VENDÉG

a Megtérés

Már a reggeli kávémat sem ihatom meg anélkül, hogy ne olvasnék arról: nő, dagad az Orbán-tábor! Most épp a mandiNER (He-he-he!) kürtölte világgá: Antsi megtért!

-Váljék egészségére! – gondoltam magamban lányos zavaromban, ugyanis fogalmam sem volt, ki ez az Antsi, eszik-é vagy isszák, esetleg mi egyéb. Mint ahogy arról sem, honnan hová tért meg, és ez miért tartozik a nyilvánosságra. Mindenki vaj’ mennyen valamerre, vaj’ megtér valahonnan – magánügy, nem?!…

Szerencsémre már a cikkből is kiderült: énekesnő az illető, számos követővel. A dalos delnő csalódott az ellenzékben, ezért átállt. Megtért, saját megfogalmazása szerint. Méghozzá „észérvek alapján.”

Érdekesnek találtam a jelenséget, kicsit utánanéztem. Ez a nő két héttel korábban még kormányváltó rendezvényt szervezett Márki-Zaynak a Kossuth térre. Kissé kiakadt azon, hogy a részvételüket jelző 2500 főből ténylegesen alig százan jelentek meg a performanszon. „Nem látok jövőt a jelenlegi ellenzékben. Ez a fajta gyűlésforma nem működik. Orbán megbukott, Orbán takarodjon, ezt fenntartom… de több ilyen rendezvény szervezésében nem veszek részt, mert nem látom értelmét” – írta akkor. Inkább értelmiségi kerekasztalok szervezésében látta az ellenzékiségének megnyilvánulási szerepét azidőtájt.

Ehhez képest a követőit hidegzuhanyként érhette a rapid megtérése. Kitörölte korábbi kormánykritikus posztjait, youtube-csatornáját is megtisztogatta, és ilyeneket hisztizett, indoklás gyanánt: „Nem érdekel a nyugati érdekeket szolgáló libsi hazaáruló csürhe, mától Orbán lokálpatrióta lábai előtt heverek”.

Értem én, hogy hétágra süt a nap, a házi klíma meg már megfizethetetlen, továbbá azt is tudom: erős a verseny a megélhetésért a jobbára totál képzetlen, tehetségtelen, kappanhangú pacsirták, csalogányok, nádirigók hangos világában. Az utánpótlásról a kereskedelmi tévék gondoskodnak, meglehetősen gátlástalanul. A fogadó közeg is igénytelen – mindegy neki mit hall, csak csápolhasson. Most, hogy Tóth Gabi hétmilliós Rolex karórája megvilágította előttük a talponmaradás egyetlen lehetséges útját, ezeken a megtéréseknek becézett kényszerű árulásokon sem csodálkozhatunk. Nem minden igric, dalnok, lantos, hegedős született walesi bárdnak – ez a tényhelyzet. Orbán lokálpatrióta lábai elé heveredni persze csak akkor érdemes, ha éppen nem focizik az úr – különben a henye megvilágosodás a nevezett tökfilkó – Salamonét megszégyenítően fénylő – tökét is láthatókká teheti.

Na de hogy a rogáni propagandanyelvezet ily játszi könnyedséggel és hamarsággal iktathatja ki még a gondolkodás írmagját is egy emberfőben, azt nem is sejtettem eleddig. Putyin hírhedt magánhadserege, a Wagner Csoport képes ekkora pusztításra Donbaszban – vagy tán az sem!…

