Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Marad a hatalmon maradási kényszerben gyökerező pusztító populizmus

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám vasárnapot kívánok mindenkinek Abszurdisztánban, a csudák csudájának földjén, ahol bármi is megtörténhet és természetesen rendre meg is történik! Ahol például szombat délelőtt hirtelen kiderül, hogy szombat délben rendkívüli kormányinfót tart az ügyeletes komédiás, meg az ő egyik játszópajtása (a Tik-Tok-királynőt kormányszóvivő asszonyságot most hagyjuk). Az a kettő, akiket a Ryanair vezérigazgatója valamiért Dumbként és Dumberként azonosított, fogalmam nincs, miért. Szó se róla, büdösen átlátszó felhajtás volt a miniszter nertársak részéről, annak viszont kiváló. Alátámasztom érvekkel is, bár nevetni nincs kedvem, és unom is rendkívüli módon ezeket a hatalmas nagy semmi köré szervezett kutyakomédiákat.

Egyrészt megmagyarázható a cirkusz azzal, hogy miután a két függöny elé kitaszított figura főnöke pénteken inkább elrongyolt Szerbiába egy nyakba akasztható gyászos plecsnit átvenni a másik Putyin-csatlós, éppen IMF-hitelért kilincselő, üres állomásoknak integető politikai szélhámostól, ahelyett, hogy odaült volna a köztől einstandolt rádiójába, és életében először megpróbált volna őszintén beszélni arról, hogy micsoda kutyakemény idők jönnek mimagyarokra, valakinek kellett valamit mondani arról, hogy mennyire fasza minden. Mert bár meglehetősen légmentesen szigetel a propaganda védőburka, amit a hívek köré vontak, ami megvédi őket a valóságtól, azért előfordulhatnak szivárgások, és kell az iránymutatás. Jó, hogy az egyélőisten Belgrádból megüzente, hogy szarik ő Brüsszelre, de nem biztos, hogy attól maradéktalanul megnyugodott a nyáj.

Merthogy másrészt megint történelmi napra virradtunk, és egyáltalán nem biztos, hogy ez bármi jót jelent. Magyar idő szerint 10:30-kor tájékoztatja a nyilvánosságot a magyar jogállamisági eljárásban hozott döntésről Johannes Hahn, az EU költségvetési biztosa. Meg kellett nyugtatni a populációt, elő kellett készíteni a terepet arra, hogy bármi lesz is, ők győztek. Hogy a kormány teljes nyugalommal várja az Európai Bizottság döntését, ők mindent megtettek, ők minden kérdést tisztáztak, ők minden feltételt teljesítettek. Tehát ha lesz megnyugtató megállapodás, akkor az nekik köszönhető, ha nem lesz megállapodás, akkor az a patás kokainozó gazemberek bűne, őket kell okolni, ha nem futja a megvédett rezsiszámlára.

Harmadrészt különösen a Nagy Márton nevű miniszter mikrofon elé tolásából látszik, hogy az egyélőisten nem csupán az ő szeretett népét nem tartja semmire, de a minisztereit is ott szívatja szanaszét, ahol tudja. Azért az szép, hogy az augusztus végén még az árstopok fenntarthatatlanságáról és kivezetésének szükségességéről elmélkedő Nagy Mártonnal adja el a gazdi a nagy semmit. Vagyis azt, hogy változatlanul a máséval verik a csalánt, eszük ágában nincs bármit is kezdeni az elszabaduló árak által fojtogatott lakosság kínjaival, nincs bátorságuk szembenézni a valósággal, úgyhogy marad az akciós csirkefarhát. Hogy lehet kapni vagy sem, az tökmindegy. Úgyhogy Nagy Márton tolja csak ügyesen oda a pofáját, köpje szembe saját magát a szurkolók előtt, hogy a gazdi tiszta maradhasson.

Negyedrészt az egész kormányinfót, a sakálmédia szolgai és lelkes asszisztálásával az öblös nagy gyurcsányozás köré építették, az őszödi beszéd évfordulójának apropóján. Mert jó, hogy az EU egészét tekintve már csak a balti államokban magasabb az infláció, mint Magyarországon, igaz, hogy brutális intézménybezárásba kezdtek az önkormányzatok (igen, a fideszesek is), igaz, hogy a kormány által megvédett rezsi mellett például a főváros közvilágítási számlája 2023-ban 4 milliárd forintról 55 milliárd forintra nőhet, igaz, hogy tizenkét év után a tanarak béremelésére nem futja a kiürített államkasszából, de hol van mindez a nyomorúság Gyurcsány hatszáz évvel ezelőtti őszödi beszédéhez képest.

