NEHAZUGGY

Nem tudják a lakosság mindennapi gondjait mellébeszéléssel szőnyeg alá söpörni, mert egyre kevesebb családnak telik szőnyegre

Mikes Mirtill | 2022. Július 4, Hétfő | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Jövőfalók

Csatolt fájl: Epegrammák 1994

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Bánatos szívvel írom: maradjon kend, míg teheti. Az erdélyi lovas parádéról már úgyis lekésett. Elégedjen meg kend azzal, hogy ezeket az úri seregszemléket a honi bennszülöttek finanszírozzák (már nem a mindennapi, hanem sok család esetében a heti) kenyerünk áfájából. Nem. Félretájékoztatták, ami a népjólétet illeti. Nem az alattvalók, hanem a templom egerei olyan kövérek, hogy ki se férnek a kétszárnyú ajtón.

Az Európa legnagyobb tűzijátékának tervezett hacacáré még odébb van. Addig még sok millió euró legurul a családi kivitelezésben készült közpénzcsatornán, amire nem az apuci kőbányája, hanem Goebbels felsőbbrendűségi közhely szótára szállítja a sódert.

Mondanám, hogy férfimunka, de a tata nem ezt hallotta. Mert itt bizony ezek (bocs’ anyu, a tata mondta) töketlenek. És a most következő –általa közvetített – levezetést remélhetőleg képes leszek leírni, ha a lényegét kristálytisztán érteni nem is fogom.

Na, szóval. A tata elővezetésében – amint ezt hosszadalmasan a török házaló szőnyeg árusnak kifejtette a kapuban (árnyékban 38 C fokban) a tűző Napon – amíg a nő női habitusa holtáig női marad, addig a férfi férfiassága rövidebb életű. És manapság minálunk ebben a csökkent képességű állapotban ülnek a politikusok a parlamentbe. (A véletlenül beszédült néhány nő pedig már eleve – átoperálás nélkül – túlkompenzált kisebbségtudatú önteltséggel dúsított férfi szoftverű). És nem államférfiak, pláne nem hazafiak, hanem gigantomániás, kakasviadalt imitáló kappanok (Érti? Segítek. A gyengécske festőművész Hitler hazájában a művészetek diktátora volt, csak mellékesen rendeztetett olimpiát és háborúzott!).

A kend törökhonban szerzett szerájbeli – főleg a háremőrök hatalmi intrikáival kapcsolatos – ismereteire hivatkozva konzultált a tata ezzel a Magyarhonban kalandozó török gyerekkel, akiről kiderült, hogy kevesebbet tud a török állapotokról, mint mi, mert neki itt kell a szőnyeget eladni, nem ott. A mi politikusaink viszont nem tudják a lakosság mindennapi gondjait mellébeszéléssel szőnyeg alá söpörni, mert egyre kevesebb családnak telik szőnyegre. Nekünk se. Így aztán meg-megbicsaklott a szóértés.

A tata okfejtése a békegalambbal kezdett el szárnyalni. Hogy a békegalamb az nem tojó vagy bak. Az államférfi, a hazafi, honfi stb. viszont egyértelműen olyan ember, aki nem nő, viszont az ivarsejtcsökkenés miatt már nem is férfi. Azért púposkodik, meg lekezelő. Így leplezi a hiánybetegségét, vezeti le az ebből eredő frusztráltságát és mivel saját gyártmányú élő erővel nem tudja gyarapítani a jövőt formálók táborát, hát felfalná a mások jövőjét!

És innen aztán nem is volt megállás. Szerintem a török többet az életben nem fog hozzánk bezörgetni, legfeljebb ha átképezteti magát szőnyegárusból néprajzkutatónak, KSH kérdezőbiztosnak, vagy valami efféle csudabogárnak, de akkor is csak szigorú parancsra és veszélyességi pótlék ellenében.

A tata közlési kényszerből kifolyólag a tudomására hozta továbbá, hogy amikor ő kicsi volt, és a tyúkok a szűkös portán nem bogarászhattak szabadon, és már a fal aljáról is leették a meszet, úgy volt, hogy kezdtek kevesebbet tojni. És az egyik reggel úgy engedték ki a tyúkokat a tyúkólból, hogy a tatának egyenként meg kellett fogni őket és a dédi a mutatóujját a fenekükbe dugva megnézte, hogy van-e bennük az napra való tojás. Estére kelve aztán megszületett a diagnózisa: mészhiány, eszik a tyúkok a tojást! Vagyis a jövőt!