A lokálpatriotizmust viszont nem lehet elvitatni Orbán lábaitól. Sokat talpalt annak érdekében, hogy szűkebb hazáját – Felcsútot és környékét – felvirágoztassa. Felsorolni is kész képtelenség, mi mindent tett e bájvidékért, Magyarország többi térségének heveny lerohasztása árán. Például, micsoda helyre kis uradalmat rittyentett a közeli Hatvanpusztán magának és – remélhetően még nem egykori – Nárcisz kutyusának! A hacienda a miniszterelnök apjának áltulajdonában áll, tőle álbérli az ország nagyokosa, Mészáros Lőrinc – de valójában a fürge- és lokálpatrióta-lábú használja. József nádor, az egykori főherceg tátott szájjal bámulná egykorvolt, műemléki védettségű birtokát. A 13 hektáros, épületekkel agyontűzdelt, tankkal is védett majorságban van ám minden, mi a diktátogó szem-szájnak ingere – karcsú víztorony, kápolna, boltozatos könyvtárterem, csillogó üvegház, orangerie, szolgálati lakás, portásfülkeként kérelmezett bunker. Csak zselléreket nem igazán látni a magánterületen – de hát minek is azok egy olyan családnak, kiknek egy ország komplett lakossága a szolgája!.. Az építkezés mibenlétét az Országházban is többen firtatták már, legutóbb a focipápa emígyen fogta rövidre a dolgot: „a gyerek nem szól bele a szülők dolgaiba”.

Arra, hogy akkor is kívánt-é „Boldog Karácsonyt!” ez a jó gyerek, nem szól a fáma. Hogy egyébként mibű telik a komplexum évi százmilliókba kerülő fenntartására?

Kéremszépen: van annak, aki el nem issza!…

Mostanság persze inkább a műtón átívelő kilátós, hattyút formázó, műszigetre vezető híd foglalkoztatja a nemzet lelkiismeretét, a NER-es eskütételt megtagadó Hadházy Ákost. (Az Alaptörvény Asztala nem épp az ő asztala, ez a szitu…) A hattyú hátsó fertályát képező kilátóról csodás kilátás nyílik a felcsúti felújított vasútállomásra – azt a hamis látszatot keltve, mintha onnan nemcsak elindulni, hanem bárhova eljutni is lehetne… A nyomorba taszított, lepusztított, szétrabolt haza többi részét már nem pontosan látni a hattyúfenékről. Nyilván a panorámát is elnyerte közbeszerzésen az ismert helyi potentát. Nagy kár, hogy a kisvasutat végül is nem hosszabbították meg Bicskéig, eléggé megalapozatlanul attól tartva, hogy kinyílik a bicske az emberek zsebében. Ez az 1,75 milliárdot kóstáló újabb beruházás sem éri el a tömegek ingerküszöbét, mint ahogy a más arcátlan közpénz-elherdálások sem.

Ha én lennék az Orbánt leváltó új miniszterelnök, először is az ország gránitszilárdságú ingerküszöbének a felépítését tervezném meg… Mégpedig helyileg a Budai Várba, úgy elhelyezve a műtárgyat, hogy a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki palotákból is jól látható legyen.

Visszatérve Antsira, a hölgy állítása szerint „ilyen okos államfő nem lesz soha, ha ő nem lesz”. Nem is tudom, hol kezdjem a kijelentés értelmezését! Ami a legnyilvánvalóbb: Orbán – akiről beszél – nem államfő. Ő a kormányfő „csupán”. Aki a markában lubickol: Novák Katalin – na ő az államfő, köztársasági elnöki minőségében. Mindketten kétágúak, de a tisztjüket illetően adjuk má’ meg a különbséget! Ez a fajta lubickolás az, ami teljesen elképzelhetetlen a prezidenciális berendezkedésű államokban. Ott a nép közvetlenül választja meg a Köztársaság Elnökét, aki ebből fakadóan nem pusztán bólogatói és aláírási jogkörökkel rendelkezik. Adott esetben bármikor fenéken billentheti az általa kinevezett miniszterelnököt, ha az képtelen teljesíteni. Megmondjam az őszintét? Ezzel csesződött el legelébb az ún. rendszerváltás – a közvetlen elnökválasztás ellehetetlenítésével. (Az, hogy nem tetszettünk forradalmat csinálni, csak a nulla pont volt.) OK, főként Pozsgay Imrét akarták ezzel kibekkelni – de azóta igazán lehetett volna korrigálni!… Másodjára akkor, amikor elfelejtették alkotmányba foglalni a mindenkori miniszterelnök elhasználódási idejét, mondjuk, 8 évben. Senkiben nem tudatosult, hogy ittentájt 25 évtől élethosszig tart a küldetéstudattal fűszerezett felkapaszkodottsági ambíció?!… Márpedig így – az Orbán combos virgácsai elé lefekvő Antsi kijelentéséből is kiolvashatóan – amíg ő nem lesz, addig ő lesz!…

