Szeptember 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Aki ennyivel beéri, az milyen jövőt fog biztosítani a gyerekének?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,732,405 forint, még hiányzik 1,267,595 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Háromnaponta főznek, és mostantól nem fürdenek mindennap, ezzel együtt is sokan félnek, hogy a következő hónapokban mennyivel nőnek a rezsiköltségeik. Többen vannak, akik a rezsinövelés miatt elszomorodtak és csalódtak a Fideszben, de olyanok is vannak, akik ezután is, ennek ellenére is kitartanak Orbán mellett, mert Márki-Zayék már tönkretették volna az országot, bezzeg csak a Fidesz. Mi tagadás, a Telex Heves megyei Heréden készített videóriportja az április 3-át követő totális letargiát, reménytelenséget olyan koncentráltan tolta bele a képembe három nappal ezelőtt, hogy azóta se sikerült kihevernem. Valószínűleg azért, mert ezt egyáltalán nem lehet kiheverni.

Úgyhogy ja, vessenek Mészáros Lőrinc és/vagy Csányi Sándor mangalicái elé, de én akkor sem tudom túltenni magam ezen a riporton, pedig tényleg hagytam időt magamnak azután, hogy egymás után vagy huszonötször végignéztem. Azért vártam mostanig, hogy egyáltalán meg merjek róla szólalni, mert rohadt nehéz erről a látleletről, erről az ország minden tragédiáját 7 percebe sűrítve megjelenítő kórképről indulatmentes, érzelemmentes, racionális gondolatokat megfogalmazni. Óva intettem és intem magam most is (egyúttal mindenki mást is önmérsékletre intenék), hogy az összes létező, hivatalosan is sztereotípiának számító, vagy legalábbis annak vélt szentenciát idehányjam és olyan kifejezéseket használjak, mint vegetatív ösztönlények, hülyére vett, agymosott, igénytelen alattvalók. Ez valószínűleg nem vezet sehova, mert ha vezetett volna, akkor talán már nem itt tartanánk. Akkor április 3-án nem vágott volna gyomorszájon az a Holdról is látszó vereség, amit Orbánék az országra mértek. Az, amit ez a videó bemutat, az az társadalom kollektív, visszafordíthatatlannak tűnő veresége. Nemcsak a túszul ejtőivel szembeni veresége, hanem leginkább az emberhez méltó élet reményével szembeni veresége.

Az, hogy a Stockholm-szindróma mennyire helytálló diagnózis arra a betegségre, amiben az ország szenved, nem újdonság, de ilyen zsugorfóliázott koncentrátumban találkozni vele, mégiscsak megrázó. A Stockholm-szindróma fapados alapdefiníciója is tökéletesen megragadja azt a viszonyt, amit egy random Heves megyei random fideszes közösség az általa istenített politikai elnyomórendszerrel fenntart. Ahogy a stockholmi túszdráma esetében történt. Ahol a túszok, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek szimpátiát kezdtek el érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Az a baj, hogy az is, ez is furcsa és felfoghatatlan: az ember azt hinné, hogy nincs senki, aki képes érzelmileg azonosulni azzal, aki őt nehéz helyzetbe hozza, aki szenvedést okoz neki, aki miatt a gyerekének azt kell mondania, hogy nincs.

Az ember azt gondolná, hogy azt, aki nekem szenvedést okoz, azt legjobb-legrosszabb esetben is csak gyűlölhetem. De nem ez történik. A sok bántalmazás, az, ahogyan az idős nő nekiesik a férjének (?), élettársának (?), aki alig valamivel több mint hetvenezret keres, ahogy elmondja, hogy minden világok legjobbikának tartja azt, amiben most él, holott meg kell gondolnia, melyik szobát fűti ki, vagy hogy harmadnap is megeszi azt az ételt, ami már másnap is ehetetlen volt, és isteníti azt, aki nyomorban tartja, az én ép eszemmel felfoghatatlan. Hogy a gyerekkocsit taszigáló fiatal nő, aki arról beszél, hogy a szekrénysort is eltüzeli, de akkor is csak a Fideszre szavaz, és az anyukája is a Fideszre szavazott, mert Márki-Zay már tönkretette volna az országot, az én eszemmel és minden társadalomtudományi ismeretemmel együtt is felfoghatatlan. Én ezt a jelenséget nem tudom értelmezni, amikor a nélkülözés, lemondás ellenére, a teljes kiszolgáltatottságban az alamizsna ajándéknak tűnik, és az egyetlen érv az, hogy ha nem ez lenne, sokkal rosszabb lenne. Hogy 2022-ben emberek azzal nyugtassák magukat, hogy sokkal jobb a helyzet, mint amilyen a második világháború idején volt, szerintem brutálisan elkeserítő.