És akkor most figyeljen: a tata a hosszú lére eresztett példabeszédet azzal zárta rövidre, hogy a kendhez való török jóindulat viszonzásaként megosztott vele egy suttogó propagandával terjedő szcenáriót: a magyar nemtelen hímek hiánybetegsége a mérhetetlen hatalomvágy. Most éppen magyar finanszírozásban, valamelyik különösen szolgalelkű magyar püspökből pápát csinálnak. Már 3 ezer templom támaszpontot fel is építettek neki a világ stratégiai pontjain. A Földgolyó 2,6 milliárd kereszténye feletti uralom a cél. Na meg a világfivá válás, világbajnokságok és olimpiák rendezése!

A felgyorsított magyar haderőfejlesztésnek köszönhetően a magyar hadügyminiszter vezetésével – akinek az ősei Mohács óta szerzik a vereségekben gazdag hadi tapasztalatot – megindul majd a keresztes had az igaz hit védelmének ürügyén és egyúttal – egy tömjénfüst alatt- közpénzen bejáratják a repülőgépgyára gépeit is az ársapkás kakaóval.

Ezt a múltba révedő, de világhódító görcsös akaratot sejdítve idézte a tata Illyés Gyula, a Puszták népe szerzőjének epigrammáját:

„Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal

Kellene: honnan jössz, – azzal, ecsém: hova mész!”

– de ezt már jószerint csak maga elé mormolva, mert a török gyerek „Allah legyen veled!” kiáltással eliszkolt.

Mirtill

Bütyökfalva, 2022. június 29.

P.S: A szomszédban és az éterben zajlik a háború, itt több fronton, intenzíven zajlik az elsötétítés (a hőség miatt is), a kukorica levele most inkább szürkés, az infláció miatt alacsony a munkanélküliség, mert olyan gyorsan emelkednek az árak, hogy a boltok személyzete nem győzte az új árcédulák örökös ragasztását, és az összes magyar munkanélküli közmunkásként három műszakban gyorsított eljárással árcédulákat gyárt.

És az uraktól levetett asztali számítógépen a bátyám megint talált valamit kendnek 1994- ből. Ihol, ni: EPEGRAMMÁK

A hatalom ellen lázadók mindaddig gyűlölik a lakájokat, amíg nem tesznek szert saját személyzetre.

Ő már szabad! Nézett a sas karmai között vergődő kacsa után a baromfiudvar kerítése mögül a liba.

A szakszervezetek most vizsgálják, hogy mekkora kővel dobják meg a keresztény kormányt ahhoz, hogy a kormány által viszonzásul dobott kenyérből minden alattvalónak jusson.

A baromfiudvarban tartott első, legitim, szabad és demokratikus választást a menyétek nyerték azzal az ígérettel, hogy a gaz vörös rókát távol tartják a tojásoktól.

Nekem bizonyára tetszene a parlamenti pártok iszapbirkózása. Csak nem látok belőle semmit, mert mindig az én fejem nyomják az iszapba.

Már képesek vagyunk válogatni az eszközökben. Akiket 1990-ben pajzsra emeltünk, ma lándzsahegyre is tűznénk.

Három év alatt sikerült bebizonyítani a magyaroknak, hogy a törpék is képesek a legfelső polcon lévő befőttből torkoskodni.

A történelem nem pontosan ismétli önmagát. Fráter György előbb volt Erdély fejedelme, azután bíboros és csak ezt követően követtek el ellene merényletet.

Mára már kiteljesedett a privatizációs folyamat Magyarországon. Ezért azután, ha egy magyar rátalál Istenre, azonnal privatizálja és szentül hiszi, hogy csak az övé. Ennek tulajdonítható az európai népek új keletű imája: A magyarok Istenétől ments meg Uram minket!

A proletárdiktatúra korlátok közé szorította a polgárosodást. A polgári demokrácia viszont tág teret nyit a proletarizálódásnak.

A jövőm szempontjából lényegtelen, hogy egy cápa vagy ezer piranha végez velem.

Be kell vezetni a kötelező hitoktatást! Gyermekeink biztos jövője érdekében. Pogány szomszédainkkal ellentétben így ők majd kedvezőbb helyzetből – térdelő rajttal – indulhatnak a keresztény Európába, cselédnek.

P.S: A fentiek elolvasása után Zsiga bácsi ihletet kapott és a rögtönzött helyzetértékelésével megtoldom a híradásom: „Az USA vezette Nyugat az ukrajnai invázió miatt térdre kényszeríti Oroszországot, ezért a térde alatt Európa vérkeringése lassul.”

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!