Az Orbán képességeit és képtelenségeit e helyütt nem tenném vita tárgyává, de ami az ő nagyrabecsült okosságát illeti, annyit csak-csak megjegyeznék: angolul igazán megtanulhatott volna a 34 év alatt, amióta az élre tör. Ez azért eléggé alap lenne egy 17. elnöki évét taposó pennahajdertől. Ki nem állhatom a nepotizmust, ebből eredően Dobrev Klára sem a szívem csücske – de a miniszterelnöki székben eltöltött 0 napjához képest igazán meggyőző az angoltudása. Ha valakitől, hát őtőle egyet biztosan nem fogunk hallani. Azt, hogy: „Kérek egy tolmácsot!”

Nem irigylem én a magát jobboldalnak kikiáltó biokonglomerátumtól ezt a non-stop növekedést, csak épp eszembe jut gyermekkoromból egy magyar népmese. Nem minden tanulság nélküli! A kis gömböc a címe. Addig-addig torkoskodott a pirinyó malacszármazék, ”Hamm, téged is bekaplak!” kiáltással folyvást kapdosott be mindenkit, aki az útjába került, addig-addig görgött megállíthatatlanul előre, mígnem – egy hintó elől félreugorva – véletlenül lepottyant az útjába került hídról. Bele a kiszáradt patakmederbe! A kis gömböc bizony oldalt felrepedt, s hát, láss csudát! Csak úgy dőlt ki belőle a sok mindenféle ember. Ki-ki ment a maga dolgára – a kis gömböc meg ott maradt hoppon, éhkoppon, kirepedve!…

A maffiaállamhoz dörgölőzők nem mindegyike hétpróbás csirkefogó, jellemtelen gazember – nyilván vannak, akik szégyellik is a dolgot. De – kétség nem fér hozzá (és sajnos más sem) – minden a kormánymukik kezében összpontosul: pénz, paripa, fegyver… A beépítés olajozottan, szervezetten pörög. A beavatás szerves része a gyors nyilvános színvallás / szín-és szintváltás. Na jó, nevezzük Megtérésnek – de hova is?!… A Pártállam keblére? Az Anyaszentegyház kebelére? Az itten szinte mindegy is!… Történelmi tapasztalat: nem volt még soha egy annyira aljas, pribék, mohó rendszer, amely ne tudta volna – így vagy úgy – kitermelni az önnön klientúráját. Itt ráadásul mindig is felettébb könnyű dolga volt a regnáló hatalmasoknak.

Anno a besúgókat titkolta, máig tartóan rejtegeti a rendszer. Manapság csak az az ismert – vagy a pereputtyból előráncigált – figura lehet a rendszer kiszolgálója, aki rögtön mond valami bődületes baromságot, aki menten – emlékezetes módon – közhírré teszi a színrelépését, illetve a pálfordulását. Az önszégyenítés a szertartás része. Hosszú a sor a gyurcsánymentes Magyarországért – egymás sarkát taposva – aláíró sztárénekesektől a nemrég még OV hungarocell fejével labdázó Dopemanen át a kádári éra kritikusaként számon tartott Müller Péter Sziámiig. Mindannyian megérnének egy misét és egy pszichológust. A dilemma József Attila 1936-os  KÉT HEXAMETER-ével megfogalmazást nyert.

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

Lelke rajta, ki milyen választ ad erre. Isten őtet úgy segélje!… Annyi bizonyos: senkinek a fejéhez nem nyomnak ténylegesen pisztolyt, hogy rákényszerítsék, mit válasszon… Önkéntes az alternatíva.

Már csak egyet nem tudok: Antsi, a szóban forgó celebritás,  az Atom Antiból vagy az angol antsy szóból (= be van sózva, ideges, izgékony, nyugtalan) vezette-é le e művésznevét. De –Istenuccse! – majd megkérdezem.

Tőle vagy a miniszterelnöktől.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább