Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A közoktatás halála

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemrégiben kiderültek az egyetemi ponthatárok és az is, hogy hova mennyien jelentkeztek és a jelentkezők közül hányan nyertek felvételt bizonyos szakokra. Nyilván több lesújtó tényt is fel lehetne sorolni ezekkel kapcsolatban, de talán a leginkább szembetűnő az, hogy évről-évre egyre kevesebben mennek tanárnak, ami súlyos veszélybe sodorja a közoktatást. Ennek oka nem az, hogy ne lenne egyébként elég ember, aki szívesen menne tanárnak, hanem az, hogy még aki esetleg így is gondolkodna, az is inkább átgondolja a lehetőségeit, hiszen nem szeretne éhbérért tanítani, hogy idősebb korára ott találja magát, hogy még saját lakással sem rendelkezik és nem teheti meg, hogy nyáron elmegy nyaralni.

Egyedül a kormány tehetne annak érdekében, hogy megváltozzon a lehetetlen helyzet, de mint ahogy azt már korábban közölték, most ez nem elsődleges. A rendőrök és a politikusok fizetésemelése viszont annál inkább fontos. Kit érdekelnek a tanárok, akik éhbérért dolgoznak, de némán tűrik, hogy sokadszorra is teljesen hülyének nézik őket? Soha nem emelik fel a szavukat, néha tüntetgetnek, de még soha semmit nem értek el vele, hiszen nem mernek beleállni egy országos sztrájkba, amely kikényszerítené a kormányból az azonnali béremelést. Tartanak a következményektől, miközben már nincs mit veszíteni. Ha a helyzet nem változik meg a közeljövőben, akkor fiatalok százezreinek oktatása kerül veszélybe.

Az óvodapedagógusok képzése sincs a legnépszerűbb szakok között, országosan 2233-an jelentkeztek óvónőnek, de csak 892 hallgatót vettek fel. Általános iskolai tanító szakra 1465-en adták be jelentkezésüket, közülük mindössze 533-an nyertek felvételt. Általános pedagógiai szakra – ahol például iskolai pedagógiai asszisztenseket képeznek – csupán 332-en jelentkeztek és 111-en nyertek felvételt.

A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, Gosztonyi Gábor katasztrofálisnak nevezte a felvételi eredményeket a pedagógusképzésben. Mint mondta, annyi hallgatóval, amennyit most felvettek, még akkor sem lehetne pótolni a nyugdíjba vonulókat és a pályaelhagyókat, ha mindannyian diplomát szereznének. Ám ez nincs így, többen lemorzsolódnak a képzés során, s vannak, akik nem tanárnak mennek a diplomájukkal, de akik mégis, azok közül is többen két-három éven belül pályát módosítanak. A PSZ alelnöke szerint a fiatalok „beárazták” a szakmát, annyi pénzért, amennyit pályakezdőként kapnának – nettó 200-210 ezer forint – nem választják ezt a hivatást. Gosztonyi Gábor szerint sürgősen legalább 45 százalékos béremelésre lenne szükség az oktatásban, ezt követően pedig biztosítani kellene a fizetések értékállóságát. – Ha a kormány nem lép, hamarosan elérkezhetünk oda, hogy egyes iskolákban közmunkásokat küldenek majd be gyerekfelügyeletre – fogalmazott az érdekvédő.

Elég egyértelmű tehát, hogy óriási problémával nézünk szembe, amely már évek óta kopogtat. Mindenki tudja, hogy tragédia irányába haladunk, de senki sem tesz semmit. A tanárok némán tűrik a tűrhetetlen helyzetüket, a kormány pedig el sem gondolkodik azon, hogy valódi béremeléssel próbálja rávenni a fiatalokat arra, hogy válasszák ezt a hivatást. Ha a kormány nem tesz semmit annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon, akkor egy olyan súlyos helyzet alakulhat ki, amelyet csak évtizedek alatt lehet majd helyrehozni. Pedig már most is megléphetnék a szükséges változtatásokat, amivel menthető lenne a szakma, de egyszerűen nincs igénye erre a jelenlegi vezetésnek, hiszen a tudás nem számít kincsnek.

Pontosabban lehet, hogy annak számít, de pont ezért retteg tőle Orbán, hiszen nem akar kiművelt választókat, akik esetleg megkérdőjelezik a hatalmát. Orbán hűséges, ostoba szavazókat akar, akik meg sem kérdőjelezik a döntéseit, csak boldogan tapsolnak mindenhez. Ehhez pedig nagyszerű úton járunk jelenleg is, tehát érthető, hogy nem akar ezen változtatni. A kérdés az, hogy valaha is fel fognak-e ébredni a tanárok és ki merik-e végre nyilvánítani a nemtetszésüket, ezzel örökre megváltoztatva a megítélésüket, vagy inkább nem tesznek semmit annak érdekében, hogy a dolgok megváltozzanak és szépen lassan asszisztálnak a magyar közoktatás kivégzéséhez. Ameddig évente csak pár száz tanárral gazdagodik a rendszer, addig nincs nagyon miről beszélni. Mert még ha fel is vesznek ezreket évente, a lemorzsolódás jelentős, nem is beszélve arról, hogy sokan egyszerűen elhagyják idővel a pályát, mivel szembesülnek azzal, hogy egyszerűen nem lehet megélni a fizetésekből.

A pedagógusok nem várhatják el, hogy a társadalom kiálljon értük és elérje a béremelést. Nekik kellene megtenni az első lépést ennek érdekében, de szerintem már senki sem hiszi el, hogy ez valaha is meg fog történni. Lett volna ugyanis eddig is elég lehetőség erre, mégsem merték meglépni soha. A legjelentősebb megmozdulás a választásokat megelőzően volt, de ezt követően ismét úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Számomra érthetetlen az, hogy miért nem történik semmi, miközben pontosan tudják, hogy a szakmájuk halálának válnak szemtanúivá.