Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mindent letagadnak és megtagadnak, ez náluk sosem volt probléma

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„- Mit látsz, Laca?

– Kicsit halkabban kérdezd, mert nem látok olyan nagyot!

– Mit látsz?

– Egy nagy segget látok! De lehet, nem is látom, csak hallucinálok! 

– Most jön az ereszkedés…” (A.E. Bizottság)

 

„- Feró, mennyire éri meg Orbán seggét nyalni?

– Imádom a seggét, imádom! (Nagy Ferenc, a nemzet csótánya – Kötcse)

 

„- Most maga minek drukkol, hogy legyen vagy ne legyen (energiahiány – szerk.)? 

– Én kérdezem!

– Tőlem kérdezheti. Oltsa el a csapokat, vagy amit akar.” (Schmitt Pál, volt áLamfő – Kötcse)

 

„- A hiány meg a válság nem ugyanaz”. (Schmidt. A Mária. Nem a szűz, hanem a hazudozó)

Eltelt pár nap, de még mindig elhányom magam ezektől. Ez volt a szint, ez volt a nívó. Ez volt a slejm, ami az úgynevezett nemzeti oldal és kitartottjai torkában összegyűlt, majd felkrákogás után a képünkbe lett köpve. Ezek voltak a válaszok. Ezek voltak az állítólag nagyon magyar, nagyon keresztény, nagyon polgári és hazafi piknikre érkezők aranyköpetei. Még mindig csorog a pofánkon a meleg nyáluk, még mindig érezzük a Fidesz dagadó falloszát, amit folyamatosan az arcunkba nyomnak. Ők is élvezik. Mi több, ahogy Nagy Ferencet hallgattam, még gerjednek is ránk. Mármint direkt provokálnak, direkt hergelnek, mert mást nem tudnak.

Egyébként meg egy impotens banda, aki csak akkor érzi magát kemény legénynek, ha bevédik a seggét. Mint anno a nyilasok. Aztán amikor felismerték őket az utcán, akkor lámpavasra húzták azt, aki előtte fogakat vert ki, erőszakolt, kifosztott és tönkretett életeket. Mert egyébként  senkik voltak, és azok is maradtak volna. Ez a Rákay is annyira belefáradt a milliárdok elkötésébe, hogy már 1848 márciusába képzeli magát, abba a Pilvaxba, ahol 18 fok volt. Ez a Rákay élt volna 1848-ban, az első lett volna, aki kollaborál, és átáll az osztrákok oldalára. Az ilyen senkik azok, akiknek csak akkor jár a pofája, ha meleg alom van a seggük alatt, és dől rájuk a közpénzeső. Aztán ha nem, akkor még az anyjukat is letagadnák. Elvtelen rongyemberek egy elvtelen rongyember szolgálatában, aki úgy nézett ki amikor kiszállt a mi pénzünkön vett buszából, mint Don Viktor Orbánole. Undorító, de szánalmas is. 

Piknik. Tudja vajon bármelyik, hogy mit jelent ez a szó? Többnyire olyan rendezvény, ahova az érkezők saját maguk viszik az enni- és innivalót, aztán jól érzik magukat. Egyik tolvaj szolgánál sem láttam elemózsiás kosarat, de még egy megveszekedett szatyrocskát sem, amiben egy 1000 forintos kenyér lett volna. És miért nem? Azért, mert a mi pénzünkön csaptak egy nagy lakomát, miközben a sertésjelmezbe bújt egyélőisten osztotta az észt. Ezek meg ették és itták a szavait. Aztán majd alkalomadtán visszakérődzik azokat, és majd ezeket halljuk reggeltől estig, ameddig a szem ellát. Uraim, kint kúrnak a nyulaim! Nem, nem! Azok csak szaporodjanak, beltenyészet ez, nem más, egy bomló húshalmaz, ami úgy bűzlik és rohad, hogy aki megérzi a szagát, inkább befogja az orrát. Egy világszégyen. Egy többszörösen meggyalázott nemzet, egy megerőszakolt nép, amelynek egy része még élvezi is, hogy a szájába ürítenek hatalmasék. Magasról, vastagon, és nagy ívben. Olyan betyárosan, huszárosan, oroszosan. Kell ez a népléleknek. A szolgasor, az alamizsna. Nagy és fennkölt szólamok, a nacionalizmus és a jobboldaliság magasztalása. Tegyetek egy fehér lovat Orbán segge alá, aztán csapjatok a seggére. Ispán, kegyelmes úr, meg a faszom.

Végignézve ezen a társaságon, messziről ordít, hogy ha a saját tudásukból és szakmájukból kellene megélniük, akkor éhen halnának egytől egyig. Buta, szervilis, hitvány szolgák. Akiknek közben meggyőződésük, hogy ők a valakik, ők azok, akikkel nem árt jóban lenni, mert ha idomulsz, akkor majd csurran meg cseppen abból a mézből, amit mi hordunk össze nekik a nagy kaptárba. Addig nem. Az, hogy a partvisszájú még siheder korában egy táblával a nyakában vonulászott és hirdette, hogy rendőrállamban a rendőr fizetése több, mint a tanáré, jogállamban fordítva, már poros, idejétmúlt szólam. Mindent letagadnak és megtagadnak, ha kell, ez náluk sosem volt probléma. De hogy saját magukat is? Mennyire hitelesek ezek az emberek? Tudom, semennyire, tudom, amiket most is leírtam üres frázisok, mert majd jön egy olyan troll, mint moslékzabáló nevű is (helló, leglelkesebb követőm, aki számon tartod, merre járok, hol nyaralok, és utána azt kéred számon rajtam, hogy én mit pofázok), és kioktat, hogy így van ez rendjén. Mert annak is beakadt Kertész Ákos, mert megsértődni tudnak csak igazán mindenen, mert az igazság fáj. Hogy ez egy genetikusan alattvaló, moslékzabáló népség, tisztelet a kivételnek, és valóban nem tudják, ezért nem is értékelik a szabadság meg a demokráciát, mert sosem voltak szabadok meg demokraták. Meg a hazudtunk reggel, délben, este, meg az el lehet innen húzni típusú kiforgatott, szétcincált, rongyos panelek, amiket bármire rá lehet húzni, de annak valós tartalmát és mondanivalóját egyik sem tudja és nem is akarja felfogni, megérteni. Elgondolkodni rajta pláne nem.

Hogyan? Hisz nincs mivel. A magyar – tisztelet a nem kevés kivételnek – nemhogy moslékzabáló, hanem kárt is tesz. A disznó például haszonállat, és bizonyos szempontból annyira biztosan értelmes, mint a sok demagóg, aki gépiesen ismétli a szájába adott csatakiáltásokat, amikről azt mondták nekik, hogy az rájuk nézve sértő. Akkor lehet sértődni, ha más nem is, az nagyon megy. Az is annyira magyar és nemes jellemvonás, mint a 13 éve szélsőséges, újabban már náci húrokat pengető filozófiát terjesztő nagyhatalmú párt. A nemzeti keresztények. Azok. Már csak a kereszt hiányzik.