Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Milliárdokat dobnak ki tűzijátékra, miközben mi éhezünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.

Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő.
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!  

/Petőfi Sándor: Palota és kunyhó/ 

Az Egy Morzsányi Szeretet Egyesület július utolsó előtti szombatján ismét vendégségbe hívta nehéz sorsú debreceni felebarátainkat. A Morzsaparti kezdete előtt egy órával már legalább negyvenen várták, hogy sorra kerüljenek. A forróság ellenére egyre nőtt a számuk, a Morzsaparti végére becslésünk szerint közel 150  főt tudtunk megvendégelni. Ezúttal is voltak, akik otthon maradt, beteg hozzátartozójuknak is vittek ebédet. A végén még repetát is tudtunk adni, így a családosok is legalább 2-3 napi élelemmel tudtak hazamenni.

A menü: rizses lecsó kolbásszal, virslivel, extra rizses lecsó, többféle péksütemény, alma, fagyi, édesség és Túró Rudi. A közel 40 fokra tekintettel vittünk a vendégeinknek hideg ásványvizet is.

A szegénység jelen van Debrecenben is. Számukra ilyenkor hétvégén a civilek ételosztásai segítenek abban, hogy ne éhezzenek. A járvány, majd a csillagos egekig érő infláció hatására még több család egzisztenciája került veszélybe, a drágulások miatt sok kisnyugdíjasnak, alacsony jövedelmű családnak van veszélyben a megélhetése. Sokan kenyéren és vízen élnek, mint ahogy arról Móricz Zsigmond a harmincas évek Magyarországát bemutató egyik publicisztikájában írt.

Ismét testközelből tapasztalhattuk, hogy miközben kevesek dúskálnak a földi javakban, magyar emberek milliói tengődnek a lét-nemlét határán. A szolidaritás sajnos kiveszőben van hazánkban. Egy szűk kör számára minden elérhető, sokak Magyarországa azonban szegény, mint a templom egere. A társadalom peremére szorult magyar emberek élete mindennapos harc a fennmaradásért, a létért. Többségük kisnyugdíjas, közmunkán él, vagy éppen fedél nélküli. Nincsenek könnyű élethelyzetben a többgyermekes szegény családok sem. 

Ahogyan az utóbbi években mindig, most is a kisnyugdíjasok voltak többségben. Nagyon sok új arcot láttunk, nyugdíjas házaspárok is jöttek kézen fogva az ételosztásra. Kettejük nyugdíjából nem futja tisztes megélhetésre. 

Egykor az a mondás járta, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele. Ma bizony már sok kisnyugdíjas számára a rögzített áru  farhát is elérhetetlen luxus, kicsinyke járandóságából erre már nem futja. Az infláció talán leginkább a kevés pénzből élő nyugdíjasokat sújtja. Sokan elmondták, úgy tapasztalják, hogy a boltban az általuk rendszeresen vásárolt áruk többsége 30-40 százalékkal kerül többe. Egyik hétről a másikra emelkednek az árak, kevéske pénzükből egyre kevesebbre futja. 

Sokan kitértek arra, ilyenkor hó végén már apró sem igen található a ládafiában, a bankszámlájukon pedig hiába keresik a milliókat, ami a KSH szerint ott kellene, hogy legyen. Mit tehetnek? Vagy a gyógyszereiket váltják ki, vagy esznek. Más lehetőségük nincs. Csak az evésen tudnak spórolni, új ruha, cipő vásárlása már régóta elérhetetlen álom a számukra. De elmondták, már félve várják a szeptembert, amikor majd az  új rezsiszámlák megérkeznek.

Egy 70 év feletti hölgy könnyes szemmel mondta: „Egyedül élek, 89 ezer forint nyugdíjból. Eddig még úgy, ahogy, de fizettem a rezsit. Most rettegek attól, hogy hiába takarékoskodok, télen több lesz a számlán, mint a nyugdíjam. Mi lesz velem, kitesznek az utcára öregségemre?” „Nem vesz bennünket a kormány emberszámba, ebben az országban, kérem, bűn megöregedni. Nyugatra mutogatnak, pedig ott egy nyugdíjasnak nem kell attól tartania, hogy éhen hal” – tette hozzá egy másik hölgy. 

