Augusztus 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Csak ezt ússzuk meg, fiúk!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 949,660 forint, még hiányzik 2,050,340 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magányos alak áll a hatalmas ablak előtt zsebre vágott kézzel. A várost nézi, a várost, amit utál. Vagyis nem a várost utálja, hanem a benne lakókat. Túl sok itt a kritikusan gondolkodó.

Szaporán koppanó léptek az ajtó előtt, majd izgatott kopogás hallatszik. A magányos alak lassan az asztalhoz sétál és leül. Tudja, ki vár bebocsájtásra. Nem akar most hatalmi játékot játszani, így kiszól:

– Gyere!

Csapzott figura viharzik be a dolgozószobába. Mit szobába? Terembe. Dossziék a hóna alatt, laptopot lóbál a kezében. Szeme idegesen a főnökére, majd az íróasztallal szembenálló székre villan.

– Huppanj le, Tóni! – hangzik a barátságos invitálás.

Tóni leül, iratokat rendez, előkészíti a laptopot.

– Mennyire rosszak a hírek?

– Főnök, nem fogod elhinni! – zihálja a megszólított. – A szavazóink nagy része még mindig ránk voksolna, ha ma lennének a választások.

– Ez az! – csap a magányos ember a térdére, arcán széles mosoly. – Látod, mondtam, hogy ezt is benyelik. Nekünk benyelik – örvendezik tovább az ember, aki mindent előre lát.

– Hajjaj, ha ezt a Feriék lépik meg, már folyna a vér az utcákon, fiam! Látod? Csak ismerni kell őket. Kutyák ezek, a jóféle póráz, meg néha pár morzsa az asztalról, és elvannak. Mesélj, mi a döntés? Kire fogjuk rá a KATA meg a rezsicsökkentés megszüntetését? Brüsszel? Soros? Vagy megint a Feri? Elképzelem, ahogy beront az irodába és egy ceruzával áthúzza a rezsicsökkentést!! – kuncog fel az ország ura.

– A háború, főnök, a háború.

– A háború? Dehát az már javában folyt a választás idején!

– Csak másfél hónap a difi főnök, azt simán benyelik.

– A háború, hát persze. Hát tudod, ha a Feriék nem számolnak előre a háború hatásaival, az államkassza hiányával, akkor tutira meghurcoljuk őket hozzá nem értés miatt. Békemenet, stb, hadd izzadjanak, ha meg ugye tudták, de akkor letagadták… ezt még elképzelni is sokkoló. Talán még börtönbe is kerülhettek volna. Ha háború, legyen a háború! Hogy fogjuk ezt megmagyarázni a választóknak, vagyis mit fogunk nyilatkozni? Tudod, hogy úgy kell tűnjön, hogy mi nem tehetünk róla.

Antal izgatottan lapoz a paksamétában.

– Energia- és élelmiszerválság, természetesen az oroszokra kivetett szankciók miatt.

– Ez jó! Nyilván. Hátha így elindul egy gondolkodás az önző, akarom mondani keresztény közösségekben, hogy hát nem lesz ez így jó, a sok szankció. Szavamra, nem rossz, fiam! Szerencse, hogy van megint mire, kire fogni. Aztán mennyibe fog ez kerülni nekünk?

– Nos – szabódik Tóni – néhány milliárddal meg kell majd megint dobni a haverokat.

– Sajnos ez így működik, fiam. Nem mi találtuk ki, hanem a ballibsik. Csak persze ők kicsiben játszottak, azt hitték az elég lesz. Én ezt a hibát nem fogom elkövetni.

– Főnök, nem lesz sok ez a magyarázkodás? Értem én, hogy ez kell, hogy higgyenek bennünk, benned, de mégis.

– Tónikám, ez nem magyarázkodás, hanem i-d-e-o-l-ó-g-i-a. Ideológia, érted? Szépen megyünk előre, és elmondjuk, hogy ami jó, az miattunk történik, ami rossz az pedig természetesen nem.

– És az a sok fizetésemelés a kormányban? Éppen most? Ha egyszer…

Felemelkedik a figyelmeztető mutatóujj, hang bennakad, lehelet megszegik.

– Az a pénz jár nekünk. Gondolj bele, ha nem fizetjük meg az állami vezetőket, a fegyveres testületeket nem kenyerezzük le, akkor mi lesz velünk, ha minden borul? Mézesmadzag, Tónikám! Előbb-utóbb mindenki átlépi a vörös vonalat és akkor nem lesz más lehetőségük, mint minket támogatni utolsó leheletig. Lapozzunk, fiam. Te, egy ilyen tenderen vagy micsodán, hány induló van?

– Manapság többnyire elég a nyertes, már nem kell adnunk a látszatra annyira.

– Nem szúr szemet senkinek, ha mindig ugyanaz nyer?

– Az Európai Uniónak főnök.

– Az Unió, na majd azokat intézem én, elkapom a töküket. Ha sokat ugrálnak, kaszárnyákat építünk az orosz katonáknak uniós pénzből, már ha még kapunk. Méghogy szankciók. A lényeg: meccsre mikor megyünk?

– Főnök, van itt még valami. A Biden elnök meg az Unió ezzel a globális minimumadóval.

-Ááá, hagyjál már, Tónikám. Menjen, aztán nyilatkozzon a Peti valamit!

– Mit?

– Mittudomén?! Találjatok ki valamit, végülis ezért kaptok fizetést!

– De főnök, a Petinek nincs igazán gazdasági vénája. Honnan tudná ő azt, mit kell mondani?

– Tudja, hidd el, Tónikám, tudni fogja. Na de térjünk vissza lényegre: hányadikok vagyunk a világranglistán mostanság?

– Utoljára harminchetedikek voltunk, főnök, de már nem néztem meg egy ideje.

A kellemetlen csendben szinte hallani lehet az izzadtságcseppek koppanását az asztal lapján.

– Nem baj, majd megnézem én, fiam. A viharfelhő elszáll, a főnök tekintete elréved. – Emlékszel még Tónikám honnan indultunk? Ezüsthajó, Kaya Ibrahim, a székházas húzásunk, ejj de rég volt. És most nézd meg, hol vagyunk – pattan fel a magányos ember és az ablak felé mutat. – Nézd meg ezt! A Várban vagyunk. Vármegyék, ispánság, templomok, stadionok, miénk az ország.

De a pillanat elszáll, csak a feladatok maradnak.

– Főnök, misére kéne menni megint.

– Megint? Áhh, jól van, szervezd meg! 37. – morfondírozik csendben a főnök. De jó lenne bejutni az első tízbe. Akkor aztán úgy emlékeznének rám, mint aki igazán letett valamit az asztalra. A magyar foci megmentője.

– Főnök, rebesgetik, hogy az építőiparban ez a nagy érdekeltség… szóval az a hír járja, hogy ez kvázi államosítás.

– Mi nem államosítunk, Tóni! Irányítunk. Újraosztunk. Ez az irány, jól vésd a fejedbe és a többiekébe is. Egy irányba nézünk, nincs különvélemény.

– Azt hiszem, főnök, az Unió és a NATO is ezt várja el tőlünk.

Ezt már csak egy szigorú pillantással honorálja a vezér.

– Tudod mi a különbség fideszes meg a többi között, Tóni?

– Hát főnök, van az a nemzeti izé, hazaszeretet pl…

– Nem erre gondoltam – a tónus szomorúbbra vált. – A többinek csak simán hazudtunk, de a mieinket átvertük, fiam.

Ákos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!