NEHAZUGGY

Valóban minden megváltozott, a kérdés, hogy élnek-e a britek a lehetőséggel

Lázár Gergő | 2022. Szeptember 13, Kedd | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A történelem vége címmel jelent meg egy rövid cikk a Magyar Nemzet hasábjain, amelyben a szerző arról beszél, hogy II Erzsébet halálával minden örökre megváltozik. Ezzel persze nem vitatkozom én sem, de nem biztos, hogy ugyanarra gondoltam, mint a szerző. Én éltem Angliában, láttam az őt körülvevő kultuszt, noha akikkel én kapcsolatba kerültem – munkatársak, barátok -, azok egyike sem rajongott sem a királyi házért, sem magáért a királynőért. De a valóság az, hogy a britek többsége támogatta és vélhetően ma is támogatja a monarchia meglétét, arról nem is beszélve, hogy annak idején a királynő több bevételt hozott az országnak, mint amennyi kiadást jelentett az az adófizetőknek. II. Erzsébet egy mindenhol ismert hírességé vált, ami nem is olyan meglepő, hiszen generációk nőttek fel az ő uralkodása alatt.

De csak azért, mert ismerünk valakit, még nem kell sem tisztelnünk, sem rajonganunk érte. Aki persze így érez, az tegye csak nyugodtan, én aztán nem fogom megmondani senkinek sem, hogy mit gondoljon a királyság intézményéről, vagy a monarchiákról. Elvégre én magam is korábban Angliában élve monarchiában éltem, most pedig Spanyolországban élve ismételten monarchiában élek. Ez viszont számomra még nem jelenti azt, hogy odáig vagyok ezekért a rendszerekért, hiszen véleményem szerint ezek az elmúlt kor ragadványai, amelyekre semmi szükség sincs a XXI. században. Ezzel persze lehet vitatkozni, sőt, talán pont ez is a cél, hiszen úgy lehet véleményeket ütköztetni és úgy lehet párbeszédet kialakítani.

Emlékszem, annak idején a volt spanyol barátnőm azzal védte meg a monarchia intézményét, hogy az uralkodót mindig arra nevelik, gyermekkorától kezdve, hogy a diplomáciában jártas legyen, több nyelvet beszéljen és felnőttként képes legyen a szülőhazája képviseletére. Elvégre ezek az emberek a legtöbb esetben egy köztársasági elnökhöz hasonló pozíciót töltenek be, azzal a különbséggel, hogy őket nem választja meg senki. De például Magyarországon megválasztják, és mégis láthatjuk, milyen eredménye van ennek. Igaz, nem közvetlenül az emberek által, de azzal, hogy egy bizonyos kormánypártnak ad többséget a szavazóbázis, azzal lényegében ennek a pártnak a kezébe adja a köztársasági elnök választás lehetőségét, tehát lényegében boldog kell, hogy legyen attól, amit a Fidesz választ. Novák Katalin persze ugyanolyan jelentéktelen elnök lesz vélhetően, mint Áder vagy Schmitt volt, de akkor is elmondható, hogy a magyarok többsége nem ellenzi, legalábbis a Fidesz szavazók biztosan nem.

Tehát a magyarok többé-kevésbé megszavazzák a köztársasági elnöküket, míg a spanyolok vagy britek nem szavazzák meg a köztársasági elnöki pozícióhoz hasonló funkciót ellátó királyukat vagy királynőjüket, az eredmény mégsem rosszabb. Ezzel megint csak lehet vitatkozni, de ez is egy vélemény. Viszont véleményem szerint azért vannak olyan dolgok, amelyek felett eljárt az idő, ezért jó lenne ezeket legalább átgondolni, hiszen sem a britek, sem pedig a spanyolok nem gyarmattartók már többé, a világ pedig megváltozott körülöttük. Én a mai napig hiszem, hogy a monarchia-pártiak jó része konkrétan a birodalom maradványait látja ezekben az uralkodókban, annak a birodalomnak a maradványait, amelyre a mai napig sokan büszkék. Pedig nem tudom, miért büszke bárki is arra, hogy rabszolga sorba kényszerítettek milliókat és természeti kincseiket lerabolták a saját gazdagságuk érdekében.

Mert ő a régi világ uralkodója volt. Valóban személyében tudta tisztelni az egész világ a briteket, akik soha nem lehetnek rabszolgák, s a hullámokat uralják. Nem volt teljesen ideillő, ebbe a nagyon is mocskos, álhírekkel és torz információkkal teli Facebook-világba. II. Erzsébet halálával valami nagyon fontos kapocs szűnt meg a régiek és az újak között. Károly herceg – aki már király, bármennyire is furcsa ezt kijelenteni – már modern, róla mindent elmondtak már hosszú élete alatt, megforgatták a szennyben. Nem kétséges, hogy hozzá is kötődik egy meghatározhatatlan tisztelet, de sose lesz fogható édesanyjához. II. Erzsébettel a régi világ halt meg.

Ez pedig borzasztóan szomorú. A történelemnek építkeznie kellene, jobb és rosszabb uralkodók váltják egymást, de az alapok megmaradnak. Nem szabadna a koronás főt kinevetni, házasságán élcelődni, információk nélkül bírálatot mondani róla. Csak ma már nincs senki, akit egyszerűen a neve miatt tisztelne a világ. Erre kell felkészülni, a sárba tiport koronák időszakára, a tekintély halálára.

…Egy egykori birodalom teljes lakossága tanul most új himnuszt, hogy legközelebb a király megóvására kérje a Jóistent. Talán évekig el fogják téveszteni. A királynőjük meghalt, de a királyuk már nem tudja betölteni a keletkezett űrt. Ledőlt a London Bridge, és talán soha nem tudják felépíteni újra.

Tisztelem a szerző véleményét, de nagyon nem értek egyet vele. Lehet, hogy a briten soha nem lettek rabszolgák, de annak is köszönhető, hogy ők tették más nemzetek polgárait rabszolgájukká. Ezért tisztelni kellene őket? Tisztelni kellene a királyi házat, amely ehhez asszisztált? Nem a királynő ellen beszélek, hiszen sajnálatos a halála, mint ahogy sajnálatos bárki halála ezen a világon, de azért akkor is úgy hiszem, hogy nem érdemes egy szent emberről beszélni, akit mindenáron tisztelnie kellene mindenkinek. Ő is hozott rossz és jó döntéseket, mint ahogy egy miniszterelnök, vagy köztársasági elnök, de pont ezért nem volt tökéletes soha sem, és nem is lehetett volna az. A világ már csak ilyen.

A London Bridge valóban ledőlt, de véleményem szerint annak le is kellett dőlnie, hiszen ezzel a britek lehetőséget kaptak arra, hogy választhassanak a modern demokrácia és a monarchia között. II. Erzsébet egymaga volt a monarchia megtestesítője, az ő halálával valóban minden megváltozott, de véleményem szerint ez nem egy nemzeti tragédia kellene, hogy legyen, hanem egy lehetőség a változásra. Arra, hogy hátrahagyva birodalmi múltját, Britannia csatlakozzon az európai országok nagy részéhez, ahol ma már nincs sem király, sem királynő, hanem az emberek által megválasztott vezetők, akiket le lehet váltani.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!