Míg az ételre vártak, egymás szavába vágva sorolták a sérelmeiket. A sok közül, csak egyet említek: „Milliárdokat dobnak ki tűzijátékra, míg mi éhezünk. Nagyon nincs ez rendjén. Mit ünnepel az ország? Talán csak nem azt, hogy soha nem látott szegénységben, nyomorban élünk? A tűzijáték fényei nem takarják  ám el a valóságot. És enni másnap is kellene” – mindezt egy párjával érkező férfi mondta, ízes magyarsággal kiegészítve, de azok a szavak, már nem nyomdaképesek. 

Talán egyszer megérjük, hogy lesz majd  olyan állami vezető, aki tényleg sámlit fog, kiül a szegények közé, és legalább meghallgatja őket. Szomorú, hogy a társadalom peremén élők zöme számára már a remény is elveszett, esélyük sincs arra, hogy életük kicsit jobb legyen. A Várból nem látszik a nyomor, a kilátástalanság, a kék plakátoktól még egyetlen csóró sem lakott jól. 

Tisztelettel köszönjük mindazoknak a támogatását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a Morzsaparti vendégei 2-3 napra elegendő élelemmel mehettek haza. Az egyesület asszonyai főzték a finom főételt, hála az Ilyés Marci Rászorultakat Segítő Alapítványnak; köszönjük a Diti Pékségnek és a Lipóti Pékségnek a rendszeres segítséget. Hálásak vagyunk Icukának a lecsóért; köszönjük a fagyit Boldizsárnak, az édességet Csabának, a Túró Rudit pedig Katikának. Köszönjük a debreceni Alternatív Közösségek Egyesületének a főzési lehetőséget. 

Kedves debreceniek! 

Kérünk mindenkit, aki teheti, támogassa munkánkat. Egy jó ügy érdekében kérjük a hozzájárulásukat. Debrecenben is sok a szegény, nincstelen honfitársunk, akiknek segítő kézre, támaszra van szüksége. Kérjük Önöket, álljanak mellénk, fogjunk össze azokért az embertársainkért, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudjuk megváltani a világot, de még a debreceni szegénységet sem tudjuk megszüntetni. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy ha egyre többen állnak mellénk, a sok kis cseppből talán még tenger is lehet. Még nehezebb idők jönnek, szükség van és lesz a jó emberek segítségére. 

Egyesületünk folyamatosan segíti a szegényeket. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, csak adományokból működünk, állami, önkormányzati támogatást nem kapunk. Minden támogatást hálásan fogadunk. 

Régóta keresünk legalább egy olyan debreceni éttermet amely vállalná, hogy – akár általunk vitt alapanyagból – havonta egyszer ebédet főzne nekünk 200 főre.

Korlátlan mennyiségben lenne szükség tartós élelmiszerre, gyümölcsre, burgonyára. Az egyesületünk patronáltjai számára a gyümölcsök is megfizethetetlenek, szervezetük vitaminhoz nemigen jut.

Az augusztusi Morzsapartin tanszereket is osztunk az iskoláskorú gyermekeknek. Várunk tanszer felajánlásokat, számítógépeket, laptopokat, iskolatáskákat, tolltartókat, tornazsákokat, mindent, ami a tanévkezdéshez hasznos lehet.

Partnernek keresünk üzleteket, kereskedelmi láncokat, tehetős embereket,  pékségeket, élelmiszer boltokat, és még sorolhatnám. Kérjük, legyenek társaink ebben a nemes ügyben.

Pénzbeli adományokra is számítunk. Az egyesület számlaszáma: Egy Morzsányi Szeretet Egyesület, Erste Bank, 11600006-00000000–93568971

Email-címünk:  [email protected]

A következő Morzsaparti 2022. augusztus 27-én, szombaton lesz, a Bocskai téren. 

Sajnos bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítő kézre, egy jó szóra, emberi hangra lenne szüksége. Úgy hisszük, hogy a szeretet, a segíts felebarátodon örök emberi értéke – egyben az emberség fokmérője – napjainkban különösen fontos.

Változatlanul hisszük, amit Teréz anya mondott: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” A jóság és az emberség nem kerül pénzbe. 

Lipcsei Andrea
az egyesület vezetője 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.