégyenkezve vallom be, hogy lemaradtunk a versenyben. Már amennyiben van verseny és arról szól, hogy ki tud jobb ötleteket adni azoknak, akiket ez egyáltalán semennyire nem érdeket soha sem, és most sem. Eddig a maszkviselés-kézmosás-vírusirtás témakörben nem okosítottuk az aranyosdrága olvasótáborunkat, most pedig még egy nyomorult spórolási tippel sem álltunk elő ebben a vérzivataros válsághelyzetben, amit az okozott, hogy a brüsszeli fejlesztési források megtámadták az orosz McDonald’sot. Belátom a helyzet tarthatatlanságát és igyekszem pótolni a szégyenletes elmaradásunkat.

Kezdésnek jöjjék valami innováció – mármint az ilyen típusú, amúgy totálisan értelmetlen, ámde meglehetősen irritáló írások tengerében -, nézzük meg, hogy spórolnak ők! Simicskó Istvántól tegnap tudhattuk meg, hogy a csillárban kicsavarta az izzók felét. Ez mindenképpen követendő példa. Akinek esetleg nincs a lakásban csillár, az haladéktalanul szerezzen be egyet! Ha nagyon sokat akar spórolni, akkor sokkarosat vegyen, abban több izzót lehet kicsavarni. Azt is tegnap tudtuk meg, hogy Kocsis Mátét zsenge csíra korától gyengéd szálak fűzik az aranyhalakhoz, de most a válság tompítása céljából átköltözteti az uszonyosokat egy barátja kerti tavába. Szerintem az teljesen jó megoldás. A halacskák bizonyára élvezni fogják a szabadságot, februárban pedig csak ki kell őket vésni a jégből, és már lehet is sütni. Iglo kapitány aranyhalai!

Forduljak mostmár komolyra, és nézzem, mi módon lehet spórolni a megvédett magyar háztartásoknak. A leginkább kézenfekvő megoldás, ha leszokunk az evésről. Állítólag csak az első egy hét nehéz, aztán meg úgyis jön a hideg, az leszedálja az embert. Meg lehet próbálkozni a természetes életmóddal is, az mostanában úgyis nagy divat. Mielőtt télbe szenderül a természet, lehet legelni az árok partján. Csak arra kell vigyázni, nehogy befalatozza magát valaki Lévai Anikó, Tiborcz vagy Mészáros földjére, mert azt politikai támadásnak veheti a főrabló, és képes nemzeti konzultációt indítani a legeléssel élősködő nemzetárulók statárium általi megregulázása céljából. A legtutibb megoldás a következő: elő kell venni egy közepes méretű, lehetőség szerint öntöttvas lábast. Azt odatesszük a tűzre, előtte persze eresztünk bele vizet. Ameddig a víz felforr, elhabarunk két tojást a héjával – tehetősebbek próbálkozhatnak szirtisassal, bár az rágósabb, ám ízletesebb -, a habarékba keverünk pár marék tört burgonyát, sózzuk, borsozzuk és beleborítjuk a masszát a forrásban lévő vízbe, majd nyomban elzárjuk a gázt alatta. Mivel az öntöttvas edény igen jól tartja a hőt, a finom ebéd egészen biztosan meg is fog főni addigra, mire a bőröndbe dobáljuk a legszükségesebb dolgokat – fogkefe, alsónemű, pár meleg pulóver, családtagok -, és nyugodtan magára is hagyhatjuk a főztöt. A reptéren lehet kapni szendvicset, aztán irány a legközelebbi kultúrország, ahol embernek néznek, megfizetik a munkánkat, a kormány és semelyik párt nem pofázik bele a magánéletünkbe, és keresünk annyit még betanított munkával is, hogy ne kelljen összefosni magunkat a heti nagybevásárlásnál, miközben a pénztárra várakozva próbáljuk fejben kikalkulálni, hogy kijövünk-e a pénzünkből, vagy szégyen szemre vihetjük vissza a gyereknek szánt egyetlen fürt szőlőt. Nehézségek máshol is vannak persze, de egyáltalán nem mindegy, hogy az alapvető életfeltételeinket viszi el a gazdasági válság, vagy az az évi nyaralásunkat. Ez utóbbi jobb időben pótolható, az előbbi nem. Örökre megnyomorít lelkileg is, egészségileg is.

Ha már ott vagyunk – valamelyik kultúrországban -, akkor viszonylag hamar rá fogunk jönni, hogy amint normálisan megtanultuk a nyelvet (holott eredetileg azt hittük, ez nem is kérdés, hiszen van nyelvvizsgánk is, amivel bátran kitörölhetjük a seggünket), máris nem kell mosogatni, sem ételfutárkodni, mert ezernyi lehetőséget kapunk, ha akarjuk. Kultúrországnak ugyanis nem érdeke, hogy sok félanalfabéta előember helyettesítse az ipari robotokat, hanem az az érdeke, hogy jól képzett szakemberek mozgassák meg a szürkeállományukat az ország érdekében. És ezt hajlandóak támogatni is, megfizetni is. Ez a legjobb módszer az anyagi csőd ellen.

Lehetőleg olyan országot keressünk, ahol a miniszterelnök nem tart saját médiát, nem mesélget hetente a rádióban baromságokat, nem dönti el helyettünk a kormány, hogy mikor adjuk óvodába a gyerekünket, nem kötelező vallásosnak lenni, a hittan oktatáson kívüli program és ahol mindenki annyit keres, amennyit a munkája és. Tehát nem veszik el az ember pénzét azért, hogy aztán azzal jutalmazzanak másokat akár azért, mert gyereket vállal, akár azért, mert jól helyezkedik a politikában, sem pedig azért, mert választáskor jó helyre húzza be az ikszet. Pláne olyan országot keressünk, ahol nem marad magára a társadalom a bajával, és senki nem próbálja nemzeti konzultációval kiváltani az állam szociális kötelezettségeit. Ahol a politika szereplői szemérmetlenül lopnak és hazudnak úgy, hogy annak semmiféle következménye nincs, az nem jó hely. Ahol ezért utcára mennek az emberek és kikövetelik az illető leváltását, az ügyek kivizsgálását, a bűnös bíróság elé állítását és megbüntetését, az valószínűleg alkalmas hely a családalapításra.

Jó töprengést, vidám ébredezést és szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy az lenni szokott.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.