Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy igenis demokrácia nélkül éhen halunk, szabadság nélkül szomjan halunk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ugye, mindenkinek megvan, hogy mi szabadságharcos nép vagyunk, bátrak, büszkék, minden csodálatot megérdemlünk (persze itt leginkább csak a fideszesekről lehet szó, de azért terjesszük most ki a kijelentések hatályát valamennyiünkre)? Na, ehhez képest van az, hogy Lengyelországban a kormány megpróbálta emelni a kormánytagok és parlamenti képviselők fizetését – nem 600 ezerrel, mindössze 75-150 ezer forintnak megfelelő összeggel), erre az ellenzéki képviselők (akiknek szintén emelkedett volna a járandósága) kikérték maguknak, hogy olyankor akarnak fizetést emelni a politikusoknak, amikor mindenki bajban van az országban, és emeljék inkább a pedagógusok bérét a szánalmas 13 ezer forintnál (ennyi volt az emelés) magasabb összeggel. És a nép, az istenadta nép felháborodott, végül a kormány kénytelen volt meghátrálni, nem emelnek. Jelzem, nagyjából fele annyit keresnek, mint a mi díszeink a parlamentben. Na, ezért lesz Lengyelország sokkal hamarabb demokratikus állam, mint büszke országunk. Genetikailag szabadságharcos népünk úgy lapít, mint szar a fűben. Mindig. Nyikorgó kosárral is, kosár nélkül is.

Igen érdekes cikk jelent meg a Szabad Európán az ellenzéki pártok működéséről. Mármint amiket mi viccesen ellenzéki pártoknak, és akiket ellenzéki politikusoknak titulálunk. Az egy dolog, hogy ők egymást is kinyírnák egy jobb posztért, egy magasabban honorált helyért. Totálisan megfelel nekik az ország politikai berendezkedése, négy év garantáltan jó fizetés, megszakadni sem kell – nem is szokásuk -, pont elég időnként felolvasni valami internetről összelopkodott szöveget, kiadni néha egy sajtóközleményt, befáradni egy stúdióba okoskodni, majd posztolni egy velőset. Pontosan ugyanúgy nem tudják az emberek hétköznapi valóságát, ahogy a kormánypártiak sem tudják, és éppen annyira nem érdekli őket. Egyáltalán nem véletlen az sem, hogy az összes ellenzéki párt legalább annyira gyűlöli az egyetlen ellenzéki politikust, aki komolyan is veszi magát, folyamatosan hozza nyilvánosságra a kicsi és nagy lopásokat, mint amennyire a kormánypárt gyűlöli. Már csak az lehet a kérdés, melyik politikus melyik fideszes leányvállalat neve alatt szolgálja Orbánt, de legfőképpen és elsősorban a saját zsebét.

Vadai Ágnes megkérdezte Polt Pétertől, hogy nem kíván-e távozni a posztjáról, mire a legfőbb ügyész azt válaszolta, hogy nem. Persze kissé gazdagabban csipkézett a történet, ám nem is ez a valami, hanem az, hogy szerintem akik ezeket a sorokat olvassák, egytől egyig pontosan tudják, hogy kicsoda Polt Péter, mi a gond vele, miért kellene lemondania és miért nem fog soha lemondani. Roppantul érdekelne, hogy a svájciak, svédek, finnek, hollandok tudják-e, ki az országukban a legfőbb ügyész – vagy ami az adott országban ennek a posztnak megfelel -, mi a gond vele, már ha van gond, és mi történne, ha lemondana. Szerintem a válaszok sorrendben: nem, nem, semmi. Na, akkor lesz ez élhető ország, ha nem fogjuk tudni a legfőbb ügyész nevét, és a világon semmi nem történik, ha az illető lecserélődik egy másik illetőre, mert bárki tölti be a hivatalt, ugyanazok a törvények vonatkoznak rá, és ugyanolyan jól látja el a feladatát. Ameddig mi név szerint fel tudjuk sorolni az összes minisztert, a miniszterelnök teljes retyerutyáját, ismerjük az MNB elnökét, előző és jelenlegi feleségét, gyerekét, addig nagyon nagy baj van. Mert nem rólunk szól ez az ország, hanem róluk.

Európa, annak legalábbis egy része azonban nem Poltról, nem is rólunk szól, hanem Orbán Viktorról. Nem baj ez neki, mindig imádott a középpontban lenni, mindig elomlott a gyönyörűségtől, ha vele volt tele a nemzetközi sajtó. Amolyan gáborzsazsásan. Mindegy mit, csak róla beszéljenek. Most is lubickol a figyelemben. A tusványosi trágyabomba felrobbantása után boldogan röppent az USA-ba magafajta hülyék közé, közben a volt román miniszterelnök, Ludovic Orban szerint Orbán Viktor Putyin ötödik hadoszlopa, Ukrajnában pedig azt találgatják, vajon mit kér Putyin Orbántól a gázért – és persze a kiállásért – cserébe.

Olyan jó lenne egy nap arra ébredni, hogy a többség megokosodott az éjjel, megértette, hogy nem az uniótól való eltávolodás, a közös értékek szemen köpése, az orosz diktátor kiszolgálása, Orbánnak és maffiájának élősködése jelenti az ország jövőjét és biztonságát. Ha az ellenzéki pártok elkezdenének ellenzéki pártokként működni, vagy felállnának és örökre eltakarodnának a politikából. Ha a pedagógusok, könyvtárosok, ápolók megértenék, hogy senki nem fog helyettük megharcolni az emberi bérekért, a nyugdíjasok helyett a normális nyugdíjért, senki nem fogja visszaadni az emberek szabadságát, az önkormányzatokat sem kapjuk vissza, a szabad sajtót sem, a független bíróságot és a lakosságot szolgáló rendőrséget sem. Mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy igenis demokrácia nélkül éhen halunk, szabadság nélkül szomjan halunk.

Jó ébredezést, szép napot mindenkinek!