Ha van tökéletes kórképe ennek a tragikus országnak, akkor az ez. Ezeknek az embereknek Orbán Viktor Magyarországa a tökéletes hely, kvázi a világ közepe, az összes létező világok legjobbika. Nem tagadom, valóban jobb a helyzet, mint 50-60 évvel ezelőtt. De az, hogy embereknek egy európai uniós tagországban az alapvető fűtés és az alapvető étkezés miatti aggodalom álljon az életük középpontjában, az önmagában is a modern társadalom legalja, csődje és kudarca. Az pedig, hogy miközben ezek az emberek nyakig ülnek a teljes létbizonytalanságban és hullámoztatják is a fekáliát a szájuk magasságában, ők meg arról beszélnek, hogy ilyen jó világ még soha nem volt, majd meghúzzuk magunkat, majd valahogy lesz, és aki több mint tíz éve hatalmon van, semmiről nem tehet, arról pláne nem tehet, hogy ilyen nehéz a helyzetük és még nehezebb lesz, és nekik nélkülözniük kell, az számomra agyrém.

Borzasztó ez az egész. Az a letaglózó kontraszt is, ahogy a kisemberek a nyomorúságukat, a kilátástalanságukat ecsetelik, elpanaszolják, hogy mind megfagynak, majd jön az ex-fideszes XXL-pofájú és testtömegű polgármester és közli, hogy ő megoldotta ezeket a vérzivataros időket, neki nincs oka aggodalomra, mert telekúrta napelemmel a házat. A Döbrögi megoldja, a többiek pedig jobb híján szívják azt a nem túl sok fogukat, amijük van. De bármennyire szar a helyzet, ha nem ez lenne, még annál is szarabb lenne. Nincs, soha nem is lesz, nem is volt ennél jobb világ. Jó, hát legfeljebb lavórban fürdök minden harmadik nap, legfeljebb nem gyújtok villanyt, legfeljebb eltüzelem a szekrénysort, legfeljebb nem fűtök ki csak egy szobát, enni is csak módjával, de csak a Fidesz, csak Orbán, ha beledöglök is. 

Azon gondolkodom, hogy milyen jövő várhat arra a kocsiban tologatott csecsemőre, akinek fiatal anyukája egész biztosan nem élt a második világháború vagy az 56-os forradalom idején, viszont az M1 propagandáját mondja fel hibátlanul arról, hogy Márki-Zay már tönkretette volna az országot? Aki ennyivel beéri, aki szerint az az emberhez méltó élet netovábbja, hogy felhasogatom a szekrénysort, hogy fűteni tudjak, és nem érzi, hogy ez nincs rendben, az milyen jövő(képe)t fog tudni biztosítani a gyerekének, aki nem tehet arról, hogy hova született? Az a fiatal nő vajon hány szekrénysort hasogatna fel, ameddig eljutna arra a pontra, ahol meginog a bálványba vetett hite? Mennyi közvetlen, a saját bőrére menő szenvedés kellene ahhoz, hogy ne az legyen az érv a rossz döntéseire, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetne? Nem, őszintén nincs kedvem dehonesztáló, sértő dolgokat írni ezekre az emberekre, pontosan tudom, hogy akinek a legnagyobb gondja a napi túlélés, az alapvető, a Maslow-piramis alját fémjelző szükségletek kielégítése, annak beszűkül a tudata akkor is, ha a nyomorúsága háttérzaját nem az M1-en sugárzott pártpropaganda biztosítja.

Nem, semmi kedvem ekézni, savazni ezeket a fiatalabb és idősebb embereket, akik a legtöbbet fogják fizetni azért a szép, új világért, amelyet az orbánizmus hozott a nyakukra, és amelyről elhitették velük, hogy ennél jobb nincs. Viszont ahhoz ragaszkodom, hogy ezek az emberek az elrettentő példák arra, hogy mi történik egy olyan országban, ahol a világszínvonalú oktatás körülményeinek megteremtése helyett a primitív, hazug propaganda-szőnyegbombázás a kormány legfőbb politikája. És ha valaki legközelebb, függetlennek és objektívnek tűnő, áltudományos alapon kezdi el magyarázni, hogy a Fidesz Goebbels-imitátorának évtizedes munkássága semmilyen szerepet nem játszik abban, hogy itt tart szellemileg ma Magyarország jelentős része, az inkább meg se szólaljon. Vagy szégyellje magát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!