Augusztus 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Még mindig nem fáj eléggé. Majd fog

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 949,660 forint, még hiányzik 2,050,340 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még mindig nem fáj eléggé. Majd fog. Majd lassan mindenki kifogy a tartalékaiból, majd lassan mindenki kinyaralja magát, majd lassan mindenki szembesül a valósággal. Még nem. 2008-ban is így volt. Akkor Gyurcsányék szóltak előre. A jelenlegi államvezetéshez viszonyítva már-már korrekt módon jelezték, hogy baj lesz. Előbb-utóbb oda fog baszni a hitelválság, a devizában eladósottaknak legfőképpen.

Másfél évtizede az ment a nagyon okos magyar lakosság mindenhez értő köreiben, hogy ki a francot érdekel az, hogy Amerikában bedőltek a nagy hitelintézmények? Meg az is ment, hogy ez majd csak annyira érint minket, hogy semennyire, legfeljebb egy-két bróker nem tudja majd lecserélni a Ferrariját egy újabb típusra, de kit érdekel. Most ugyanez a hülye duma megy vagy legalábbis hasonló: kit érdekel, hogy 400 forint az euró, amikor itthon forintban kell fizetni a boltban. Van baj rendesen a hülyék fejében.

De vissza 2008-hoz, pontosabban 2009 első negyedévéhez, amikor odabaszott a valóság. Először a svájci frank, majd az euro és a dollár árfolyama szállt el az akkor is harmatgyenge forinttól nem függetlenül. Bedőlt itt minden egyik hónapról a másikra, pont úgy, ahogy azt megjósolták. Ehhez képest 2008-ban a nagyon okos magyar lakosság karácsony előtt is úgy költekezett és úgy adósította el magát, mintha nem lenne holnap. Lett. Aztán jött a sivalkodás. A semmire felvett gigahitelek, amelyek mögött nem volt fedezet, vagy legfeljebb egy munkahely volt, ami a válság miatt hipp-hopp megszűnt. Gyurcsány volt a hibás. Ki más? Tudjuk be neki, vigye el ő a balhét a Fidesz szerint. Igaz, hogy Orbán alatt vezették be a deviza alapú hiteleket, de ez nem számít. Ami számít, az az, ami most nyaldossa az elmúlt brutálisan sikeres 12 éve ellenére ugyanolyan instabil és törékeny magyar gazdaságot. 

Orbán most azt hazudja, ez háborús infláció. A lónak a faszát. Ez már tavaly ősszel is pontosan látszott, amikor még nem volt háború, és azóta is csak tarol. Ennek ellenére – hogy már tavaly ősszel is látszott a baj – Orbánék olyan költekezésbe és szavazatvásárlásba kezdtek, amire korábban nem volt példa. Az év első felében akkora hiányt hoztak össze, ami szinte az egész évre előirányzott összeget kitette úgy, hogy a háború elvileg meglepetésként ért mindenkit. Halkan jegyzem meg, hogy Orbán a Putyinnál tett látogatása során – amikor a 25 méteres asztal végén ficánkolt, és a nyelvét öltögette, mint egy idegbeteg kígyó – 5 órán keresztül magánbeszélgetést folytattak egymással, és mi azóta se tudunk semmit arról, hogy ott mi hangzott el. Márpedig ha az ex-KGB-ügynök ott beavatta a kanos tsz-elnököt abba, hogy pár nap múlva megtámadja Ukrajnát, akkor pláne egy sunyi gazember, mert tudomása volt róla, hogy mi közeledik, és ennek ellenére nem tett semmit. Játszotta a hülyét és a békegalambot. Mondjuk az nagyon megy neki. Meg a hárítás, a hazudozás és mellébeszélés. Ez persze csak feltételezés.