Tehát a gondosan megkoreografált műsor megvolt, homályos, jövő idejű ígéretekből sem volt hiány (a kormány állítólag beszáll egyes cégek rezsijébe a kormány, érdemes lesz figyelni, hogy pontosan kiket mentenek meg megint, és jön az új Munkahelyvédelmi Akcióterv is), sőt, Gulyás esküdözött, hogy a mindenható egyélőisten nem is delirált Kötcsén a 2030-as Huxitról, merthogy nem elsősorban az uniós források miatt van előnye az EU-ban lenni, a tagságból adódó gazdasági haszon független a kifizetésektől/befizetésektől független. Aha. Mondjuk én bármit elhiszek Gulyásnak (is), szerintem se lenne érdemes kilépni az EU-ból, mert akkor ki a fene fogja kifizetni a tanárokat. Másfelől tényleg annyira nem a gazdasági haszon miatt vagyunk az EU-ban, hogy még a pedagógusok béremelésére sem futja uniós pénzek hiányában. (De majd a Vodafone profitjából, hehe.) Tökéletes. Egyik nap unjuk az unalmas vicceiket, elküldjük őket a büdös francba, másnap nem győzzük bizonygatni, hogy micsoda konstruktív előremutató párbeszédet folytatunk velük. Miközben minden kínunkat és keservünket az elcseszett brüsszeli szankciókra kenjük. És nincs az a húsba vágó valóság, ami kibillentene a propagandából, bármi és bárminek az ellenkezője igaz. Csak hinni kell benne.

Az, hogy ebben az újra kétpólusúvá váló világban, amelyben az ország gazdasága tokától bokáig a nyugati világhoz kötődik, mi a faszért dörgölőzik a nemzeti kormány olyanokhoz, akik a Nyugat szétverésén munkálkodnak, főleg úgy, hogy Európában Magyarország az egyik legrosszabb helyzetben lévő gazdaság, azt én képtelen vagyok megérteni. A kétpólusú világ Moszkvához közel álló pólusára feltenni az országot, szerintem több mint történelmi bűn. (Letagadni – ahogy Gulyás letagadta tegnap -, hogy a mindenható miniszterelnök valaha is mondott olyat, hogy az ukránok nem nyerhetik meg az oroszok elleni háborút, szintén.) Nem tudom, hogy milyen döntést hozott az Európai Bizottság a szégyenpados Orbánról és az országról (hamarosan kiderül), de az látszik, hogy a kormánynak semmilyen szándéka nincs a gazdaságot jó irányba terelő döntéseket hozni. Az inflációt megfékezni, az ársapkákat elengedni, az Európai Unióval folytatott állóháborút befejezni, a szociális alapú támogatás irányába mozdítani a feudális kleptokráciát, miután a választások befolyásolása érdekében kiürítették az államkasszát. Vetítés, halandzsa, propaganda, valósághajlítás, valóságtagadás, péniszerdőben rohangálás, gyurcsányozás, ezek mennek. Holott, ha netán csökkennek az országnak juttatott uniós támogatások, akkor azzal a hitelfelvételi lehetőségek is beszűkülnek, a 450 forintos euró karnyújtásnyira kerül, ami az inflációt tovább gerjeszti. Aztán ez szépen lecsorog a legaljára, az eddig is nehéz helyzetben lévő háztartások, családok végképp fizetésképtelenekké válnak, nemhogy rezsiszámlákat kifizetni, de enni sem lesz mit. Vagyis csökken a fogyasztás, ami kihat a (kis)kereskedelemre, ahol elbocsátások jöhetnek, és szépen körbeérünk. De ha netán érkeznek is uniós támogatások (egyszer csak valamikor), azoknak egy részét már előre szétosztogatta a gazda, mert a hatalmi gépezetet etetni kell, ez mindennél fontosabb.

Vagyis ebben a helyzetben szombaton kormányülést tartani és szuperexkluzív, rendkívüli kormányinfón bejelenteni, hogy marad az árstop, több mint bűn. Minden egyes napnyi árstop csak mélyebbre rugdossa az országot a szarba. Ebben a helyzetben egyetlen lehetőség állna egy felelős kormány előtt: rászorultsági alapon segíteni, ahogyan a végérvényesen lehanyatlani nem hajlandó Nyugaton teszik. Ahol áfát csökkentenek, jövedéki adót csökkentenek, vagyis az állam magán spórol, nem nyerészkedik a nyomorúságon. És kiemelten segít azoknak, akik valóban rá vannak szorulva. Csakhogy egy rezsicsökkentéssel és egybites halálhörgésekkel zsibbasztott, kiskorúsított országban a kommunikációs kormány nincs abban a helyzetben, hogy értelmes, józan döntéseket hozzon. Marad a hatalmon maradási kényszerben gyökerező pusztító populizmus. A propaganda, mint válságkezelési eszköz. Ezért hiába is tagadják, hiába nem tűnik értelmes és józan döntésnek, a Huxit egy nagyon is valóságos forgatókönyv lehet. Ha ez lesz majd a menekülési útvonal az orbánizmus számára, akkor majd erre tesznek fel mindent. Ahol az ország tetemes része mai napig benyeli, hogy egy 90 éves öregember vagy egy volt miniszterelnök valódi fenyegetést jelent a magyarokra, csak a 13 éve kormányzó bagázsnak nincs soha semmilyen felelőssége, ahol kétharmadot ért a háborúval való riogatás, ahol egy NATO-tagországban elhitették az emberekkel, hogy háborúba sodródhatnak ők egyedül, ha nem Orbán lesz a miniszterelnök, ahol az óvodásokra leselkedő nemváltó műtéteket népszavazást érő fenyegetéssé lehetett torzítani, ott az agylúgozás, tudatmódosítás lehetőségeit nem érdemes alábecsülni. Ott az Európai Unióból való kilépés is nemzetmentő lehetőségnek fog tűnni, ha a propaganda úgy akarja. Ne legyen így.