Az viszont TÉNY, hogy sem az orosz gázt, sem az orosz olajat nem kapjuk olcsóbban, mint ahogy azt vihogva előadta a nagyérdeműnek. Ebből következik, hogy Orbán Gyurcsánnyal szemben – és félreértés ne essék, én egyáltalán nem Gyurcsányt mosdatom, nem is lenne miért – egy gerinctelen, sunyi, aljas, számító alak. Akinek egyetlen dolog lebeg az eszelős szeme előtt. Ha elhangzana a szájából akárcsak hasonló ahhoz, ami 2008-ban elhangzott – hogy tudniillik elbasztuk, elkúrtuk, megszorítás és válság közeleg -, akkor abba még ő is belebukna. Hogyne tudná, hiszen másfél évtizeddel ezelőtt ellenzékből pontosan erre játszott rá, ezzel hergelte a hülyéket. Most ő került ugyanabba a szituációba, így most úgy próbálja megoldani a problémát, hogy hazudik. Azt hazudja, hogy megvéd mindenkit, hazudik a hatósági árral kapcsolatban, kussol a gyalázatosan gyenge forintról. Hazudik az infláció mértékéről és pláne miértjéről, a hitelkamatok drasztikus elszabadulásáról, ami szintén közel 20%-ra kúszott fel. Példaként: ha változó kamatozású hitele van valakinek, akkor mondjuk egy havi 100 ezer forintos törlesztőrészletre 20 ezer forint plusz költség rakodik rá. Az élelmiszerek és építőanyagok ára az egekben, ha a benzinen nem lenne sapka, itt már talán ki is tört volna a dzsihád. De egyelőre van. Meg egyelőre a lakosságot védik a rezsicsökkentéssel. Pontosan a rezsicsökkentésről szóló egybites propagandával. Abban bízva egyáltalán nem megalapozatlanul, hogy a gondolkodás jogáról önként lemondott fidesztálib úgyse érti, hogy hiába fizet a papír szerint a piaci ár alatt az energiára, egyrészt azt máshonnan kell kifizetni, másrészt ha a péknek hatszor annyiba kerül ugyanaz a gáz, amivel fűti a kemencéjét, akkor emiatt hatszor annyiért kell, hogy adja majd a kenyeret meg a kiflit.

Úgyhogy ideig-óráig  lehet itt játszani a bazári majmot, de ha április 3-án be is jött, előbb-utóbb ez kurva kevés lesz. Az idióta Németh Szilárd, aki most habzó pofával röhög a Nyugaton azért, mert a haldokló nyugati országok kormányai spórolásra szólítják fel a lakosságot, mert arra ösztönzik az embereket, hogy a saját jól felfogott érdekükben takarékoskodjanak, majd dülledt szemekkel fogja konstatálni, hogy nálunk nem azért lesz spórolás, mert próbálunk környezettudatossági okokból is kevesebbet fogyasztani, hanem azért, mert nem lesz miből a keményen hülyített kisembernek kifizetnie az energia árát. És egyáltalán nem lesz mindegy a matek, meg hogy a nemi szervnek melyik felén áll a polgártárs.

Az meg végképp gyászos, amit Orbán előadott arról, hogy ha a háborúnak vége lesz, akkor az inflációnak is vége lesz. Ezt tényleg még a szellemileg szerényen felszerelt, alsó tagozatos szinten vergődő Fidesz-szavazónak is nehéz beadni, nemhogy az egy fokkal értelmesebbeknek. Különben volt már rá példa a két világháború között (akkor is jobboldali nemzeti kormány volt hatalmon), hogy milyen irgalmatlan hiperinflációs spirálban vergődött a magyar fizetőeszköz. Amikor boldog-boldogtalan milliárdos – mit milliárdos, billiárdos – volt, és a nyugdíjat is milliókban számolta le a postás Marika néninek. De kurva jól hangozhatott ez akkoriban. A baj csak az volt, hogy egy kifli ára 100 millió pengő volt, és a nyugdíjból legfeljebb még egy kiló kenyeret és talán egy üveg olajat lehetett venni, oszt’ jónapot. Nem tudom, érthető-e, de szerintem ez, ami most van, még csak az alagút bejárata. Rohadt nagy infláció és nyomorúság előtt állunk, aminek egy jelentős részéről nem az Európai Unió, nem a háború, nem az USA, de még csak nem is Soros tehet. Itt egy ember az, aki ezért felelős. Az pedig nem más, mint az Orbán nevű. És ilyenkor mi a válasz a jogos kérdésekre, miszerint akkor ki ezért a felelős? Aki 13. éve kétharmados többséggel és totális felhatalmazással kormányozgatja az országot, az mit mond ilyenkor? Na mit? Pontosan! Háromra mondjuk együtt! 1… 2… 3… GY-U-R-CS-Á-NY!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!